Németh Attila Gábor mátrai boraival egy ideje elvesztettem a kapcsolatot. A múltról szép emlékeim vannak, sőt, megkockáztatom azt is, hogy tőle ittam a borvidék legjobb vörösborát, arról nem is beszélve, hogy Attila azon kevés borászok közé tartozik, akiket személyes aspektusból is módfelett sokra tartok. Most viszont ahelyett, hogy feleslegesen elmélkednék azon, ami innen nézve a múlt, inkább megpróbálom felvenni a fonalat, ahogy lehet. Ehhez pedig szinte képtelenség jobb bort választani, mint egy cabernet sauvignont. Az van ugyanis, hogy ha ebből a fajtából hazai keretek között sikerül számomra értelmezhető végeredményt kihozni, akkor ott a többivel sem lehet nagy baj.

A helyzet pedig az, hogy ez a bor jó. Azért, mert érett annyira, hogy fel se merüljön semmiféle zöldes, nyers karakter jelenléte. És hát jó azért is, mert a közel tizenötös szesze ellenére is kellően gyümölcsös, élénk, lendületes és finom. Azt azért nem állítom, hogy a feszes savakra épül, de az ilyesfajta sűrűbb, szuperérett epres, málnás karakter az ügyesen hangolt hordóhasználattal és édesfűszerekkel kifejezetten vonzó tud lenni.

Szájban hozza az illatazonos gyümölcsöket, karakterét tekintve pedig inkább édesebb, mégis van benne annyi sav, hogy a végére se laposodjon el a dolog. Tartalmas bor, de jólesik a második és a harmadik pohár is. Ezért most masszív 5 pont jár, az pedig, hogy felkeltette az érdeklődésemet az aktuális pincekínálat többi tagja iránt, nem kérdés. (3950 Ft, Bortársaság)