Magyarország egyik legkisebb és legegyedibb borvidékén, Somlón éppen egy generációváltás végéhez érünk. A "Hegy" hírnevét megalapozó nagy öregek egy része a pince nevével együtt átadta a stafétabotot és a háttérbe vonult (Fekete Pince), más borvidéken folytatja a borászkodást (Hollóvár - Takács Lajos), vagy lassan előkészíti a visszavonulást (Györgykovács). Persze maradtak a régiek közül, és érkeznek az ifjú titánok is, de azért kicsit fáj az ember szíve a hőskorszak somlói ikonjainak távozása miatt. Lassan el kell búcsúznunk az utolsótól is, de addig is örüljünk, hogy még készít borokat.
Arról már szinte minden boros oldalon - nálunk is - lehetett olvasni, hogy Györgykovács Imre utoljára 2015-ben készítette el saját szőlőből minden borát, ezután az ültetvények egy részét átadta a Kreinbacher kezelésébe. 2016-ból - a pincénél számomra talán favoritnak számító - hárslevelű már nem is készült, viszont formabontó módon a traminihez sárgamuskotályt házasítottak. Alapvetően nem vagyok a tramini feltétlen rajongója, de Somlón izgalmas borokat tud adni a fajta, a borvidéken fehér hollónak számító sárgamuskotállyal történő házasítás ténye pedig extra csavart vitt a történetbe, így muszáj volt tennem egy próbát a borral.
Györgykovács Sárgamuskotály-Tramini 2016
A kereskedő oldala 1-1 használt kishordót említ, így, talán 50-50% a két fajta aránya. Akárhogy is, itt - ahogy mondani szokás - a termőhely felülírja a szőlőfajtát, és egyik illatos fajta sem uralkodik el a boron (sőt!), és talán mindkettő a legjobb oldalát tudja megvillantani a házasságban szerkezet szempontjából - a tramini testet, a sárgamuskotály lendületet és hoz a közösbe. Szokás mondani, hogy egy komoly somlóinak érdemes éveket adni (kérdés persze, hogy 3 év ezen a téren kevésnek számít-e), hogy belakja a palackot, de ez a bor már most is fogyasztásra alkalmas. Persze Györgykovács Imre borai híresen jól tudnak érni, erről magam is több alkalommal megbizonyosodtam, úgyhogy talán ez a bort is el lehetne fektetni még, én viszont nem vártam vele.
A köves-sós jegyek mögött eleinte éppen csak felsejlik valami a tramini rózsás karakteréből (szerintem az összes általam viszonylag fiatal állapotában kóstolt Györgykovács traminiben jobban átjött), de végül az illat inkább egy nehezen szálazható, mézes-vadvirágos-érett gyümölcsös-sós-köves eleggyé áll össze. A korty kompakt, egységes, jó az egyensúlya, savai elevenek, a hordót a korty vége felé haladva érezni egy picikét. Egy kis rózsavíz és keleti fűszer itt is felüti a fejét még frissen kóstolva a bort, de egyébként szájban is sós, kútvizes, mézes, érett almás jegyek uralkodnak, a hosszú lecsengés végéig. 6p+ (6150 Ft - Bortársaság)