A Borrajongó

Búcsúbuli - Györgykovács 2015

2017. július 04. 09:34 - rszabi

gyorgykovacs2015.jpgGyörgykovács “Somló hercege” Imre leadja a fele királyságát, és pont a pompásabbik felét (furmint és hárs). A közelmúltban a somlói nagy generáció meghatározó arcai sorban adják le a pincekulcsot. Takács “Hollóvár” Lajos és Fekete Béla távozása után még egy igazán fájó veszteség a méretben parányi, potenciálban viszont kolosszális borvidék szerelmeseinek. Valahogy nem akar összejönni egy jó kis (bor)dinasztia alapítás a bazalthegyen. Soha nem rejtettem véka alá a véleményemet, hogy a borvidék jövőjét leginkább meghatározó borászatának a Somlói Apátsági Pincét gondolom, de az nehezen vonható kétségbe, hogy ha leghosszabb, legkonzisztensebb múltú pincét kellene megneveznem Somlóról, akkor aligha választhatnák mást mint a címszereplőt. Számomra, mi tesz egy borász(ato)t igazán naggyá?

1. Ha felismerhető, konzisztens stílusban és jó minőségben tud évekig vagy akár évtizedekig alkotni.
2. Ha a borász nem írja felül a fajtajelleget.
3. Ha a borász stílusa nem nyomja agyon a termőhelyi sajátosságokat.
4. Ha az első három feltétel egyszerre teljesül.

Ebben a stílusban, ami sokáig unikumnak számított Somlón és még most sincs sok komolyabb követője, egyedüli versenyzőként hágta meg a legnagyobb csúcsokat egymás után. Talán az egyetlen kritika ami illethette a borait, hogy néha már túlontúl légiesek, kevéssé karakteresek, legalábbis Fekete Béla, Hollóvár vagy SAP borokhoz képest. Borai soha nem bonyolultak, akár egydimenziósnak is mondhatjuk, bár a korral általában szépen rétegesednek. A Györgykovács borok nem igazán az ízekkel és illatokkal hódítanak, legalábbis semmiképpen nem az intenzitással, sokkal inkább a finom árnyalatokkal operálnak. Ami igazán kimagasló ezekben, az a hossz-tisztaság-feszesség triumvirátusa. Nem ült fel divathullámokra, a marketing is takaréklángon pislákolt, mégis jól megérdemelt tisztelet alakult ki a munkássága körül. Személy szerint a legtöbb esetben vásári szemfényvesztésnek tartom, ha azt mondják, hogy azért nem tudok értékelni egy bort vagy egy borászt, mert még nem értem meg rá, de a kivétel erősíti a szabály itt is érvényesül. Egészen biztos vagyok abban, ha ugyanazokat a borokat megmutatnák, átlagos borkedvelőknek és hardcore borrajongóknak szignifikáns eltérés lenne az értékelésekben. Nincs mese, az ilyen borok teljes élvezetéhez ki kell hugyozni egy-két Zsiguli árát. A kóstoló ötletét az elővásárlásra bocsájtott utolsó, teljes sor szolgáltatta, holott nagyon jól tudtuk, hogy ezeket a borokat ennyi idős korukban dőreség faggatni, de a józan ész szavát elnyomta az ellenállhatatlan csábító erő: milyen lett az utolsó szem a láncban, felkerült-e az i-re a pont?

Szokás szerint Furmintfan érzékletesebben és precízebben jegyzetelt mint én, ezért lelkiismeret furdalás nélkül beplagizálom ide az idevágó passzusokat (Az én pontjaim és véleményem jórészt szóról-szóra megegyeznek ezekkel).

Györgykovács Olaszrizling 2015
Halvány, neutrális illat, talán nyomokban almát és sót véltem benne felfedezni, persze nem is vártam egy illatbombát. Jó savakra épül a korty, de a savakon túl kissé diffúz, picit a levegőben lógnak az egyébként hosszan tartó ízek: só, citrusok, neutrális fehér húsú gyümölcsösség, csipetnyi zöldfűszer. Jó olaszrizling, de a kvartettben az utolsó helyre szorult. 6p-

Györgykovács Furmint 2015
Eleinte szinte semmi illata nincs, aztán nagyon visszafogottan virág és fehér húsú gyümölcs jelenik meg. Szélesebb, mégis feszesebb, koncentráltabb, egységesebb szerkezetet villant az olaszrizling után. Citrusok, pici őszibarack, sós jegyek színezik. 7p-

Györgykovács Hárslevelű 2015
A fajtajellegből adódóan itt már intenzívebb, rétegzettebb illattal találkozunk: virágok, méz, őszi- és kajszibarack, édesfűszerek, és az obligát sós jegyek. A furmintnál lágyabb savkaraktere mellett is jó az egyensúlya, elegáns, finom. Őszibarack, pici méz, érintésnyi édesfűszer vezeti a sós lecsengésig. 6p+

Györgykovács Tramini 2015
A határozott sósság mellett megjelennek a tramini illatjegyei: virág, szőlő, licsi, pici egzotikus fűszer, rózsa. A négyesfogatból ennek a savai tűnnek a leglágyabbnak, de ahhoz bőven elegendőek, hogy korty egyben maradjon és ne folyjon szét. Az alkoholt viszont kicsit emelkedettnek éreztem (minden bornál 13,5%). A markáns sósság mellett ananász, licsi, nyári alma, szőlő, sós karamell, villanásnyi vanília. 6p

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr8812628265

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása