A Borrajongó

Cukor: veled vagy nélküled?

2018. december 10. 06:00 - rszabi

img_1014.JPGIgencsak jó lehettem az idén, ugyanis idén már novemberben megkaptam az ajándékomat a mikulástól A hónap vége felé egy ígéretes meghívó esett be a borrajongó elektronikus postaládájába. A kóstoló szervezője a Disznókő Birtok volt, de ezúttal nem csak pőrén, magában állt a reflektorfényben hegyalja egyik legnagyobb ikonja. Az AXA Millésimes tulajdonolta borászatok közül két igencsak pedigrés kuzin jelenléte emelet az este fényét. Bár érdemes megjegyezni, hogy a három főszereplőt (Disznókő, Chateau Suduiraut és Quinta do Noval) nem elsősorban a tulajdonosi hátterük, sokkal inkább a valós érdemeik és részben hasonló történelmi adottságokból eredő problémáik kötik össze. A meghívó címe is “száraz borok - édes borvidékek” is sejtette, hogy a központi kérdés az lesz, hogy miként tud és akar reagálni a három történelmi édes boros vidék, a legújabbkori problémáikra, miszerint egyre szűkül világszerte a minőségi édes bort fogyasztók köre.

Az okokat ezúttal most nem boncolgattuk, inkább a kézzel tapintható  következményekre fókuszáltunk, mindenki legnagyobb örömére. Konklúziót sem igazán sikerült találni, nem is igen lehetett volna. A száraz bor készítése szép lassan a megfontolandó kérdésből a túlélés egyik zálogává vált ezeken a borvidékeken. Ha presztízsben nem is, gazdasági szempontból mindenképpen. Akármennyire is jók voltak a száraz borok, ezeknek a borvidékeknek még mindig sokkal jobban áll az édes stílus, legalábbis a botrytis által dominált vidékeken. Portóban simán el tudom képzelni, hogy egy idő után volumenben és minőségben is utolérjék az erősített kategóriát a hagyományos borok. A másik megemlítendő észrevétel, hogy mennyire különböznek a papíron hasonló tokaji és sauternes-i borok egymástól. Nemcsak a nyilvánvaló, nagyságrendi különbség a savszintben, de úgy általában az összképben is.   

A kóstolt borok sorrendben:

disznoko_press_300_dpi_3888x2592-the_winery_1.jpgDisznókő Dry Furmint 2017

Tiszta, egyenes az első szippantástól a lecsengésig. Számomra ilyen kis testű bor, ekkora savérzettel már a befogadhatóság határán billeg. Aperitifként vagy megfelelő étel mellé még kapóra jön, önmagában már nem szívesen fogyasztanám. 4+

Disznókő Inspiration 2017

Tulajdonképpen az este kulcsfigurája, ennek a bornak a debütálása adta az apropót erre az alkalomra. Nem tudom, hogy a 15 százaléknyi hárslevelű, a részleges (spontán) almasavbontás, a parcellánkénti szüret és feldolgozás, a hárslevelű néhány órányi héjon áztatása, vagy a profi hordóhasználat az oka (bár gyanítom, hogy az összes egyszerre), de ennek a bornak olyan krémes textúrája és szépen érett sav érzettel bír, hogy simán meg lehet győzni a száraztokaji szkeptikusokat is a műfaj létjogosultságáról. Nem biztos az Inspiration napjaink tipikus száraz tokaji borának jellegzetes képviselője, de személy szerint örülnék, ha ilyen típusú borból is lehetne nagyobbat meríteni az aktuális kínálatból. 7- pont

 

137_suduiraut_vinexia_28102012_dsc1708.jpgChateau Suduiraut S de Suduiraut Vieilies Vignes 2017

Szintén két fajtából (55% semillon, 45% sauvignon blanc) blendelt. Elvileg egy eső bekavart a szüretbe, de ez egyáltalán nem érződik. Nyoma sincs botritisznek, egészséges alapanyag rendesen meghordozva. Nálam még bőven az élvezhetően belül, de a vanília odarakja magát a tavaszi virágok illata mellé. Szájban egy fokkal kevésbé tömörebb érzetű mint az Inspiration, de messze nem lapos. Szájban dőlnek a déligyümölcsös ízek, az adatlap ugyan nem írt róla, de valószínűsítem, hogy egy minimális maradékcukor itt is kerekíti a kortyot. Erős 6 pont.

Disznókő Kapi Aszú 6 puttonyos 2011

Varázsbor, nemcsak a szemünkkel, az orrunkkal és a szánkkal fogyasztjuk. Ez a bor átpezseg az egész idegrendszeren, az ember még az ereiben és érzi a jótékony zsizsegést. Felesleges is az egyensúlyról, a szerkezetről az ízekről értekezni, olyan intenzitása van, annyira mély és olyan hosszú, hogy túl szegényes a grafológiai eszközkészletem az érzékletes ábrázolásra. Elvileg egy ilyen savú pohár után pihenőért kiált a gyomrom, ennyi cukor pedig eltelít szájban és gyomorban is, mégis a legnagyobb örömmel nyugtáztam az extra rátöltéseket a poharamba. Feltölt, felráz és fogyasztásra csábít. Energiaital a szó nemesebbik értelmében. Botrytis a részecskegyorsítóban. Pofátlanul jól iható, annak ellenére (vagy épp amiatt), hogy 6 puttonyoshoz híven mindenből sok van benne. Ritka kincs, igaz ikon. 9 pont. A világ csúcsborainak árát figyelembe véve majd’ 30 ezerért is jó vétel.

Furmintfan tollából egy régebbi bejegyzés.

Chateau Suduiraut 2011

A fenti bort nem sok minden szoríthatja meg érzésem szerint a hálátlan szerepre a tekintélyes pedigrével rendelkező tizenegyes Suduiraut jelöltetett. Nyilván van szerepe a magyar szájnak és ízlésnek, az eltérő analitikának, de a kvalitásai elismerése mellett ez a bor nem volt egy ligában a mi fiunkkal ezen az estén. Akár a klasszikus iskolapados BLIC szempontokat, akár az érzékszervi élményeket nézzük, nincs olyan aspektusa a bornak amiben felnőtt volna a sor előző darabjához. Vagy talán mégis. az ételpárosításban az aszú egészen egyértelműen ledominálta, az amúgy kiváló fogást, ellenben a sauternes-i szépen hagyta érvényesülni.

Itt korábbi évjáratok feszültek egymásnak.

quinta_do_noval.jpgQuinta do Noval Douro DOC 2015

Szerencsére nem kell bevezetőt írnom akit érdekel akov tollából teljes körű tájékoztatást kaphat a pincéről, így itt nekem elég a két borral foglalkoznom. Szerencsénkre mind szárazból mind édesből a csúcsokat ostromolhattuk a pince kínálatából. Sajnos amíg az évjáratos portói már teljesen élvezhető állapotban volt, ez a bor még alig volt több mint egy hordóminta. Igaz annak első osztályú. Illatában egy egész gyümölcskosár: málna, szamóca, őszibarack.  Stílusra leginkább egy osztályon felüli sopronira vagy burgenlandi kékfrankosra hajaz. Szájban azonban még messze van a megállapodott harmónia stádiumától. Nyolcpontos illat után hatpontos korty, a kettő együtt még csak egy harmatos hetesre elég.

Quinta do Noval Vintage Port 2003

Egy igazi ikonbor. Fentebb azt írtam, hogy ez a bor már élvezhető formában van, de rögtön kiegészíteném azzal, hogy baromi messze a csúcsától. Kerek, mély és nagyon gyümölcsös, az érett ízek még csak kialakulóban. Nem tudom, hogy évjárathatás vagy az eltérő stílus miatt, de a tavaly kóstolt másik (él)portói jóval fiatalabban is már megállapodottabb formát mutatott. Az alkohol hajszálnyit kilóg, még a műfaji kereteket is figyelembe véve. 7+ Pont.

A rendezvényen meghívottként vehettem rész, nagyon köszönöm a szervezőknek a lehetőséget.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr10014404170

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása