Amennyiben fővárosunk nemzetközi repülőterén keresztül készülünk elhagyni az országot, számolnunk kell azzal, hogy szükségszerűen áthaladunk néhány adómentesnek nevezett üzleten is. Az itteni kínálatnak pedig nemcsak a dohánytermékek és a röviditalok, hanem a különböző borok is oszlopos részét képezik. Az persze más kérdés, hogy a kockázatmentességre épülő szortiment a hazai nagy nevek vezetésével mennyire hozza lázba a többet látott borbuzernyákokat.
Bevallom, hogy engem kevésbé, mégis, ha úgy adódik, viszek magammal a célállomásra néhány palack hazait. Ha okosan vásárolunk ugyanis, ezek a borok általában ugyanannyiért, jobb esetben pedig némileg olcsóbban keresnek gazdát a pince- és kereskedőárakhoz képest. Így került hozzám ezúttal ez a két hegyaljai furmint is, melyeket a hétvége munkamentes szabadidejét kihasználva megkóstoltam egymás mellett. Nézzük, hogyan szerepeltek.
Patricius Furmint Selection 2017
Az alapvető analitikai háttérinformációkon kívül tényszerűen csak annyit árul el a pince webfelülete, hogy hordóban erjesztették és érlelték. Forrásmegjelölés hiányában gyanítom, hogy az alapanyag több dűlő termése lehet, ezért a válogatás sem termőhelyviszonylatban értendő. Nyitáskor határozottan fedi egy fülledt húsleveses aroma, amit szerencsére percekben mérhető idő alatt hagy maga mögött.
A kezdeti bizonytalanság után törékenyebb, frissebb karakter, körtés, zöldalmás jegyek és édesfűszerek maradnak. Nem izomból támad, visszafogottsága mellé kellően elegáns, bár komplexnek azért nem mondanám. Szájban egyensúlyos, a sav és a hétgrammnyi maradékcukor tökéletesen kiegészítik egymást, a korty érzetre inkább karcsúbb, de nem üres, hosszra közepes, amúgy pedig tiszta, jól iható és finom.
Szóval itt egy laza, de közel sem komolytalan furmint azoknak, akik többet keresnek a reduktív minimumnál, de emiatt nem szeretnének anyagi csődöt jelenteni. Reptéri vételnek kiváló, és bár világot ugyan nem vált, de az előzetesen elvárt szerepét gyakorlatilag tökéletesen betölti. Voltak hatpontos villanásai, most mégis inkább maradjunk az erős 5 pontnál. (9,9 €, BUD Duty Free)
Sauska Tokaj Birtok Furmint 2015
Amióta válaszok nélkül maradtam, úgy döntöttem, hogy következetesen nem fogyasztok villányi Sauskát, és azt hiszem, hogy ez így is fog maradni. Mivel a sztoriból történetesen csak a déli pince jött ki rosszul – Tokajban egyidejűleg a hatóság mindent a legnagyobb rendben talált –, úgy gondolom, hogy semmi okom és alapom sincsen nemfogyasztással kerülni a hegyaljai egység munkáját. Kétségkívül azonos a cégér ugyanis, de a pince az ott dolgozó borász és az alkalmazottak miatt mindenképpen megérdemi a figyelmet és a további bizalmat is.
Birtokbor lévén kilenc dűlő terméséből szűrték (a kereskedő már ennek kétszeresét emlegeti), hogy később részben tartályos, részben pedig hordós érlelést kapjon. Színre és konzisztenciára is sűrűbb, komolyabb bornak tűnik, amire az orrpróba sem cáfol rá. Bontás után közvetlenül ez is fülledt, de a – feltehetően hordóból származó – vanília és az olajos magvak hosszabb levegőzés után sem tűnnek el belőle.
A masszív hordóhatás mellett azért kellően gyümölcsgazdag is, elsősorban az ananászos-trópusi vonalon, másodsorban pedig megjelenik benne némi élénkebb, érettebb citrusosság is. A korty kifejezetten tartalmas és krémes, érzetre (főleg a Patricius mellett kóstolva) száraz, savai puhábbak, melyek mellett az alacsonyabb alkohol is képes ki-kikönyökölni. Utóíze bár hosszabbnak mondható, megjelenik benne egy enyhe, de zavaró cseresség is.
Bajban vagyok, ugyanis jobban szét szerettem volna húzni ezt a párosmezőnyt, mint amennyire azt az objektív mérce engedi. Ez a bor ugyanis erényeivel és hibáival együtt szintén megáll az erősebb 5 pontnál. Az biztos, hogy Sauskáék birtokfurmintja komolyabb anyag, de az sem kérdés, hogy a Patriciust bármikor szívesebben fogyasztanám. (15,5 €, BUD Duty Free)