Érdekes és kissé mostoha sors felénk a sárgamuskotályé. Tokajban száraz/félszáraz borként kis túlzással a rosé szerepét tölti be, de önállóan édes borként is ritkán kerül a szortiment csúcsa közelébe és a többi borvidéken is csak kiegészítő fajtaként számítanak rá. Igazán komoly bort itthon ezért ritkán lehet kóstolni a fajtából, ez pedig az árakon is tükröződik. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem készül belőle jó bor, de pl. Südsteiermark-ban remek dűlős tételeket is készítenek belőle, még ha ott sem ez a piramis csúcsa. Demeter Zoltán Őszhegyén kívül hirtelen nem is tudnék belföldről száraz muskotályt említeni, amelynek a palackára átlépné a 3000 forintos határt, persze jó kérdés, hogy adott esetben egyáltalán mekkora kereslet lenne itthon az ilyesmire. Mindenesetre most a Mátrából készült egy (még ha a borvidék nem is szerepel a címkén), ami viszont maximálisan megérdemli a figyelmet, és kijelölheti az utat.
Arra, hogy a Mátrában a "veterán" Németh Attila Gáboron és a Tőkések triumvirátusán túl is van potenciál bor-fronton, az egyre több feltörekvő borászat közül szerintem a Centurio Szőlőbirtok a legékesebb példa. Ludányi Balázs kis családi borászata évről évre nem csupán stabil minőséget hoz, hanem még emelni is képes a léc magasságán. A fiatal mátrai borász 2015-ből is egy kiváló sorral tette le a névjegyét (tegyük hozzá, a 2013-as sem volt piskóta), de úgy tűnik hogy a 2016-os borokra is érdemes odafigyelni.
"Fantasztikus illat- és ízkavalkád, áradó és gazdag, tömény őszibarack és körte, pici trópusi gyümölccsel felturbózva." - írtam a borról a Magna Mátra kóstoló
kapcsán. Akkor még mintaként kóstoltuk, és mindannyian tudjuk, hogy egy-egy gyönyörű tartály/hordóminta palackozás után nem mindig képes ugyanazt a formát hozni. Roppant kíváncsi voltam, hogy ez az illat- és ízbomba mit mutat majd letöltve. A bor egyébként 72 óra héjon áztatást követően egy 400 literes hordóban nevelkedett, ez sem éppen mindennapos metódus a fajta borainak elkészítésénél.
Bontás után egy kicsit érdemes szellőztetni és melegedni hagyni és nyílni a pohárban, hogy teljes pompájában kitárulkozzon (bár alapból egy közepes intenzitású illattal indít), másnap már erre semmi szükség: azonnal adja magát. Sárga húsú gyümölcsök szédítő kavalkádja áramlik a pohárból: friss sárgabarack, sárga húsú őszibarack, mangó, mandarin, vilmoskörte, egy kis rózsavízzel, egzotikus virágokkal meghintve. Az illat úgy gazdag és mélyen gyümölcsös, hogy egy pillanatra sem válik tolakodóvá, a pacsuli muskotályos jegyeket teljes mértékben nélkülözi, nyomokban inkább egy késői szüretelésű borra emlékeztet. Szájban sem okoz csalódást, szépen mondja fel az illatban megismert sárga húsú gyümölcsös jegyeket, finom fűszerezéssel a háttérben. A hordó textúrában és ornamentikában is emel egy kicsit a boron, de megelégszik a kiegészítő szereppel. Intenzív és egyedi tétel, bár talán komplexitásban és a lecsengés hosszúságában még lenne feljebb, de ki tudja, egy kis érlelés még mit hozhat. Mindenesetre remek bor, mérföldkő lehet a borásznak, a (címkén meg nem jelölt) borvidéknek is és a fajtának is. 7p- (4500 Ft - Radovin)
