Mostanában elég sok 2011-es, 2012-es tokaji száraz bort kóstolgatok, mondjuk úgy, hogy fokozatosan felélem a maradék készletet (talán majd lesz beszámoló is). Természetesen mást is kell inni/kóstolni, így - bár év eleje óta szemezgetek a 2 évjárat boraiból - szerintem év végéig biztosan el fog húzódni a projekt, szerencsére a borok állapota alapján azt mondhatom, hogy ennyi belefér. A két egymást követő meleg és száraz évből készült borok többségükben persze most is magukon hordozzák az évjáratból adódó jellegzetességeket - átlagosnál nagyobb test, lágyabb savak, magasabb alkohol, érett gyümölcsös jegyek, kerekebb, hömpölygősebb korty - és az érés sokukban csak még jobban kidomborította ezeket a vonásokat. Aztán jött egy palack, ami nagyot borított a papírformán, bár, ha jobban belegondolok, ez is papírforma szerint történt. :)
Régen kóstoltam ezt a bort, van már két és fél éve is, hogy egy évjárat-körkép apropóján először találkoztam vele. Drbarta is akkoriban kóstolta, kettőnk közül kivételesen én voltam a szigorúbb, bár a kóstoló jellegéből adódóan csak futó ismeretséget kötöttem akkor ezzel a borral. A hétvégén felbontottam a félretett palackomat, és bizony, megérte vele kicsit bíbelődni.
Az olaszliszkai Rány-dűlő öreg (kb. 40 éves) tőkéi gyakorlatilag termőréteg nélküli riolitos alapkőzeten küzdenek a túlélésért. Ahogy Homonna Attila egyszer mesélte, a kutyának sem kellett az a terület, amit birtokba vett. Nem emlékeztem rá fejből, de utánanéztem az analitikának: 7 g/l sav, 9 g/l maradékcukor, 12,5% alkohol. Az első és az utolsó paraméter nem éppen 2012-es tokaji szárazakra jellemző, de Homonnánál évről évre következetesen viszik a kitűzött irányvonalat a borok. Az ő száraz borai évek óta olyan stílust képviselnek, amely felé egyre több hegyaljai kollégája igyekszik igazodni az utóbbi időben: tiszta gyümölcsös ízek, zéró botritisz, élénk savak, alacsony alkohol, a termőhelyet közvetítő karakter. Ez a bor sem kivétel, vakon biztos nem is 2012-esnek tippeltem volna.
Zárkózott, neutrális indítás, érdemes volt kicsit szellőztetni a pohárban. Különösebben intenzívvé, áradóvá így sem vált, de szépen fokozatosan tárultak fel újabb rétegei: őszibarack, citrusok, diszkrét fűszeresség, gyurmásság, pici só. Meglepően hűvös karakterű és mély. Kristályosan tömör anyag, szikár és nagyon feszes, inkább magas szerkezetű, miközben megvan a teste, a szélessége is, még ha ez nem is tűnik fel különösebben. Penge savai szinte eltüntetik a maradékcukrot, bár utóbbi észrevétlenül is szelídebbé teszi az összképet. A korty tiszta, szép ívet húz és hosszan megmarad a szájban. Citrusok, lime, citromvelő, narancs, halvány fűszeresség és egy csipet só adja az ízprofilt, a hordó megmarad a háttérben. Nem egy buja bor, inkább kikezdhetetlen szerkezetével, mintsem aromagazdagságával emelkedik ki a mezőnyből, engem viszont megfogott. Annyira, hogy szerintem az egyik legjobb száraz tokaji 2012-ből. 7p
