Eredetileg SAP tramini vertikális, vagy valami hasonló lett volna a cím, de a többiek már elvégezték a munka nagyját, Tomi csakúgy mint 3 éve, most is gyorsabban és szebben fogalmazott nálam, a vertikális kitekintő tapasztalatait úgy összefoglalta, ahogy én már nem is fogom.
Ráadásul Furmintfan előzékenyen lepasszolta a szintén minden részletre kiterjedő jegyzeteit, így már nekem csak a prológus megírása maradt. A címadásra visszatérve és kicsit továbbgondolva rájöttem, hogy a moziplakátokra is csak a legnagyobb sztár neve van kiírva nagy betűvel, miért tennék én másként. Persze nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz 4 egymástól nagyon eltérő évjárat egymás után, de az igazi izgalmat a címszereplővel való újabb és egyben valószínűleg sajnos utolsó találkozás okozta. Azon kevés borok közé tartozik a házi borpantheonomban, ami a szerelem első látásra élmény után sem csalt meg soha, minden egyes alkalommal igazolta a kellemes emlékeket.
A többiek, így utólag azt mondom, csak a felvezetést szolgálták, magában pedig a 13-as, vagy akár a 11-es is nagyot szólt volna, de egy Alfa Romeo is csak addig tűnik az olasz dizájn csúcsának, amíg be nem parkol mellé egy Ferrari.
Visszatérve a 10-esre, nem mondom szilárd bizonyossággal, hogy vakon ráismertem volna az egyik legkedvesebb borra, amit valaha ittam, de így, hogy tudtam, mi jön, egyből beszippantottak az emlékek és óhatatlanul egyszerre két bort kóstoltam: a 10-est három évvel ezelőttről és a jelenlegit. Az ízei kicsit ugyan megfakultak, a gyümölcsök helyett inkább a mézes-virágosság lett a meghatározó, de a színe és a szerkezete még mindig kicsattan az energiától. Jó borhoz sokszor van szerencsém, igazán emlékezeteshez jóval kevesebbszer, felejthetetlenhez a legritkábban. Ez is kétségtelenül egy ilyen volt.
És akkor következzen az egész sor részletes leírása Furmintfan jóvoltából:
2013
Tiszta, édes gyümölcsös, barackos illat, pici mézzel. A fajtára jellemző rózsás, szőlővirágos jelleg is halványan megjelenik. Szájban elég vastag, tartalmas anyag, de megfelelő mennyiségű sav támasztja meg, így egyáltalán nem tunyul el. Édes citrusok, ananász, őszibarack alkotja az ízképet. A korty második fele viszont eléggé cseres és kesernyés, bár visszakóstolásnál ezt már kevésbé éreztem így, akkor meggyőzőbb is volt. 6p (3500 Ft - pinceáron)
2012
Hibás palack. Küllemre opálos, illatra tompa, sonkás felhangokkal, ízben némi édes citrus, barack és egy kis só detektálható, de nincs benne semmi tartás, a savakat szinte nem is érezni.
Balogh Zoltán felajánlott egy cserepalackot, ami ungert kollégánál landolt, így annak tartalmáról már csak ő tudna beszámolni.
2011
Szinte egy az egyben a 2013-as érettebb kiadása. Érett sárga húsú gyümölcsös, barackos, finoman fűszeres, picike grillázzsal. Hordoz már egy kis palackbukét is, de nem áll rosszul neki. Tartalmas és zamatos, őszibarackkal, sárgabarackkal, trópusi gyümölcsökkel, finom fűszerességgel, enyhén fanyar zárással. Simább, varratmentesebb, mint a 2013-as a mostani formájában, ugyanakkor ahhoz hasonlítva egy picit lágyabbnak tűnik a savérzet (analitikát tekintve a 2 bor nagyon hasonló), ennek köszönhetően rövidebb ideig is tart ki szájban. Cserébe viszont tisztán, szépen távozik. 6p
2010
Borostyánba hajló színe és érett, mély illata egyaránt egy korosabb késői szüretet vagy szamorodnit idéz. Az első illatjegy, ami bevillan: édes sóskafőzelék, de ennél azért jóval többet mutat: van itt aszalt barack, dohány, méz, és fajtajellegként némi fűszer és halványan egy kis konzerv licsi, majd idővel egy kevéske birsalma. A korty vastag, jól kitöltött, de végig arányos, nem billen se erre, se arra. Ízében sárgabarack, trópusi gyümölcsök, méz, pici fa, a végén picike kesernye. Egyedi, szép bor. Eléri a 7 pontot.
