Kis társaságunk részéről felmerült az igény egy syrah-fajtakóstolóra. Eredetileg még a hosszabb távon megvalósítandó kívánságok közé csúsztattam, de végül úgy alakult, hogy csak előbbre került, így kutyafuttában csak összedobtunk egy sort.
A koncepció nem bonyolult, legyenek külföldiek, hazaiak vegyesen, lehetőleg korban ne túlzottan eltérőek, illetve árban is nagyságrendileg hasonló polcról származzanak, hogy legyen létjogosultsága vakon megkóstolni őket.
Aztán a sor összeállításánál jött némi nehézség. Külföldi referenciának volt néhány Észak-Rhone vidéki tétel itthon, St. Cosme, Alain Voge, Ogier-tól egy St. Joseph, egy Cornas, egy Cote-Rotie nagyjából 20 és 40 Euro között abszolút ideálisnak hangzott. Csak magyar versenyzőket találni hozzájuk volt bonyolult. A „fair play” miatt szerettem volna olyan borokat válogatni, amelyek legalább ötezer Ft-ba kerülnek. Dél-Pannon vidékeinkről rögtön azzal kellett szembesülnöm, hogy ebben az árkategóriában csak olyan borok vannak melyeknek 15.5 az alkoholja. A 13 körüli franciákkal pedig elég meddőnek tűnt ezeket egy közös, vaksorba rakni. Az etalonnak tartott Kreinbacher-t pedig időközben visszavonta a Bortársaság. Egyik társunk, Szegediszomelijé segítségemre sietett a beszerzéseket tekintve. Végül úgy hozta a sors, hogy mindketten kizárólag Egerből választottuk ki a magyar mezőnyt, így a társaságnak Eger- Észak-Rhone syrah-párbajként hirdettem meg a kóstolót. Az esemény napján viszont a banda úgy döntött hagyjuk a vakkóstolót. Egyrészt stílusban elég heterogénnek ígérkezett a helyzet, másrészt valahogy nem sikerült annyira veretesnek hangzó magyar csapatot összekovácsolni, hogy feltétlen kíváncsiak legyünk , hogy mit dobna a vak „párbaj”, inkább tegyük őket sorba és kóstoljunk „ívet”.
A syrah-k előtt megkóstoltuk egyik résztvevőnk, „Tibor bácsi” friss (2014) csopaki rizlingjét. A korábbi évjáratokban is egészen becsületes tartalmú, de stílusban elég „háziboros”, esetenként kissé lapos borok után most tisztán tartályt látott az alapanyag. Gyenge évjárat ide, vagy oda, most egész jól elsült a dolog. Elég zárt illat után egy a korábbiaktól lényegesen tisztább, arányosabb bort kaptunk. Strukturálisan is bőven értelmezhető, mi több élvezhető lett a történet, jó savakkal a megelőző évjáratoktól kisebb test mellett mégis tömörebb és hosszabb lett. Persze mindezt bizonyos határokon belül. Mindenesetre nem is gondoltuk akkor, hogy le kell menjen néhány kör a témába vágó kóstolóból, mire élményben fölé növünk.
Ezután következett a témára hangolódásként Orsolyáék Syrah roséja szintén 2014-ből. Epres, málnás, kissé tutti-fruttis. Könnyed, de ahhoz képest vannak ízei is, mégha nem igazán hosszan is tartanak. Savban fickós, lehet mondani frissen tartja. Kb. 4 pont. Ezután nyílt Kaló Imre 2009-es syrah-ja. Szegediszomelijé ajándékba kapta tőle. Sajnos nem igazán zárhatott perfektül a dugó, az egyik oldalon látható volt, hogy átfolyt mellette a bor. Rossz előérzetünk beigazolódott, a tétel nem volt értékelhető állapotban, így el is tekintenék tőle.
Gróf Buttler: Kogart cuvée 2009
Mint a nevéből is látható ez nem fajtabor, a syrah mellett kadarkát is tartalmazó házasítás. Az alapanyag a Nagy-Egedről származik. Nem igazán vonzó, szerintem bizonytalanságokkal is tarkított illat. Beszáradt, nem tiszta fekete gyümölcsök, dohány, konyakmeggy, odakozmáltság. Illó gyanú is felmerült. Nagy test, telt, de nem túl kellemes íz. Sűrű, egyébként komoly súlyú szerkezet, de a tanninok elég tapadósak, az alkohol is kilóg, valahogy nem igazán van egyben a történet. Inkább nem pontoznám őt sem. Kb. 5500 Ft.
Vincze Béla: Mészhegy „Bio” Syrah 2009
Szegediszomelijé hozta. Orsolyáék, akikkel baráti kapcsolatot ápol, ezt a bort javasolták, hogy egri syrah műfajban feltétlen próbáljuk meg. Nagyon érett fekete bogyós gyümölcsösség, fekete borsos-köményes fűszeresség, kissé markáns világú, de az alapanyaghoz abszolút passzoló fahatással Szájban elég nagy testű, ízében is telt, intenzív. Jó súlyú szerkezet, kicsit szemcsésebb, de mégis jól esően szilárd, struktúrát adó tanninok. Közepesnél hosszabb. Teljesen jó ez a bor, a visszakóstolásnál a franciák után is jól tartotta magát. A maga kissé rusztikus valójában én találtam benne eleganciát is és syrah-t is. 6+ (88) Kb. 6000 Ft.
Kovács Nimród Winery: Egri Syrah 2011
Tiszta, ideális érettségű fajtajelleges erdei gyümölcsösség, minőségi tejszínes-eszpresszós fahatás mennyiségileg pont a gyümölcs súlyához adagolva. Szájban közepesnél nagyobb testű. Korrektül telt íz, tiszta, polír gyümölcsösség itt is, közönségbarát hordófűszerekkel. Szerkezetileg olyan közepes anyag, a tannin kifejezetten érett, puha, savai is kerekek. Az előző bor után némiképp kevesebb kraftot, jóval kevesebb karaktert, ugyanakkor több csiszoltságot kínál. 6- (86) Kb. 5500 Ft.
St. Cosme: St. Joseph 2010
Korábbi találkozás a borral, további infók itt. A szippantás is jelzi, hogy innentől más mederben fognak folyni az események. Nyílt és tiszta, tele kiválóan érett, de friss, véletlenül se lekváros kék gyümölcsösséggel, főleg, áfonya, szilva. Mellette a jellegzetes ibolya-illat, profin használt hordó, borsos-karácsonyi fűszeres díszítések, némi füstösség, illetve érezteti, hogy ez bizony a letisztultság mellett elég koncentrált anyag is lesz. Szájban közepesnél nagyobb testű. Haraphatóan telt íz, tiszta, krémes konzisztencia. Kifogástalanul tömör szerkezetű, szilárd, remek minőségű tanninokkal, feszes, jól integrált savakkal. A korty második felére új lendületet vesz, lecsengése hosszú, összeszedett, egységes. Tanítani valóan profin kivitelezett, klasszis, minden igényt kielégítő syrah. (ill. serine) Erős 7 pont. (91) 22 Euro.
M&S Ogier: Cote-Rotie Village 2012
Korábbi találkozás, bővebb infók a borról itt. Még szebb illat. Még gyümölcs-centrikusabb, mégis törékenyebb, titokzatosabb, több, sokszínűbb virágossággal, a hordó is még finomabb, még diszkrétebb. Bűbájos. Szájban is ilyen. Közepes test, szinte könnyednek hat, mégis kiválóan in tenzívek az ízek. Szerkezetre nincs extrém mélysége, tömörsége, de mégis remek fejlődése, íve van a kortynak. Tanninja jó közepes, de sima, szilárd tartású, savai játékosan vibrálva kísérik kibontakozását. Szép hosszú, összeszedett lecsengés. Érdekes, hogy az előzőhöz talán komolyabb jelzőket írtam, de ez a maga selymesebb könnyedsége ellenére semmilyen szinten nem játszott alárendelt szerepet az előző után kóstolva, eleganciában meg fölé is nő. 7/8 (92) Másnapra zárkózottabb lett az aromáit tekintve, és mivel először se súlyával hódított, így épp legfőbb vonzerejéből veszített. Az első napi pontot akkor már nem adtam volna meg. 9 ezer valahányszáz Ft. Finewines.hu
Alain Voge: Cornas Les Vieilles Vignes 2011
A 2010-es nálam nem verte ki olyan mértékben a biztosítékot, mint másoknál, így nem tudhattam, hogy most feljebb fogunk lépni vagy sem. Bizakodásra adott okot, hogy a pince jóval drágább csúcsbora, a Les Vieilles Fontaines nem készült ebben az évben, így annak az alapanyaga is ezt a tételt gazdagította.
Az előző kettő is igazán magasra tette a lécet, de itt már az illat is valami egészen fantasztikusat ígér. Még koncentráltabb a gyümölcs, tömény áfonya, szilva, szeder, húsosság, tinta, nagyon minőségi fahatás, meg egyáltalán a feneketlen mélység ígérete. Másnap már nem tudtam volna elkülöníteni, hogy mely jegyekért lehet felelős a hordó, csak az érződött, hogy a töméntelen gyümölcs mellett valami elképesztő fűszerkavalkád vonul fel, nagyon megigéző, képtelenség abbahagyni a szagolását, pedig kóstolni is érdemes. Közepesnél nagyobb test. Lehengerlően intenzív és nagyvonalú ízekkel indít. A közepénél meg jön a magasabb fokozatba kapcsolás, ahelyett, hogy halkulna jönnek az újabb és újabb hullámok, masszív tömörsége megbonthatatlan. Érett, de komoly strukturát adó tanninok, savak, remek egyensúly, de a túlcsorduló power végett itt még tényleg lehet azt mondani, hogy fiatal. Lenyűgöző, brutál 8 pont. (94) 39 Euro. Les passionnés du Vin.
A kóstolók végére gyakran hozok valami édeset meglepetésként. Most is így tettem. A Weinrieder St. Laurent Eiswein 2009 (finewines.hu, kb 6 ezer Ft, sajnos csak volt) telitalálatnak bizonyult. Nem jegyzeteltem már, de mindenki kifeszült tőle. Olajosan sűrű, mégis tiszta, gyümölcs-centrikus, fantasztikusan intenzív ízekkel, remek savakkal, kilométer hosszan. Erős 7 pont legalább. Szép este volt.
