A múltkor megkezdett Elzász-felzárkózás annyira jól sült el, hogy azóta rendeltem erről a vidékről egy nagyobb adag bort. Több termelő, több fajta, több árkategória. Szép fokozatosan igyekszek majd mindről beszámolni, most első körben jöjjön néhány tramini.  A borokat innen rendeltem. 

Zind-Humbrecht: Gewurztraminer Alsace Clos Windsbuhl 2009

Volt már szó többször az oldalon a róluk. Elzász egyik top borászata, bár a két ismert boros dinasztia fúziójából létrehozott 40 hektáros birtok és márkanév a Zind-Humbrecht „csak” 1959-től létezik az Humbrecht família bortermelői története már 300 évvel korábbról kezdődik. Olivier Humbrecht azon ritka borászok egyike aki Master of Wine titulussal is rendelkezik. Ezen kívül a biodinamika egyik közismert szószólója, a BIODYVIN szervezet elnöke. Jelen borunk külön  besorolás nélkül megnevezett területről származik, de ha megnézegetjük a térképeket láthatjuk, hogy  lényegében egy bizonyos  Clos de St. Hune nevezetű ültetvény fölött járunk közvetlen, ami némiképp mégiscsak megpiszkálja a fantáziánkat a borsos ár ellenére. (49 Euro)

Orrbamászóan intenzív illat, érett-aszaltas trópusi gyümölcskavalkád, licsis-rózsás parfümmel megbolondított buja fűszeresség, sűrű-krémes gazdagság ígérete. Nagy testű, odaadó, kifejezetten telt ízű korty jelentős maradékcukorral is megtámogatva, stílusát mintha fenolos jegyek is meghatároznák.  Koncentrált, sűrű anyag a kezdet intenzitásán túl is, a lecsengés is elég hosszú, savban viszont csak olyan elégséges, ami  hömpölygőssé teszi a korty fejlődését, illetve a nem magas 13.5-es alkohol is magasabbnak érzik. Ezen belekötnivaló ellenére nagyon finom az egész, de nálam hajszálnyit lemarad a klasszis szintről, akkor is ha üvölt hogy a terület könnyedén képes lenne arra.  6+

Marcel Deiss: Gewurztraminer Alsace Vendanges Tardives 2007

Marcel Deiss 1947-ben alapította a borászatot, bár a család már 200 évvel korábbról jegyzi szőlőtermelői gyökereit. Jelenleg a fia Jean-Michel irányítja, akinek munkássága alatt a futottak még kategóriából egyértelműen a  borvidék sztárjai közé kerültek. 27 hektár összterület, 30 éve organikus, majd 10 éve biodinamikus szemlélet a szőlőben. Jelen borunk 45 Euroba került. 

Megigézően szép illat, kristálytiszta, színes, érett trópusi gyümölcsök, pici frissítő citrusosság, rózsás parfümösség, kerti fűszernövények. Szájban nagy testű, intenzív ízű, hájjal kenegetős, mégis nagyon letisztult, elegancia és bujaság remek ötvözete. Szerkezetileg is mély, tömör ugyanakkor krémes simasága miatt ez olyan magától értetődően alap. Savban érkezünk el ismét a kritikus részhez. Igazából hozza a kötelezőt ezen a téren, tartja a fajtától elvárható egyensúlyt, de mégis elgondolkozik az ember, ha picivel több lenne belőlük, ez a bor egészen elképesztő lenne. Panaszra persze egy szál okunk sincs. 7 pont.

Clément Lissner:  Gewurztraminer Alsace Grand Cru Altenberg de Wolxheim 2012

Számoma ezeddig  ismeretlen termelő. Ha utána olvasunk, akkor azért látjuk, hogy van történelem itt is. 1848-ban alapították, de a Lissner nevet 1930-tól viselik a címkék. Ma a korábban sikeres konzultánsként működő Bruno Scloegel, Clément Lissner unokaöccse irányítja a 8 hektáros birtokot. Organikus szemlélet. Jelen borunk lényegesen kedvezőbb árfekvésű (21 Euro),  mint általában az elzászi grand cru-k, titkon reménykedtem valami nagy felfedezésre bukkanok.

Kedves, de sokkal visszafogottabb illat, mint pl. a posztban említett fajtatestvérei. Limonádés citrusosság, csemegeszőlő, halvány édeskés fűszeresség. Szájban közepes testű, tiszta, kellemes ízű, de több bujaságot és az intenzitást vártam, ezek nélkül a maradékcukor is inkább közhelyesen, vagy legalábbis fölöslegesként csapódik le. Szerkezetileg is jó közepes anyag, nem rossz, de nem jutna eszembe semmi grand cru feeling. Savai a fajtához képest rendben vannak, kerekre egészítik ki a történetet, de vibrálást senki ne várjon. Közepesen, vagy attól picit hosszabb. Bár szívesen fogyasztottam, 5 pontnál nem több, és ahhoz képest nem olcsó. Inkább rászánnék többet, de szóljon rendesen.