A sauvignon blanc-nal nem indult problémamentesen a kapcsolatom. Ez főleg annak tudható be, hogy sokáig kizárólag magyar italokkal próbálkoztam, és be kell valljam, a mai napig nem ittam igazán nekem tetsző honi sauvignon-t. Simon József 2002-es bora tetszett leginkább, de az is inkább egy remek fehér volt, mint a fajta kiemelkedő képviselője. Aztán mikor sikerült beszerezni néhány chilei meg új-zélandi palackot, egycsapásra megváltoztak a dolgok és főleg utóbbiaknak kifejezett kedvelője lettem. Főleg nyáron, melegben. Ahogy telt-múlt az idő, a fajta kevésbé hedonikus, inkább precíz és ásványos, általam szintén nagyon kedvelt változataival is sikerült egész nagy példányszámban összefutnom: a loire-i borokkal. A harmadik, személyesen preferált sauvignon-os vidék Bordeaux, innen sajnos a mai napig nagyon korlátozottak a tapasztalataim. Ezúttal mindhárom területről vásároltam egy-egy palackot, és egymás mellett kóstoltam őket.

Domaine Chauveau: Pouilly-Fume Les Croqloups 2011.:  12 hektáros családi birtok bora, fahordót nem látott. Halvány citromszínű. Kifejezetten visszafogott illat (később sem nagyon nyílik), lime, grapefruit és leginkább füstös-kovás mineralitás. Alig közepes test, az illathoz hasonló aromakészlettel, egyértelmű ásványossággal. Szerkezetileg megfelelő, talán kicsit savhangsúlyos, de még nem zavaróan. Szédületes mélységek nincsenek benne, a savak nem képeznek egy precíz, szilárd gerincet, mint az innen kikerülő nívósabb borok esetén. Ettől függetlenül szívesen ittam, szárazabb húsú grillezett tengeri hal mellett szépen muzsikált. Valahol 5 és 6 pont között, talán előbbihez közelebb. $25.  

Brancott Estate: sauvignon blanc „B” 2011.: A marlborough-i birtok válogatásbora, acéltartályos erjesztéssel készült és értelemszerűen csavarzárral látták el. Világos citromszínű. Közepesen intenzív illat, zöld citrusok, licsi, fekete ribizli, minimális vegetalitás. Közepesen telt korty, finom gyümölcsös zamatokkal. Szerkezetileg is rendben van, nem tudok belekötni, nincsenek élek, oda nem passzoló részletek. Ugyanakkor kicsit unalmas és egysíkú, elmarad a legjobb általam kóstolt új-zélandi sauvignon-októl. Az előzőhöz hasonlóan 5 és 6 pont között. $28.

Chateau Carbonnieux: Blanc 2009. A pessac-leognan-i pincészet  bora 10 hónapot töltött fahordóban (30% új) palackozás előtt. A bort adó tőkék átlagéletkora 30 év. Kicsit csaltam, mert ebben a borban az itteni szokásoknak megfelelően némi semillon is van, dehát annyi baj legyen...Világos aranyszínű. Közepesen intenzív, tetszetős illat: érett trópusi gyümölcsök, vaj, grillázs, méz, akár, mint egy édes Sauternes illatjegyei. Egészen telt korty, vastag, sima tapintatú, illesztésmentes alkotókkal. Az íz is nagyon gazdag, gyümölcsös, de a hordós érlelés aromái is markánsan megjelennek. Szerkezetileg nem kimondottan mély, vagy fókuszált, inkább a kerekség, gazdagság és krémesség jellemzi, kicsit szétterülős savakkal. Hosszú, élvezetes lecsengés. Szép bor, magabiztos 6 pont, $50.