Külföldi egyvelegből is hoztam egy utolsó előtti kiadást, hamarosan lesz még egy válogatás a szokásos ünnepi posztok előtt, ahogy behozom a lemaradást.
Olasz, francia, spanyol, osztrák, német, portugál és újvilági borok érkeznek a mai posztban, közöttük azonban feltűnik néhány ritkábban szereplő borvidék is.
A sok kóstolónak hála az egyveleg posztokkal alaposan el vagyok maradva, a mostaniba még a nyár folyamán kóstolt borok kaptak helyet. Ha minden jól megy, nem kell sokat várni a folytatásra. A fehérborok között sok a sauvignon blanc, verdejo és riesling található, míg vörösben - a nyári meleg ellenére - egy-két fajsúlyosabb tétel is megfordult a poharamban.
Az olasz csizma sarkában található Puglia zászlóshajó szőlőfajtája a primitivo, amely cudarabb idők után az utóbbi pár évtizedben reneszánszát éli. A korábban leginkább tömegborokba és házasításokba szánt fajta az 1990-es évek legvégétől egyre nagyobb népszerűségre tett szert - nem kis részben az amerikai zinfandel sikerének köszönhetően -, ami a termelőket is inspirálta. Ez egyrészt rövid időn belül megállította a termőterület csökkenését, másrészt a megváltozott céloknak köszönhetően magasabb minőséget is eredményezett.
A fajta borai általában sötét színűek, érett gyümölcsösséget hordoznak, potenciálisan magas alkohollal, olyannyira, hogy gyakran még 15-16% alkohol mellett is marad bennük egy kevés maradékcukor. Ami egyeseknek örömforrás, az másoknak kevésbé. Kritikaként gyakran elhangzik ezekkel a borokkal kapcsolatban, hogy túl alkoholosak, lekvárosak és komplexitást nem nyújtanak, ezen egyes termelők korábbi szürettel igyekeznek javítani.
Két könnyedebb, acéltartályban iskolázott, mondhatni "alap" primitivo következik, a 2023-as évjáratból.
Az év utolsó külföldi egyvelege szerencsére elég erősre sikerült. A pohárba került néhány nagy név Ausztriából, Olaszországból, Spanyolországból és az Újvilágból, a ritkábban szereplő borvidékek vagy országok közül pedig Alsace, Mallorca, Horvátország, Montenegró is képviselteti magát.
A magyar fajták után kevésbé izgalmas téma következik. A mai párost két mediterrán chardonnay alkotja, a 2022-es évjáratból. A Puglia-ban tevékenykedő Tormaresca főleg helyi kékszőlő fajtákkal foglalkozik, de a chardonnay régóta a választék része. A spanyol boróriás Torres ellenben több borvidékről több chardonnay-t is készít, a Penedes-ben palackba zárt Gran Viña Sol ezek kistestvérének mondható. Valamilyen szinten páratlan páros ez, hiszen más technológiával készült a két bor, de nyári poharazgatásra mindkettő jó választásnak bizonyult.
Nagy elvárásaim nem voltak, azokat nagyjából pont megugrották a borok.
Az idei utolsó előtt külföldi egyvelegben sok olasz bor szerepel majd - többek között Szardíniáról -, akadnak majd persze spanyol tételek is, egy szép bordeaux-i, egy szép burgundi, egy remek bécsi gemischter satz, és még borok innen-onnan.
A 2022-es esztendő lezárásaként érkezik a szokásos ünnepi egyveleg, méghozzá idén két részletben. Az év vége mindig sűrű, sok a baráti és családi összejövetel, különleges alkalmakra tartogatott palackok is kinyílnak, - jobb esetben - maradandó élményt okozva.
Az idei egyveleg első része is két egységre bontható. Először rszabi és ungert társaságában boroztunk egyet még december közepén (az este boraiból a sangiovese-trió és az Antinori Tignanello már külön posztban szerepelt), majd egy népes borbarát társasággal is összeültünk még karácsony előtt.
A provence-i rosé árával, presztízsével és stílusával külön kategória a rosé-k között. A rosé szerte a világon töretlen népszerűségnek örvend, és bár utánozni sokan próbálják a francia Riviéráról világhódító útra indult borokat, de az üldözőboly messze lemaradva követi az eredeti trendteremtőt. Az inspiráció hatása viszont kétségtelen, egyre többen próbálkoznak sápadtabb színű, elegáns, visszafogott rosé-k készítésével. Ez adta az ötletet a mai témához: provence-i rosé-k és kihívók a nagyvilágból. A fokozódó nemzetközi helyzet mellett biztosan nem lesz rendszer ebből a kóstolóból, de az idei nyár lezárására tökéletes volt.
Az aktuális rejtőzködő borvidék különkiadás főszereplői dél-olasz borok lesznek, fajtaborok és egy eredetvédett házasítás. Idén még érkezik egy hasonló olasz borcsokor, abban az északi féltekéről válogatott tételek kapnak majd helyet.
Az év második külföldi egyvelegében a fehér térfélen túlsúlyban lesznek az osztrák német borok, vörösborok között pedig a spanyol többség lesz jellemző, de jutott a válogatásba Champagne, francia, olasz, portugál, és újvilági bor is.
Ismét meghoztam a szokásos borpárbajos posztot. A nyári adagot alaposan kibővítettem, így a szokásos 7 helyett most 12 borpárt pakoltam egymás mellé. Nyár lévén a most több lesz a fehérbor, mint a vörös, dupláznak a rosé-k is, de jutott a végére egy aszú-páros, az elejére pedig egy pét-nat duó is. Lássuk!
Megint hoztam hét darab, azonos évjáratú, szőlőfajta és/vagy borvidék szempontjából összetartozó borpárt, hazai és külföldi borokból egyaránt. Az évszaknak megfelelően kevesebb a vörösbor, azokból is inkább könnyedebbre hangolt darabokat vettem elő, rosé most nincs, arról volt külön poszt, a főszerep a fehérboroké.
Az év végi ünnepek közeledtével már szokás, hogy több társasággal is összejövünk koccintani, beszélgetni, iszogatni. Idén szerencsére sok ilyen alkalom adódott, a szokásos év végi ünnepi egyveleget terjedelmi okokból inkább ketté is bontottam. Az első rész itt található.
A másodikban leginkább egy születésnapi borozás alkalmával és a karácsony környékén alatt elfogyott borok következnek, pezsgőktől a 20 éves aszúkig, sok édes és száraz tokajival, hazai vörösökkel, külföldről osztrák, német, olasz, spanyol és új-zélandi borokkal.
Etyek három fő szőlőfajtája a chardonnay, a sauvignon blanc és a pinot noir, és idén az Etyeki Kúria mindhárom fajta köré kanyarított egy kisebb vagy nagyobb rendezvényt. A 2010 óta minden évben megrendezett pinot noir-vertikális már hagyomány, a sauvignon blanc-nak a borterasz tavaszi tesztüzemével egybekötve szenteltek egy hétvégét, a ChardonnÉJ névre keresztelt nyári kóstoló alkalmából pedig idén már harmadjára töltötték meg az érdeklődők a pincészet épületei előtti utcácskákat.
A nyári napforduló estéje, illetve Szent Iván éjszakája mindig is különféle vallási és világi ünnepek ideje volt, nem csoda, hogy országszerte egyre több boros rendezvényt is ehhez közel eső napra szerveznek meg. Az Etyeki Kúria tavaly szervezte meg az első ChardonnÉJ-t, és a rendezvény sikere után adta magát az idei folytatás. A Kúriánál úgy vélik, hogy az utóbbi időben parkolópályára állított chardonnay több figyelmet érdemelne, ezért összetrombitáltak néhány hazai és külföldi pincészetet, hogy közösen megmutassák a fajta különféle arcait és erényeit.
A vendégborászatok száma a tavalyihoz képest a duplájára nőtt és különleges reserve tételek is előkerültek a pincék mélyéről, így valóban elég komoly merítés jött össze a hazai kínálatból, néhány külföldi tétellel kiegészülve. A pincészetek mellett a Bortársaság is hozott néhány külföldi bort és pezsgőt. A Kúriával szomszédos EtyekM készített finomságokat a borok mellé és a kóstoló után egy koncert zárta az estét.
Dél-olasz borok következnek, több borvidékről. A palackok nagy része egy baráti körben levezényelt főzőcskézéshez nyílt ki február utolsó hétvégéjén, ezekhez csaptam még hozzá néhány, az elmúlt 2 hónapban kóstolt, ugyanerről a környékről származó bor jegyzeteit. Sok különböző beszerzési forrásból érkeztek a palackok, jellemzően már a frissebb évjáratok vannak a polcokon. Többnyire könnyen megközelíthető és elérhető áron kínált borok ezek, érdemes volt velük ismerkedni.
A múltkori magyar egyveleg mintájára jöjjenek a külföldiek, először a fehérek, a pontszám mögött zárójelben a kóstolás hónapjával.
