A Tignanello nem csupán az Antinori borbirodalom egyik fontos bora, hanem mára önálló márkanévvé nőtte ki magát. Ha szupertoszkán borokról esik szó, a Tignanello biztosan az elsők között merül fel. Neve szorosan összefonódott a toszkán vörösborokat elérő forradalommal, amelynek köszönhetően mára több birtok borát is a világ legkeresettebb és legnevesebb italai között tartjuk számon.
A szupertoszkán "mozgalom" elindítója a Tenuta San Guido tulajdonosa, Mario Incisa della Rochetta márki volt, aki bordeaux-i fajtákat telepített a sangiovese ültetvények mellé és a világfajtákból készített bort. Sassicaia-nak nevezte el a területre jellemző kavicsos talajról. Az eretnek tételt először csak a birtokon lehetett megvásárolni, majd kikerült a világpiacra és óriási sikert aratott. Az 1968-as Sassicaia robbantotta ki a szupertoszkán forradalmat, de hamarosan követőkre talált a gondolat. A márki unokatestvére, Piero Antinori márki szintén cabernet sauvignon-t és cabernet franc-t telepített, ő viszont összeházasította a francia fajtákat az őshonos sangiovese-vel, ezzel újabb iskolát teremtve.
A formabontó házasítások és a tűzvész sebességével terjedő új borstílusok természetesen nem egyezett az olasz eredetvédelmi szabályozással, így ezek a szupertoszkánok sokáig asztali borként kerültek forgalomba, természetesen asztali borhoz képest csillagászati áron. A faramuci helyzetet némiképpen az IGT eredetvédelmi kategória bevezetése oldotta meg, amely átmenetet képez az asztali és a DOC borok között, és a szupertoszkánok legnagyobb része is ide került (a Sassicaia egyedüli birtokként saját DOC kategóriával rendelkezik).

A Tignanello első évjárata az 1971-es volt, amelyet 1974-ben hoztak forgalomba. Az új bor a nevét a 320 hektáros Tenuta Tignanello birtoktest Tignanello nevű dűlőről kapta (amelynek neve pedig talán az etruszk istenség Tinia nevéből ered). A Greve és Pesa folyók völgyei között elterülő lankás domb márgás, mészkőben és palában gazdag talaja, meleg nappalai és hűvös éjszakái ideális könyezetet biztosítanak a szőlőnek. Az Antinori család két ikonbora, a Tignanello és a Solaia is erről a domboldalról készül, a megfelelő nevű dűlőkről, amelyeknek összesen 130 hektárján terem szőlő, ebből 47 hektár a Tignanello dűlőn.
Elődje az 1970-es Chianti Classico Riserva Vigneto Tignanello volt, amely forradalmi újításként a szokásosnál alacsonyabb százalékban tartalmazott fehér szőlőket. Piero Antinori a francia borász Émile Peynaud tanácsára a Tignanello esetében teljesen mellőzte a fehérszőlőket és a sangiovese mellé cabernet sauvignon-t és cabernet franc-t házasított. A Tignanello nagyobb része sangiovese, kisebb hányada bordeaux-i fajtákból áll, míg a Solaia ennek fordítottja. A Tignanello az utóbbi évjáratokban a 80% sangiovese mellett 15% cabernet sauvignon-t és 5% cabernet franc-t tartalmaz, és francia és magyar tölgyfahordókban érlelődik. A címkét Niccoló Antinori (Piero édesapja), a család címere és Silvio Coppola stilizált napkorongja díszíti.

Az évekkel azelőtt születésnapomra kapott 2011-es évjárat palackját tavaly bontottam ki egy masszív 10 éves borsor részeként, idén a 2012-es sorsát pecsételtük meg a három sangiovese megkóstolása után. Később esett le, hogy ezt a bort már kóstoltam jóval korábban, így idemásoltam a hét és fél évvel ezelőtti jegyzeteket is.

Antinori Tignanello 2012
Az illat összetett, és amolyan kortalan jelleget ölt, megvannak már benne az érési jegyek, de még gyümölcsöket is mutat. Érett és aszalt meggy, pici édesfűszer, aszalt paradicsom, pipadohány, tömjén, balzsamecet, cipőpaszta és minimális fűszerpaprika tűnik fel. Kóstolva egy tökéletesen érett és összecsiszolódott bort kapunk, összetett ízvilággal, kifinomult szerkezettel. A sav feszes és szépen vezeti a kortyot, a perzisztens tannin pedig szépen masszíroz. A korty rághatóan tartalmas, kiegyensúlyozott, bársonyos érzetű, hosszú lecsengéssel. Az érett, aszalt gyümölcsök, fűszerek és érési aromák váltakoznak és keverednek, egymást kiegészítve. Néha felvillan egy-egy alkotóelem, majd egybeforrva alkotnak komplex elegyet. Szépen érő, elegáns bor. 8p-


2015 májusában ezt írtam róla:
Antinori Tignanello 2012
80% sangiovese, 15% cabernet sauvignon, 5% cabernet franc, 12-14 hónapig első- és másodtöltésű francia és magyar tölgyfahordókban érlelve.
Összetett illatában főleg piros bogyós gyümölcsök dominálnak, de a cseresznye, málna, szamóca mellett feltűnnek édesfűszeres, virágos és erdei gyümölcsös jegyek is. Sűrű és koncentrált, a tannin azonban még nem találta meg a helyét, fiatalosan húz és tapad, más kivetnivalót azonban aligha találni a borban. Íze már most sokrétű, összetett, sok piros bogyós gyümölccsel, szamócával, málnával, cseresznyével, gazdag fűszerességgel. Nagyon fiatal még, az idő csak javára válhat. Most 7p+