Mit is lehetne elmondani a merlot szőlőfajtáról? Sokat és mégis nagyon keveset, hiszen mindannyian jól ismerjük és szeretjük a belőle készülő borokat. A világ legnagyobb területen ültetett (kb. 260.000ha) és legkedveltebb kékszőlőfajtája számtalan stílusban teljesíti be a fogyasztó álmait: a friss, piros bogyós jegyek vezette könnyed, alig cseres „vacsoraboroktól” a nagytestű, tanninos, így a kisfahordós érlelést megháláló nagyboros tételekig minden területen bevethető. Az örök verseny- és házastárs cabernet sauvignonhoz képest hűvösebb klímán is termeszthető, korábban érik, alacsonyabb sav és tannintartalma miatt kedvesebb, megközelíthetőbb borokra képes. Nőies karakter, csenghet fülünkben a bugyuta beskatulyázás.
Merlot-szeminárium
Kifejezett merlot-kóstolót még soha nem tartott kis társaságunk, így meglehetősen hiánypótló volt az esemény.
Nem volt különösebb koncepció, főleg annyi, hogy kinek mi volt otthon. :) Annyit szerettem volna persze, hogy szerepeljen a sorban egy-két kimagaslóbb tétel itthonról, és legyen benne egy-két külföldi referencia is. Ezen kívül senki ne keresse benne még csak hozzávetőleges teljesség igényét sem.
A kóstolás vakon történt, az első, belövőnek szánt tétel kivételével.
Következzen a sor:
Kékfrankos- fajtakóstoló
Hiánypótló volt már kis társaságunk számára egy kimerítő kékfrankos-kóstoló.
A most következő sort többen raktuk össze, bárminemű tudományos igény nélkül, amúgy kinek mi van otthon módra. Ahhoz képest érdekes válogatás jött össze, tartalmaz úgymond "köztiszteletnek" örvendő tételeket is, illetve kevésbé mainstream-belieket is, valamint egy igen jó nevű osztrák referenciát is.
A kóstolás vakon történt, az alábbi sorrendben:
Szegedi borfeszt IV.
Kedd esti kóstolások jegyzetei következnek. A végére itt is elfáradtam, nem igazán tudtam az utolsó tételekre koncentrálni.
Szegedi borfeszt III.
Folytatás következik ismét Szegedről.
A mostani adag még ugyanazon nap (vasárnap) termése, mint a legutóbbi rész, csak a jegyzetekkel kissé el vagyok maradva. Mivel láthatóan az aznapi kóstólás igen sűrű lett, így kérem elnézni, hogy az utolsó tételeknél nagyon leegyszerűsödtek a jegyzetek, illetve már pontot se volt energiám írni.
Íme:
Szegedi borfeszt I.
Tegnap sikerült kijutni végre a szegedi borfesztre. Laikus társasággal mentem, az én reszortom volt a szórakoztatásuk. Hamar kiderült, hogy nekik a tokaji sárgamuskotályok és late harvestek okozzák a legnagyobb örömet, így ezek fokozottan voltak jelen.
Mellette azért én elkanyarodtam másfelé is :)
Következzen az első nap jegyzete, írtam pontokat is, de csak nagyon durva viszonyításokként kéretik figyelembe venni.
Heimann: Syrah 2008.
Tegnap került a poharamba ez a bor. Nem rendelkezek szerteágazó tapasztalatokkal a fajtáról, de az eddigi kóstolások alapján (főleg a rhone-i és újvilági borokra visszaemlékezve) ez nem egy kifejezetten fajtajelleges bor. Annyi baj legyen, viszont nagyon finom, ezért is írok róla. Közepes rubin színű. Közepesen intenzív illata fűszeres (nem bors, inkább fűszerpaprika), gazdagon gyümölcsös (meggy, fekete áfonya) és épp a kellő mértékben érződik rajta a hordós érlelés. Szájban kifejezetten kerek, közepesen telt kortyot kapunk, intenzív gyümölcsös-fűszeres zamatokkal, finom hordós krémességgel. Minden részlete nagyon szépen összecsiszolódott. Azon nem túl nagyszámú délpannon vörösborok egyike, ahol érett és selymes a tannin, nem szárít abszolút. Az alkohol nem fűt, a savak éppen annyian vannak, hogy se lapos, se savdomináns ne legyen a bor. Nem kifejezetten bonyolult, de nagyon szeretni (és inni) való nedű. Stabil 6 pont.
Remete-kadarka
Három évvel ezelőtt Vesztergombi József 2006-os kadarkája meghatározónak mondható élmény volt a "karrieremben". Abban az időben még javarészt csak alsó-közép árfekvésű villányi kabernékből állt a borfogyasztásom és éreztem, hogy kezdek a stílusba kicsit belefásulni.
Egy szekszárdi kirándulás alkalmából mindenféle előismeret nélkül elkeveredtünk Vesztergombi József hajlékába, és egy remek hangulatú néhány óra után be kellett látnom, hogy a kóstolt borok közül számomra abszolút a 06-os kadar bizonyult a legszebbnek. (hozzá kell tenni, akkor még nem tulajdonítottam neki jelentőséget, hogy a "komolyabb" vöröseiből a nem túl acélos 04-eseket kóstoltuk)
A bor tehát igencsak tetszett, olyannyira, hogy a kirándulás után hamarosan elkezdődő szegedi borfeszten feltett szándékom volt további szép kadarkákat keresni. Így is történt, de mivel azt az élményt egyik próbálkozásnál se kaptam meg újra, a szándékolt "stílusváltást" a fehérborok irányába folytattam. (és arra több üdvözülést találtam :)
A 2006-os kadarkát az eset után bő egy évvel kóstoltam újra. Nem éreztem már annyira meghatározónak, de még mindig kifejezetten tetszett. (úgy 6 pont erejéig)
Örömmel vettem hát tudomásul, hogy a Szegeden nemrégiben megnyílt Filoxéra bortékában kaphatóak a szekszárdi mester borai, köztük az újabb kiadású kadarka is.
Ez utóbbira természetesen rá kellett, hogy nézzek:
Nagyvörös-csata (Hazánk Vs Óvilág)
A fajsúlyos vörösek világában kezdőbb borfogyasztóként engem is megérint a kérdés, mely sokunkat: Hol is tartanak vöröseink a nagyvilágban?
Durr bele a közepébe jelleggel, érintőleges válaszokat remélve, összeállítottam kis társaságomnak egy talán elsőre kaotikusnak tűnő, csupa nagy vörösből álló sort, melyben válogatott hazai tételek „versenyznek” válogatott külföldi borokkal.
A koncepció az volt, hogy veszünk Magyarország vörösek szempontjából jelentősebb borvidékeiről egy-egy meghatározó jelentőségű tételt, és ezeket közös sorba rakjuk nemzetközileg elismert, árban megfelelő, különböző óvilági borvidékekről származó borokkal.
Nem volt cél igazán az árnyalt összehasonlítás, így megfértek ugyanazon soron belül különböző fajták, különböző stílusok, különböző évjáratok, egyedül a hasonló árkategóriához ragaszkodtam. Ez utóbbi annyit jelentett, hogy a négy magyar tétel együttes értéke jó közelítéssel egyezzen meg a négy külföldi tétel együttes árával, továbbá a sor valamennyi tagja 25-50 Euro közötti tartományba kellett, hogy essen. Minden bor esetén a saját hazájában jellemző árat vettem kiindulási pontnak, így a magyar tételek esetén a hivatalos kereskedőnél szereplő listaárat, a külföldieknél a wine-searcher jellemző árait az adott tétel országában.
A kóstolás vakon történt. Ez utóbbi annyit jelentett, hogy egy alkalommal végigkóstoltuk a sort vakon, eközben megszületett a végső jegyzet vázlata, valamint a végső pontszám is, nálam legalábbis 0.5 pont +/- pontossággal. A leleplezés után tetszőleges sorrendben visszakóstolás következett, mely során a jegyzet kiegészülhetett 1-2 hasznosnak tűnő szóval, illetve a már említett max. fél ponttal módosulhatott az értékelés is. Ez egyébként pontosan így történik nem-vak kóstolások esetén is. Szóval távol álljon a kínos profizmus, viszont úgy tiszta, hogy ezekkel a részletekkel is tisztába lehessenek a kedves olvasók.
Következzenek a borok, kóstolási sorrendben:
Magyar merlot sor
Egy ideje terveztem már komolyabbat meríteni a honi merlot-k széles választékából és nemrégiben sikerült összehozni egy – véleményem szerint – reprezentatívnak tekinthető sort. Tettem a sorba egyszerűbb borokat is és természetesen a jelenleg legjobbnak mondott (vagy legalábbis legdrágább) magyar példányok közül is szerepelt néhány. Minden létező jó magyar merlot nyilván nem került megkóstolásra, de azért így is jól szórakoztunk. A kóstolás nem vakon történt. Az alábbi soron ittuk át magunkat:
Nagy kadarkateszt
Régóta terveztünk már összerakni egy sort, amelyben az általam ismert nagyszerű kadarkák színe java szerepel. Most ez is megtörtént. Nem titkolom, hogy eddig számomra igazán megnyerő kadarkával kizárólag Egerből találkoztam. Több tucatnyi kadart kóstoltam az elmúlt években máshonnan is (a legtöbbet persze Szekszárdról), de mindössze néhány kellemes és sajnos viszonylag sok egyáltalán nem tetsző borral találkoztam. A legtöbb ital vékony és savas volt, minimális fűszerességgel és gyümölcsösséggel. A mostani kóstoló nagyjából a várt eredményt hozta, egy komoly csalódással. Az egriek mellé bepakoltunk néhány szekszárdi tételt, illetve egy alföldit, valamint Maurer Oszkár hajdújárási kadarkáját.
Vakon kóstoltunk, a borok az alábbi sorrendben következtek:
Merítés zweigeltből
A szőlőfajtát nem a legnemesebbek között tartják számon, de tekintettel arra, hogy kóstoltam már néhány szép példányt zweigeltből szűrve, időnként összeszedek néhányat, hogy lássam hányadán is állunk. Most sem volt ez másképp, öt magyar és egy osztrák példány került a poharakba, vakon kóstolva. Összességében nem voltam elájulva az eredménytől, a borok zöme nagyon egyszerű (és ehhez képest kifejezetten drága) volt, de azért az is megmutatkozott, hogy a zweigeltből lehet remek bort is készíteni, csak győzzük megtalálni. A következő borokat kóstoltam:
Pinot noir-ok, alapszinten
Úgy alakult, hogy a minap ölünkbe pottyant egy pinot noir-sor kóstolásának lehetősége a szentesi Gólyás Borházat működtető Kálmán Tibor jóvoltából.
Történt ugyanis, hogy Tibor "kóstolótársakat" keresett a birtokában levő sor kóstolásához. Így kerültünk mi a képbe. :)
A borokat full-vakon kóstoltuk, azaz lövésünk nem volt, hogy mely tételekből áll sorunk, Tibor csak annyit jelzett, hogy pinot-k lesznek, illetve ne várjunk különösebben "nagyágyúkat".
Egy ilyen kóstoló mindig sok érdekességgel és tanulsággal szolgál, így köszönjük Tibornak ezúton is a lehetőséget.
Következzen a sor:
Magyar cabernet franc-ok
Néhány napja pár honi cabernet franc-t vizslattam meg. A fajtából szép borokat ittam már hazánkból, nekem Malatinszky Csaba Kúria sorozatának darabjai szoktak leginkább tetszeni, ezúttal olyan nem volt a sorban. Volt viszont egy-két kevésbé ismert villányi és szekszárdi, akik jól is szerepeltek. Nézzük a borokat kóstolási sorrendben:
Heimann: Viognier 2009
Nem mondhatni, hogy ennek a bornak évjáratról évjáratra rajongója lennék. Halvány felderengéseim vannak a 06-os és 07-es bátyókról, szerintem közel 2 éve kóstolhattam őket. Tartalmas, finom, de nem különösebben emlékezetes borokra emlékszem, kissé lágy savakkal, és kissé erős hordóhatással. Mindenesetre dícséretesnek éreztem őket, ugyanis Szekszárdról hirtelen nem sok meghatározó fehérbor jut az eszembe.
A minap ráakadtam a Bortársaságban a legújabb 09-es évjáratú változatra. Érdeklődéssel vettem észre, hogy ezúttal csavarzárat találhatunk a palack végén. Tudom a lezárás mikéntje nem függ össze a borkészítés technológiájával, mégis az az érzetem támadt, hogy ezúttal talán nem látott fát ez a bor. Megérzésem bevált.
A bor: Friss gyümölcsök hada, alma, grapefruit, sárgadinnye, és egy kis szalmás-mézes díszítés. Tetszetős! Szájban közepesen telt, a könnyed érzetet minimális co2 is segíti. Ropogós gyümölcsösség, kis minerális díszítés. A savak frissek, élénkek, de nem bonyolultak. Nem mély és nem különösebben komplex, de zamatos, tiszta és öröm fogyasztani. 5 pont.
Azt érzem, hogy a bornak feltétlen jól áll, hogy reduktív úton készült. Élénkebb, gyümölcsösebb, számomra jobban tetszik, mint a korábbi évjáratok.(bár úgy emlékszem azokra is ugyanennyi pontot adtam:)
Szegedi borfesztivál 3.
Harmadik alkalommal kijutva a borfesztre ezúttal inkább rosék és vörösek (köztük kifejezett nagyágyúk) voltak fókuszban, valamint tokaji aszúk. Természetesen most is voltak ismétlődő tételek, ezekről most nem írok részletesebben.
Következzen a harmadik este jegyzete: