A negyedik részben a német standoknál megnéztük, hogy mit tudnak ők rieslingből. Volt már korábban is olyan érzésem és most is megerősített, hogy bármennyire is nagyon jók az osztrákok, a németekében mégis van valami annyira magától értetődő és magával ragadó báj és elegancia, hogy a smaragdokétól jóval egyszerűbb kivitelben, kisebb beltartalommal is képesek elkápráztatni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a németeket jobbnak tartom (nem is lehetett volna hiteles összehasonlítást végezni, ugyanis közel sem voltak jelen olyan mennyiségben, presztizsben német termelők, tételek, mint osztrákok) csak jelezni, hogy a sok smargad után felüdülés volt főleg a moseli borok fogyasztása.  Hiába, mindig is az volt a véleményem, hogy ott ahol egy fajta bölcsője van, ott mindig tudni fognak olyat a fajtáról, amit sehol másutt nem.

A magyar standoknál nem volt célom a kifejezett mély merítés, de azért terveztem tiszteletemet tenni. 

Következzenek a jegyzetek:

A harmadik részben Alsó-Ausztria többi része következeik: Kremstal, Kamptal, Wagram. Itt sokkal inkább ki lehetett fogni igazán jó ár-érték arányú borokat, mint Wachauban, olykor még nevesebb termelők árai sincsennek annyira elszaladva.

Burgenlandból az alakultnál szélesebb merítést terveztem, kifejezetten kinéztem néhány igen jó külföldi renoméval bíró pincét. Sajnos nem sikerült tartani a tervet.

Következzen a beszámoló:

A második bejegyzésben Wachau kevésbé ismert termelőiről lesz szó. Természetesen lehet, hogy nagyon is híresek ők, inkább úgy fogalmaznék, nem ők szoktak lenni elsősorban azok, akiket a borvidék kapcsán mindenütt emlegetnek.

Mivel általam nem igazán voltak ismertek, előzetes felkészülés nélkül, véletlen alapon mentem oda hozzájuk, alapvetően azzal a céllal, hogy hátha rá lehet akadni olyan gyöngyszemekre, melyek jóval kedvezőbb áron hoznák, vagy legalábbis megközelítenék azt a szintet, melyet az előző részben ismertettem.

Azt lehet mondani, hogy a kóstolt borok átlagos szintje bár elég magas volt, de azért érezhetően elmaradt az elittől, mondjuk rossz bort sem kóstoltam egyáltalán. Általában a prémium kategóriához hasonló karakterű, de jóval kevesebb mélységű aromatikával bírtak, összetettségben is érezhető volt a nagyok előnye.

Persze azért sikerük gyönygyszemekre is bukkanni:

Nagyon készültem már a bécsi VieVinum fesztiválra! Várakozásaim beváltak, szenzációs borok garmadáját sikerült kóstolni. Az első nap maratoni kóstolását ironman-nel vittük végbe, minden dícséretet megérdemel, a megfeszített munkatempót egészen tisztességesen bírta. :)

Részletes beszámolóval tervezek szolgálni, a kóstolt borok erős zömmel 2009-esek voltak, így évszámokat csak oda írtam, ahol ettől eltérés volt. A számomra legkiemelkedőbbeket aláhúztam.

Első körben következzen Wachau ismertebb termelőinek, mondhatni nagyágyúinak a borairól készült jegyzetek:

Második alkalommal igyekeztem úgy csinálni, hogy az újak mellett legyenek a tervben olyan borok is melyek múltkor már terítékre kerültek és tetszettek, több kóstolás hitelesebb képet ad alapon. Továbbá feltett szándékom volt a Weingut Riffel alapos kivesézése, ezúttal nem csak riesling témakörben.

Következzenek a rövid jegyzetek:

Első nap rendesen belehúztam. Kb. 50 bort sikerült kóstolni, és gyors benyomásokat rögzíteni. Vannak persze az ilyen kóstolásoknak hátulütői, nem a leghitelesebb képet adják a borokról, de mit tegyek, ha éhes vagyok az új élményekre:)

Következzen az este teljes jegyzete:

Az észak-kelet olaszországi Friuli Isonzo borvidékről származó Vie di Romans pincészet néhány régebbi tételére a Vino Castillo-ban bukkantam rá. Ha egy szaküzlet kínálatában számomra új tételre, pincészetre bukkanok, akkor végzek egy gyors nyomozást a teljesség igénye nélkül. Először a www.90pluswines.com nevű oldalra begépelve a pincészetet és a konkrét tételt, egy helyen láthatjuk neves külföldi médiákban (WA, WS, IWC stb..) kapott pontszámokat. Nyílván ettől még bármilyen lehet, de ha magas pontokat kapott, mint pl. a lenti tételek általában 90-93 közötti tartományban szerepeltek, az egynek nem rossz. Utána a www.cellartracker.com nevű oldalon szintén érdemes megszellőztetni, itt az oldalt használó fogyasztók írják meg tapasztalataikat, jó esetben több vélemény is látható a tételről, ami számomra sokszor hitelesebb képet ad a borról, illetve az írások keltezése révén jobban követhető, hogy időben előrehaladva milyen gondolatok születtek, így következtetni lehet arra, hogy a bor lefefelé halad, vagy épp felmenő ágban van. Nos a címben szereplő pincészet általánosságban itt is 90 feletti pontokkal büszkélkedhetett, illetve az idősebb borok mellett szereplő szintén pozitív kritikák azt az érzést erősítették bennem, hátha nem lesz nagy mellényúlás rápróbálni a 6 éves száraz fehérborokra.

A pincészet honlapja is igényesnek tűnt. Én különben is nagyon szeretem, amikor minden információ fenn van a borokról:termőhely, talaj, terhelés, borászati technológia, analitika, várható potenciál.

Árellenőrzésre alkalmas a www.wine-searcher.com , ide beütve a tételeket látható lett, hogy a most szereplő borok nemzetközi ára általában kicsivel 20 Euro felett van, szóval igen jó vételnek ígérkezett a Vino Castillo-ban még most is tartó hihetetlen mértékű leárazások keretében az eredeti átlag 5 ezer Ft-ot meghaladó ár helyett 990 Ft/palack áron hozzájutni. Persze ezek a leárazások elég lutrisak, régi évjáratok, biztonytalan tárolási háttérrel, pláne száraz fehérborok esetén, de ha jól sül el, az valahol bizonyítja a potenciált.

Következzenek a borok: