Nagyon készültem már a bécsi VieVinum fesztiválra! Várakozásaim beváltak, szenzációs borok garmadáját sikerült kóstolni. Az első nap maratoni kóstolását ironman-nel vittük végbe, minden dícséretet megérdemel, a megfeszített munkatempót egészen tisztességesen bírta. :)
Részletes beszámolóval tervezek szolgálni, a kóstolt borok erős zömmel 2009-esek voltak, így évszámokat csak oda írtam, ahol ettől eltérés volt. A számomra legkiemelkedőbbeket aláhúztam.
Első körben következzen Wachau ismertebb termelőinek, mondhatni nagyágyúinak a borairól készült jegyzetek:
Alzinger
Nagyon jó kezdés, a Grüner Sm.Mühlpoint gyümölcsös, jó fogyasztású, arányos, de nem különösebben összetett, a Grüner Sm.Steinertal sokkalta kiműveltebb, rafináltabb, kevésbé direkt módon adagolja öszetett értékeit, a Riesling Sm. Loibenberg se tudja überelni, hiába tűnik elsőre teltebbnek, intenzívebben gyümölcsösnek.
Schmelz
Még erősebb a folytatás, a riesling sm. Dürnsteiner Freiheit trópusi gyümölcsök és citrusok kavalkádját sorakoztatja fel, aromái robbannak, igazán lehengerlő, a Steinrigl konzervativabb fehérhúsúkkal, diszkrét ásványossággal kevésbé direkt módon próbál hódítani. Számomra a legmagasabb élményt mégis grüner smaragdok jelentették, az egymáshoz közeli eredetű Höhereck és Steinertal intenzív és összetett ásványosság mellett szenzációs harmóniáról és eleganciáról tettek tanúbizonyságot . / 8p környékiek/
FX Pichler
Általánosságban teltebb, ugyanakkor lágyabb érzetű borok. Mint megtudtuk ezek hordót is látnak. A grüner sm. Loibner Berg-nél az egyértelmű gazdagság mellett hiányoltam az eddigiek feszességét, a grüner M viszont hihetetlen széles spektrumban mutat fel aromákat, messziről az eddigi legösszetettebb bor, pont eltalált szerkezettel, sem feszességet, sem lágyságot nem lehetne kiemelni /itt már lehetséges, hogy 9p környékén vagyunk/ . A riesling sm. Loibner Berg intezív, fülledt ásványossága, gazdagsága, összetettsége mellett se tudott igazán arányos lenni, a vége lemaradt, pedig a rieslinghez több gerinc passzolna.
Ekkor elgondolkoztam: eddig úgy tűnik, hogy a kétségtelenül nagyszerű rieslingek sehogy nem tudnak felnőni a legszebb grünerekhez. A grünerek arányosabb szerkezetűek, karakánabbak, egyértelműen komplexebbek és elegánsabbak.
Rudi Pichler
Megfordulni látszik a helyzet, a fülledten ásványos, összetett, alapvetően férfias grüner sm. Kollmütz, valamint a fajtát kedvesebben, kerekebben, gyümölcsösen bemutató Hochrain (mindkettő egyébként nagyon jó) után a riesling sm. Kirchweg egyértelműen kiemelkedik elegánsabb, jobb vonalvezetésű savaival, eleganciájával, gazdag, de friss hangulatú gyümölcsösségével. Az elvileg magasabb szintű riesling sm.Achleiten érettebb hangulatú, ásványos, hosszú, de kevésbé megkapó.
Prager
Ekkor már nehéz új értékeket feljegyezni az eddig kóstoltak után. A grüner smaragdok: a Zwerithaler túl könnyű, az Achleiten telt, kerek, de kicsit zárkózott, a Wachtum Bodenstein férfiasan ásványos, de mégsem szikár, nagyon jó arányokkal rendelkezik. A rieslingek viszont most igazán kivágták a biztosítékot, az Achleiten az eddigiektől sokkal tartalmasabb, robbannak az aromák, mégis csodálatosan gömbölyű, semmiféle nehézkesség, nagyon szeretni való bor, a Klaus még rá dob egy lapáttal, hasonlóan koncentrált, szerkezetileg bár gömbölyű, de aromái nem annyira gyümölcsösek, viszont szédítő mélységben jelentkeznek, ásványossága szenzációsan karakteres és öszetett. Talán a legkiemelkedőbb száraz riesling eddig valaha. Egyértelműen 9p környékének tűnik. A rieslingek itt nagyon elhúztak.
Gondolataim: az eddig kóstolt borok egytől egyig 09-esek voltak, de semmiféle hiányérzetem nem volt, lenyűgöztek a tiszta ízek, illetve már az ilyen fiatalon is meglévő összetett szerkezetek. Mivel ezek a borok ilyen fiatalok, és zömmel acéltartályosak(így secunder és tercier aromák egyelőre kizárhatók), logikusnak tűnik, hogy a komplexitás eredete a szőlő, különböző mértékük pedig tisztán a termőhelyek közötti különbségekre utal.
Nikolaihof
Biodinamikus pincészet, hordóban készülnek a borok. Gyökeresen más karakterűek, mint bármelyik az eddigiek közül. Nincs az eddig megszokott co2, az aromák érleltebbek, érettebbek, mézesek, aszalt gyümölcsösek. A savak kellően magasak, de alapvetően szélesebben hömpölyögnek, a borok nem vibrálnak. Az utóízek hosszan megmaradnak a szájnyálkahártyán. Ami külön érdekesség, hogy a sorban volt 93-as, 99-es, 05-ös,06-os, 08-as, és valahogy kortalanok, az idősebb borok éppúgy élettel teliek, öregedésre utaló aromák nélkül, mintahogy a fiatalabbak is éppúgy érett és érlelt hangulatúak ,mint a régebbiek. A borok saját arccal, stílussal rendelkeznek, ami felülírja a fajtajelleget. (riesling vom Stein 08, Steiner Hund 06, Grüner V.Weingebirge, grüner auslese 93 stb…)
Franz Hirtzberger
Vissza a régi kerékvágásba, a grüner sm. Axpoint az előző borok után könnyű, nyári többtucategy italnak tűnt, Weisburgunder sm. Steinporz se hagyott maradandót, a Honivogl grüner sm. viszont igen komoly koncentrációt, mélységet, összetettséget kínált, akárcsak a top riesling smaragdok, a Hochrain és a pult alól előkerülő Singerriedel- nagyon koncentráltak, gyümölcsösek, ásványosak, összetettek, hosszúak, szóval mindent tudnak, a 8p környéke biztos megvan, viszont nekem túlságosan direkt voltuk révén nem ezek voltak a legizgalmasabb borok.
Knoll
A grüner sm. Loibenberg fülledten-sósan-földesen-ásványos (ez a jegy kifejezetten megfigyelhető volt több más erről a termőhelyről származó bornál), összetett, feszes, precíz veltelini, tetszett, az ugyancsak Loibenberg Riesling kevesebb eleganciát kínált, a Schütt rieslinget viszont nem lehetett nem szeretni, közvetlen bor, sok exotikus gyümölccsel , könnyen emészthető, de összetett ásványossággal. (8p környéke)
Jamek
Vastag, összetett , lehengerlőbb stílusú, tömör, gömbölyű borok akár az Achleiten grüner, akár a Klaus riesling, ez utóbbi igen összetett ásványokat kínált. A Prager stílusához hasonlíthatóak, de kevésbé megkapóbb módon részletgazdagok.(a 8p környéke)
Domane Wachau
Itt az Achleiten és Kellerberg grüner smaragdokat kóstaltam, rendben voltak, de itt most lényegesen visszafogottabbnak tűntek akár szerkeziteleg, akár aromatikailag mint az eddigiek.
Nagyon-nagyon erős sor volt, talán átlagban ez a rész volt a legerősebb. A következő beszámolóban maradunk Wachau-nál, csak épp a kevésbé ismert termelők borainak szemszögéből.
