Mai bejegyzésünk a megszokottól eltérően nem borbeszámoló, hanem egy szlovák nyelvű cikk fordítása. Az eredeti írás 2019. október 27-én jelent meg az Aktuality hírportálon Marta Rajková tollából. A Duna innenső oldalán kevésbé ismert határközeli szlovák borászokról szóló anyag inkább könnyedebb hangvételű, mintsem komolyan szakmázó, de bízom benne, hogy érdekes lehet olvasóink számára is.
Az eredeti szöveg, valamint a cikkben szereplő és a fordításhoz is kölcsönvett fotók mindegyike Marta Rajková munkáját és tehetségét dicséri. Marta weboldalát itt, Instagram-oldalát pedig itt találjátok. A szlovák nyelvű szöveg és a fordítás erre a linkre kattintva olvasható párhuzamosan.
Rendkívül hálás vagyok és természetesen hatalmas köszönettel is tartozom Miriam Oršošovának, hogy oktatómként és mentoromként immár harmadik éve folyamatosan és kitartóan támogat nyelvtanulásomban, valamint fordításaim nyelvi lektorálásában is. Ez a fordítás sem születhetett volna meg az ő munkája nélkül.
Azt mondják, hogy a bor akkor jó, ha ízlik. Egy ismert szlovák borász és egy muzslai borásznő érdekes megfigyeléseket árult el a minőségi borról és a szlovákiai borturizmusról is.
Ha három szóval kellene jellemeznem, hogyan néz ki a Dunamente, akkor ez a három lenne az: síkság, Duna, szőlősök. Szőlőskert van csaknem mindenhol, amerre csak néztek, és amatőr borász itt talán minden második ember. A borfesztiválok, -utcák, -túrák és -kóstolók száma folyamatosan növekszik.
De tudjuk-e valójában, milyen a jó bor, vagy csak megtanultuk azt elegánsan forgatni a pohárban? Elmentem megkérdezni egy szimpatikus borászhölgyet és egy ismert borászt. Hol máshol is találhattam volna rájuk, mint a dél-szlovákiai szőlők között.
