Mai bejegyzésünk a megszokottól eltérően nem borbeszámoló, hanem egy szlovák nyelvű cikk fordítása. Az eredeti írás 2019. október 27-én jelent meg az Aktuality hírportálon Marta Rajková tollából. A Duna innenső oldalán kevésbé ismert határközeli szlovák borászokról szóló anyag inkább könnyedebb hangvételű, mintsem komolyan szakmázó, de bízom benne, hogy érdekes lehet olvasóink számára is.

Az eredeti szöveg, valamint a cikkben szereplő és a fordításhoz is kölcsönvett fotók mindegyike Marta Rajková munkáját  és tehetségét dicséri. Marta weboldalát itt, Instagram-oldalát pedig itt találjátok. A szlovák nyelvű szöveg és a fordítás erre a linkre kattintva olvasható párhuzamosan.

Rendkívül hálás vagyok és természetesen hatalmas köszönettel is tartozom Miriam Oršošovának, hogy oktatómként és mentoromként immár harmadik éve folyamatosan és kitartóan támogat nyelvtanulásomban, valamint fordításaim nyelvi lektorálásában is. Ez a fordítás sem születhetett volna meg az ő munkája nélkül.

Azt mondják, hogy a bor akkor jó, ha ízlik. Egy ismert szlovák borász és egy muzslai borásznő érdekes megfigyeléseket árult el a minőségi borról és a szlovákiai borturizmusról is.

Ha három szóval kellene jellemeznem, hogyan néz ki a Dunamente, akkor ez a három lenne az: síkság, Duna, szőlősök. Szőlőskert van csaknem mindenhol, amerre csak néztek, és amatőr borász itt talán minden második ember. A borfesztiválok, -utcák, -túrák és -kóstolók száma folyamatosan növekszik.

De tudjuk-e valójában, milyen a jó bor, vagy csak megtanultuk azt elegánsan forgatni a pohárban? Elmentem megkérdezni egy szimpatikus borászhölgyet és egy ismert borászt. Hol máshol is találhattam volna rájuk, mint a dél-szlovákiai szőlők között.

A feltétel világos: ízlenie kell

Ha bort öntenek az üvegpoharatokba, megforgatjátok, megszagoljátok és isztok belőle egy kis kortyot. És... Fel kellene ismernetek, hogy megfelelő-e a színe, illata, íze és a sav mennyisége, majd elismerően biccentve saját véleményt kellene formálnotok? Dehogy! Elegendő eldönteni, hogy ízlik-e vagy sem.

„A laikus úgy ismeri fel a jó bort, hogy az ízlik neki. Kell, hogy tetsszen neki a bor színe és az is szükséges, hogy kellemes legyen az illata, de az íznek kell uralkodnia ezen két dolog felett“ – magyarázza Miroslav Petrech, a bélai Château Belá borászat borásza. A karizmatikus borászt egy derűs októberi napon munka közben találom: éppen olaszrizlinget présel.

Ugyanezt tudom meg Borvák Máriától, a Muzslai Borközség elnökétől. Marika egyenesen úgy véli, hogy laikus borkedvelő nem létezik. „A borászatot magát kissé túldimenzionálják. A fejlődő borkultúra következtében az emberek elhitték, hogy nem értik a bort. Pedig a kérdés egyszerű: ízlik vagy sem?“ – mondja a fiatal, vidám borász.

Értem. És mi a helyzet akkor, ha neadjisten ízlik nekem a rossz minőségű bor? Rossz ízlésem van? Petrech tanácsa a laikusok számára így hangzik:

„Ha lenyelem a bort, minél hosszabban érzem azt a szájban, annál minőségibb. Ha fél perc és egy perc között érződik, az minőségi bor. Ha csak tizenöt másodpercig, akkor sem szükségszerűen rossz, de az vékonyabb bort jelent“ – magyarázza a 75 éves szőlész-borász.

A bor minősége – természetesen – sok egyéb tényezőtől, többek között a szőlőültetvény korától is függ. „Minél öregebb szőlő, annál jobb minőségű bor“ – teszi hozzá erősen gesztikulálva, így magyarázva, hogyan veszi fel a gyökérzet a tápanyagokat akár 30 méter mélységből is.

A bor illata és íze

Ha az illatról beszélünk, akkor elmondhatjuk, hogy minden szőlőfajtának megvan a saját karakteres illata. „A zöldveltelini finoman muskotályos, a piros tramini illata a virágzó rózsákéhoz hasonló, a pinot noir szilvalekváros, a szentlőrinc az aszalt szilvához hasonlít, míg a merlot-ban van egy cseppnyi cseresznye“ – sorolja Petrech. Vannak ennél egzotikusabb aromák is. Mangó, narancs, csokoládé – ne legyen szomorú, ha ezeket nem érzi a borban.

„Az egyes fajták magukban hordozzák ezeket az illatokat. Adottak számukra. A laikus, aki megszagolja és megkóstolja a bort, érzi, hogy jelen vannak a borban, de ezt nem tudja kifejezni“ – magyarázza a borász.

Megszagoltuk és megkóstoltuk tehát a bort. Érdemes még tudni, hogy mikor melyiket igyuk.

„Erre nem létezik előírás, de fehér húshoz fehéret, vörös húshoz vöröset fogyasztunk, míg desszertekhez jobban passzolnak a magasabb maradékcukor-tartalommal rendelkező édes vagy félédes borok“ – fejti ki a borász. „És ha egy férfi meg akar szerezni egy hölgyet, akkor édeset kínál számára. Legalábbis régen így volt“ – teszi hozzá humorosan.

Dél-Szlovákiából a legjobbat

Ha szlovák borkészítés, akkor sokaknak Tokaj vagy a Kis-Kárpátok jut eszébe először. Emellett a dél-szlovákiai borvidék az összes közül a legmelegebb. Habár Komárom környékén valóban végtelen síkság terül el, Muzsla és Párkány környékén már kisebb dombok is találhatók.

„Az őszi időszakban a dombok felett forróság és sok napsütés van, néha úgy érezzük magunkat, mint a Tátrában“ – mondja Petrech, akiből nem hiányzik a humor és a fortélyosság sem.

Ezért jobbak a dél-szlovák borok, mint például a Kis-kárpátok borai? Nehéz megmondani. Egy azonban biztos. Teljesen más típusúak.

„A párkányi régióban jellemző a löszös talaj, amely lúgos, 7,8-7,9-es pH-val. Ez szikrát ad a bornak. A komáromi régióból származó borok egyszerűbbek, könnyebbek, nincs ilyen testük és eleganciájuk, mint az ittenieknek“ – mondja. Ha Franciaországban azt mondjuk, hogy Champagne, akkor az ugyanaz a vidék 500 kilométeren. Itt ahány falu, annyi borkarakter. Ezért izgalmas Szlovákia.“ – teszi hozzá a lelkes, bosáci származású borász.

Miroslav Petrech már csaknem 50 éve foglalkozik borászattal, neki köszönhetően büszkélkedhetünk az egyik leghíresebb szlovák borral is. A Château Belá borászathoz kötődik ugyanis az a 2001-es bogyóválogatott rajnai rizling, amely a maga idejében számos hazai és külföldi elismerésben is részesült.

De más szőlőfajták is megállják itt a helyüket. A dél-szlovákiai területen tipikus mindenekelőtt az olaszrizling, a zöldveltelini és a királyleányka. A vörösborok készítésére szánt kék szőlők közül főleg cabernet, kékfrankos, alibernet és Dunaj van.

Fesztiválok és borkóstolók délen

Dél-Szlovákia rengeteg borkedvelő embert tudhat magáénak. A Kürti Borfesztiválra például minden évben 9-10 ezer ember látogat el. Komáromban minden év szeptember közepén kerül megrendezésre a Komáromi Borkorzó, melynek köszönhetően az egész városközpont életre kel.

Vannak kisebb fesztiválok Madaron és Gútán is. Az utóbbi években elindult a Muzslai Bortúra is, melyet minden évben május huszonötödike környékére szerveznek. A látogatók 2019-ben 15 helyi borász borait kóstolhatták meg. Májusban Bátorkeszin hasonlóan megrendezésre kerül egy borfesztivál, és azok, akik szeretik a murcit, bizonyára kedvelik a dunamocsi murcifesztivált is.

A fesztiválok és bortúrák mellett vannak borkóstolók is: helyet foglaltok és a jó boron kívül szakértő magyarázatot is kaptok. A Château Belá borait például az ötcsillagos kastélyhotel borászatában is meg lehet kóstolni. (beszámolónk 2017-ből itt olvasható – ungert)

További borkóstolási lehetőséget kínál a muzslai dombokon a Belá 86 panzió, vagy a komáromi Bottéka borbár. Borvák Mária is szervez kóstolókat 22-24 fő részére a muzslai pincéjébe, aki az első és egyetlen borász hölgy, akivel valaha találkoztam.

„Az az álmom, hogy kóstolókat szervezhessek fent, a dombon. Ott szebb a kilátás“ – mondja az aktív borász, aki már 12 éves korában is helyesen tudta metszeni a szőlőt.

A borturizmus időt és marketinget igényel

A borturizmus ugyanakkor közel sem olyan mértékű, mint például Ausztriában, Elzászban vagy Magyarországon. Petrech és Borvák között egyetértés van abban, hogy ez időt és türelmet kiván. Míg az említett országokban a borturizmus hagyománya százéves, generációs tradíció, nálunk még csak kezdetleges.

„Ahhoz, hogy borturizmust tudjunk építeni, három dologra van szükségünk: jó borra, vendégszeretetre és szociális intézményekre“ – mondja Petrech.

Ezen kívül szükség van tetterős emberekre is, mint például Marika. A javuláshoz vezető első lépésként azt javasolja, hogy a borászat váljon hobbiból üzletté. „Nem szeretem az istentelen panaszkodást. Ha valami nem tetszik, nem elég beszélni róla, cselekedni is kell. Elsősorban a marketing területén“ – mondja Marika tele pozitív energiával.

Nagy lehetőség

A dologban mindenesetre nagy potenciál van. Nemcsak borászati, de emberi is. Élmény volt csupán csak találkozni is ezekkel az erős, jókedvű borászokkal. Miroslav Petrech azt mondja, hogy a borász a borkészítés során 3 százalékot tesz hozzá a végeredményhez.

Az összes többit elvégzi maga a természet. Meglehet, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki titkon reméli, hogy azért kicsit több az, mint csak három százalék. Ha a borászok ilyen emberséget és szeretet juttatnak a borba, előfordulhat, hogy élénk borturizmus és rengeteg további elismerés vár ránk a borok világában.

És hogy milyen lesz az idei termés? Állítólag szép. Fehérből kevesebb lesz, mint tavaly, de az szikrázó és kiegyensúlyozott lesz.

Fordította: Unger Tamás István

Nyelvi lektor: Miriam Oršošová