A legjobb riesling :            

A negyedik részben a német standoknál megnéztük, hogy mit tudnak ők rieslingből. Volt már korábban is olyan érzésem és most is megerősített, hogy bármennyire is nagyon jók az osztrákok, a németekében mégis van valami annyira magától értetődő és magával ragadó báj és elegancia, hogy a smaragdokétól jóval egyszerűbb kivitelben, kisebb beltartalommal is képesek elkápráztatni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a németeket jobbnak tartom (nem is lehetett volna hiteles összehasonlítást végezni, ugyanis közel sem voltak jelen olyan mennyiségben, presztizsben német termelők, tételek, mint osztrákok) csak jelezni, hogy a sok smargad után felüdülés volt főleg a moseli borok fogyasztása.  Hiába, mindig is az volt a véleményem, hogy ott ahol egy fajta bölcsője van, ott mindig tudni fognak olyat a fajtáról, amit sehol másutt nem.

A magyar standoknál nem volt célom a kifejezett mély merítés, de azért terveztem tiszteletemet tenni. 

Következzenek a jegyzetek:

A harmadik részben Alsó-Ausztria többi része következeik: Kremstal, Kamptal, Wagram. Itt sokkal inkább ki lehetett fogni igazán jó ár-érték arányú borokat, mint Wachauban, olykor még nevesebb termelők árai sincsennek annyira elszaladva.

Burgenlandból az alakultnál szélesebb merítést terveztem, kifejezetten kinéztem néhány igen jó külföldi renoméval bíró pincét. Sajnos nem sikerült tartani a tervet.

Következzen a beszámoló:

A második bejegyzésben Wachau kevésbé ismert termelőiről lesz szó. Természetesen lehet, hogy nagyon is híresek ők, inkább úgy fogalmaznék, nem ők szoktak lenni elsősorban azok, akiket a borvidék kapcsán mindenütt emlegetnek.

Mivel általam nem igazán voltak ismertek, előzetes felkészülés nélkül, véletlen alapon mentem oda hozzájuk, alapvetően azzal a céllal, hogy hátha rá lehet akadni olyan gyöngyszemekre, melyek jóval kedvezőbb áron hoznák, vagy legalábbis megközelítenék azt a szintet, melyet az előző részben ismertettem.

Azt lehet mondani, hogy a kóstolt borok átlagos szintje bár elég magas volt, de azért érezhetően elmaradt az elittől, mondjuk rossz bort sem kóstoltam egyáltalán. Általában a prémium kategóriához hasonló karakterű, de jóval kevesebb mélységű aromatikával bírtak, összetettségben is érezhető volt a nagyok előnye.

Persze azért sikerük gyönygyszemekre is bukkanni:

Nagyon készültem már a bécsi VieVinum fesztiválra! Várakozásaim beváltak, szenzációs borok garmadáját sikerült kóstolni. Az első nap maratoni kóstolását ironman-nel vittük végbe, minden dícséretet megérdemel, a megfeszített munkatempót egészen tisztességesen bírta. :)

Részletes beszámolóval tervezek szolgálni, a kóstolt borok erős zömmel 2009-esek voltak, így évszámokat csak oda írtam, ahol ettől eltérés volt. A számomra legkiemelkedőbbeket aláhúztam.

Első körben következzen Wachau ismertebb termelőinek, mondhatni nagyágyúinak a borairól készült jegyzetek:

A múlt heti borfesztiválon is kifejezetten tetszett, most úgy alakult, hogy került hozzám egy teljes palackkal, így meg tudtam nézni alaposabban.

2008 nyarán vásároltam a pincészetnél. Akkor is tetszett, de akkortájt olyan élmények értek, hogy elsősorban az érettebb arcát kedveltem ezeknek a boroknak, így feltett szándékom volt néhány évre eltenni 1-2 palackot. Kíváncsi lettem vajon kettő év alatt mivé lett.

Rendszeres hozzászólónk, borbarátunk és állandó kóstolótársunk ironman egy igen érdekes kóstolón vett részt, talán legkedvesebb pincészeténél, Orsolyáéknál a házigazdák társaságában, az összes általuk hozzáférhető leánykát végigkóstolták 2004-től 2009-ig bezárólag, azzal a céllal, hogy közelebbi képet kapjanak a területekről, a fajtáról, valamint arra a sokszor felmerülő kérdésre, miszerint hogyan változnak ezek a borok az idő múlásával.

Következzen ironman bejegyzése erről az igen sok érdekességet és tanulságot kecsegtető kóstolóról:

Harmadik alkalommal kijutva a borfesztre ezúttal inkább rosék és vörösek (köztük kifejezett nagyágyúk) voltak fókuszban, valamint tokaji aszúk. Természetesen most is voltak ismétlődő tételek, ezekről most nem írok részletesebben.

Következzen a harmadik este jegyzete:

Ezúton szeretném jelezni azoknak, akik szokták ezt az oldalt olvasni, hogy újdonsült  borbarátom és kóstolótársam, Pardi Norbi, megtisztel bennünket azzal, hogy széleskörű kóstolási tapasztalatairól készült értékes borleírásait a jövőben ezen az oldalon jeleníti meg. Akik szélesebb körben szoktak olvasni borokról már találkozhattak eddig is az írásaival a http://pengyomhegyi.blog.hu oldalon. Első itteni bejegyzésével várhatóan még ezen a héten jelentkezni fog, fogadjátok sok szeretettel!

Második alkalommal igyekeztem úgy csinálni, hogy az újak mellett legyenek a tervben olyan borok is melyek múltkor már terítékre kerültek és tetszettek, több kóstolás hitelesebb képet ad alapon. Továbbá feltett szándékom volt a Weingut Riffel alapos kivesézése, ezúttal nem csak riesling témakörben.

Következzenek a rövid jegyzetek:

Első nap rendesen belehúztam. Kb. 50 bort sikerült kóstolni, és gyors benyomásokat rögzíteni. Vannak persze az ilyen kóstolásoknak hátulütői, nem a leghitelesebb képet adják a borokról, de mit tegyek, ha éhes vagyok az új élményekre:)

Következzen az este teljes jegyzete:

A születésnapomat nemcsak az előző bejegyzésben említett eseményen sikerült megünnepelni, hanem utána itthon is volt egy nagyon erős kóstoló, szűk családi és baráti körben.

A tematika szorosan kapcsolódik az előző bejegyzéséhez, ugyanis egy általam igen kedvelt tokaji édesekből álló sorral igyekeztem hozzátartozóimat elkápráztatni:

A felejthetetlen kirándulás, amelyet feleségem teljesen az én hátam mögött szervezett harmincadik születésnapom alkalmából.

 Úgy néz ki Albert Gazda német-osztrák borimádata engem is kezd igencsak megfertőzni. Mostanság erős késztetést érzek a rieslingek és grüner veltelinerek világában való elmélyüléshez. Ezúttal az utóbbiból dobtunk össze egy szép sort harmadmagammal(ironman és pardi norbi is érezte ezt a késztetést) a fajtával való tapogatózó ismerkedés céljából.

Német és osztrák rieslingekről sokszor lesz még szó, jelenleg még kevés a tapasztalatom, de eddig úgy tűnik ez az a stílus, amit leginkább keresek a borokban: zamatgazdagság, frissesség, könnyed elegancia. Külföldi borokhoz képest még viszonylag megfizethető áron hozzáférhetőek, 10 és 20 Euro között is nagyszerű borokat találni, 20 és 30 között már igen komolyakat, 30 körül, vagy picivel túl már nagyon nagy presztizsűek is megvehetőek.

A fenti bor a német Nahe vidékről származik, Mosel, Rheingau és Rheinhessen közé ékelődve, azt írják az okosok, hogy az itt születő borokban egyesül a Moseliek intenzív aromagazdagsága a Rheingauiak teltségével. Kis kutatás után kiderül, hogy a borvidék legmeghatározóbb borászata a Hermann Dönnhoff, dűlőszelektált grosses gewachs borait Németország legszebb szárazai között emlegetik. A fenti tétel a szortiment alján található 12 Euro köröli árávál, Bécsből származik, bár a napokban örömmel vegyes meglepetéssel vettem tudomásul, hogy immáron Magyarországon is hozzáférhetőek a termelő egyes borai(köztük épp ez is) az alábbi helyen: www.riesling.hu /a linkért köszönet alföldi merlot-nak/

A bor:

Illata élénk, benne őszibarack, grépfrút, exotikus gyümölcsök mellett csípős kövesség, szájban könnyű test, co2, áttetszőség, valamint  az illatban megismert aromagazdagság fogad, az alkotórészek szépen össze vannak csiszolódva, nem jár külön utakon sem az alkohol, sem a sav, melynél nincs értelme íveket nézni, észrevétlenül teszi a kortyot vibrálóvá és élénkké mindennemű élesség nélkül. Nem különösebben bonyolult és hosszú, de nagyon jó fogyasztani. Profi elegancia. Nagyon kíváncsi vagyok milyenek lesznek a magasabb szintűek. Stabil 6p. 

Ez a bor volt 2008 végén az első általam kóstolt tétel a pincészettől.Tetszett, de nem mondanám, hogy különösen elvarázsolt volna, értékeltem gazdagságát, kiváló ár/érték arányát, jobban szerettem volna kevesebb maradékcukorral, illetve intenzívebb savérzettel. A pince mindenestre felkeltette az érdeklődésemet, és hála ennek szép lasssan megismertem a teljes szortimentet, a hárslvelő, majd a furmint, de leginkább a juhfark már igen nagy hatással voltak rám, azonnal feliratkoztak kedvenceim közé. A borokat volt lehetőségem elég gyakran újra és újra kóstolni, és soha nem okoztak csalódást, de mindig úgy tartottam számon, hogy nekem a fajtaborok sokkal jobban tetszenek a házasítástól. Eltelt 1-2 SAP-mentes hónap, és tavaly évvégén újra kezem ügyébe került a korábban kissé mellőzött Hilla-cuvée, és ráébredtem, hogy nekem ez igencsak tetszik. Olyannyira, hogy a múltkori "szuper-somlói" kóstoló előtt  öszéntén elgondolkoztam, hogy az örökös nagy kedvenc juhfark helyett nem -e inkább őt látnám szívesebben a sorban. A nagy kóstoló megvolt, és én addig, míg frissek az élmények, elhatároztam, hogy megnyitok egy palack 2007-es Hilla-cuvée-t.

Íme:

A korábban beharangozott "hard-core" somlói kóstoló végre megtörtént. A szokottnál nagyobb létszámban voltunk jelen, ugyanis a Művelt Alkoholistától alföldi merlot-ék is csatlakoztak hozzánk erre a kóstolóra. Ennek megfelelően egy palackkal bővült a kóstolandó borok listája.

A sor a várakozásoknak megfelelően igen erős volt, de az az elképzelés, hogy a különböző stílusok, édességi fokozatok esetleg felerősítik egymás értékeit nem biztos, hogy összejött, az egységesen koncentrált és gazdag borok egyes esetekben esetleg leárnyékolhattak bizonyos részleteket a többi értékeiből, így lehet egy-egy tétel most nem nyújtott akkora élményt, mint amit magában, vagy másik sorban tudott volna.

P.s. Időközben elkészültek a kóstolón szintén résztvevő pardi norbi jegyzetei is:  http://pengyomhegyi.blog.hu/2010/05/04/somloi_esszencia

Következzen a sor:

A fenti jelző Laposáék új sorozatának címkéit díszíti. Nem sűrűn fogyasztok mostanában Laposa-bort, pedig régebben nagy kedvenceim voltak, sőt meghatározó szerepet játszottak abban a folyamatban, mikor egyik napról a másikra gyakorlatilag teljesen átszoktam a vörös borokról a fehérekre. Kb. 2 évvel ezelőtt a Borkalauz remek értékelése végett a helyi Tesco-ban vásároltam egy palack 2006-os Bazalt-cuvée-t, amelyet igen nagyszerűnek éreztem, pláne annak fényében, hogy korábban nekem csak nagyon könnyű, reduktív fehérekhez volt szerencsém, elsősorban vörösbor-termelőktől.  Az említett Bazalt-cuvée persze a szortiment bevezető-szintű tétele, nem sokkal az eset után természetesen minél több borukat szerettem volna megismerni, és a náluk egyébként igen jó 06-os évjárat remek olaszrizlingekkel, és egy igen emlékezetes juhfark-válogatással kényeztetett el (csak pincénél volt kapható, nem ugyanaz, mint a kereskedelemben megjelent alapjuhfark). 

Szintén az ő nevükhöz fűződik eddigi pályafutásom talán legszebben érő bora, a 03-as somlói olaszrizlingjük. Gyakran igyekszem régebbi borokat is kóstolni, de elképsztően ritkának érzem azt, hogy nem egyszerűen tartja a bor az értékeit, hanem nemesebbé válik az idővel, olyan finom konzisztenciát, komplexitást, harmóniatípust nyert, mely fiatal borokban nem tud meglenni. Eddigi tapasztalataim szerint, az hogy idővel talpon van még egy bor, nem öregedett meg, közel sem jelenti azt, hogy feltétlen ilyen értékeket tudott volna gyűjteni. Ennél a tételnél viszont zseniálisan szép érettség alakult ki, amihez elengedhetetlen volt, hogy nem szupermarkettben, hanem egy pince mélyén töltötte az ehhez szükséges éveket.

Múltkorában elkezdett furdalni a kíváncsiság, milyenek lehetnek a 08-asok, így kettőt beszereztem.

Következzenek:

A Bott-pincét a legnagyobb kedvenceim között tartom számon. Javarészt Nekik köszönhetem a tokaji szárazak iránti rajongásomat. Amikor egyes, egyébként nagyon elismert borok, valószínűleg idejekorán kerültek elém, és nem történt meg az áttörés, az ő boraik kezdetektől fogva telitalálatnak bizonyultak. Azóta sikerült megismerni jónéhányat a borvidék legszebb száraz borai közül, találtam olyan tételeket, amelyeket bizonyos szempontok alapján még magasabbra pozicionálhatók, de továbbra is azt tartom, hogy dűlőszelektált furmintjaik olyan borok, amelyek "mindent tudnak", tömörek, egyediek, ásványosak, mégis játékosak, elegánsak, nagyon jól fogyaszthatóak, és szemlátomást jól reagálnak  az idő múlására is.

Nem csoda, hogy hatalmas lelkesedéssel vártam a Terroir Clubban február végén tartott kóstolót, ahol az eddigi Csontos-furmintokat lehetett összehasonlítani, néhány nagyon szép édes bor pedig feltette a pontot az i-re.

Következzen a sor:

A soron következő bejegyzések az elmúlt néhány hónap emlékezetes kóstolóit, tételeit elevenítik fel. Ezek az írások már komment képében megjelentek a "Bor az Istenek ajándéka" fórumon, így aki ott rendszeresen megfordul, annak nem lesz új. Nekem viszont kellően nagy élményeket jelentettek, így szeretném, ha itt is meglennének.

Ennek a bejegyzésnek a témája a március elején a Terroir Clubban tartott topik-találkozó, ahol a Királyudvar és testérbirtokának a Domaine Huet-nek válogatott tételeit kóstoltuk. A kóstoló előzménye a TC születésnapja alkalmából rendezett tavaly novemberi eseményének egyik, ezzel nagyon hasonló tematikájú programja:

 http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9004540&go=95066707 

Külön öröm, hogy jó időben voltam jó helyen, így a találkozó előtt Kató Andrásnak hála megízlelhettem néhány igen szép Demeter Zoltán bort is.