A múlt heti borfesztiválon is kifejezetten tetszett, most úgy alakult, hogy került hozzám egy teljes palackkal, így meg tudtam nézni alaposabban.
Hecsedlis-cseresznyés-ánizsos-zöldfűszeres illata alapvetően megfelel annak az elvárásnak , amit itthon „északias” stílusú pinot-któl elvárnánk, de ha belegondolok egyes karakterei megtalálhatóak a pince vörösboraiban általában. Szó, ami szó nekem kellemes. Szájban elsőnek kereksége, kedvessége, selymes tapintata ragad meg, tanninérzet gyakorlatilag egyáltalán nem mutatkozik, mint szerkezeti építőelem. Erre a vázra illeszkednek azok a díszítések, melyeket az illat alapján megismertünk, savai nem bonyolultak, de annak ellenére, hogy elsőnek kissé lágynak tűnnek, mégis korrekt magasságú, hosszúságú ívet írnak, megfelelő ídőzítésük, illetve az említett lágyság-közeliség engedik az aromákat kiteljesedni. Nem mondhatni „nagy” vagy különösebben komplex bornak, de fogást se nagyon lehet rajta találni, minden szempontból egy remek, jó fogyasztású hazai pinot, magán viselve jegyeket a termelő, a termőhely, a fajta tipikus jellegzetességeiből. Rendben van! 6p