Ritka az, amikor kellemes áron tényleg igazán finom természetes édes borra lehet akadni. Már régóta szemezgettem a helyi Bortársaságnál a Vayi borokkal, és a napokban végül meg is próbálkoztam a legújabb, 2009-es édes válogatásukkal.

A kereskedő honlapjának tanulsága szerint tulajdonképpen egy aszú és egy fordítás-technológiával készült tétel házasítása. Az aszúszemeket először erjedő furmint-alapborban áztatták ki, majd préselték, ezután a megmaradt asszútésztát kierjedt muskotállyal töltötték fel.Az újabb kíméletes préselés után a frissesség megőrzése érdekében az egész tétel acéltartályban erjedt és érlelődött.

Íme:

Már egy ideje keringtek mendemondák, hogy a Pannonhalmi Apátságiak új válogatás rajnai rizlingje várhatóan újraértelmezi a hazai riesling-kínálatot.

Időszerű volt megkóstolni, úgyis aktuális  a szokásos "ráhangolódás" a jövő héten esedékes nagyszabású kóstolóra. A véletlen úgy hozta, hogy nem magában kellett kóstolnom, hanem hozzá lett csapva a pincészet 2008-as alaptétele is.

A borok:

Múltkoriban ecseteltem, hogy vágyok egy finom portugieserre. Nos, volt egyhez szerencsém, bár nem Villányból, hanem Egerből.

Innen származik, és mint látható nem sokkal drágább, mint egy neves villányi termelő alaptétele.

A bor:

Nem kell gondolom ecsetelnem, hogy mennyire rajongok a Domaine Huet boraiért. Kiváltképp a 2008-as dűlős borok verték ki a biztosítékot itt is, meg itt is.

Nemcsoda, hogy hihetetlen nagy várakozással tekintettem, hogy a 09-esek vajon mit fognak tudni. 

Augusztusi bécsi kirándulásunk alkalmával sikerült végre 1-2 palackot szerezni a Wein und Co jóvoltából az Haut Lieu-ből.

Nézzük milyen volt:

Gyakorlatilag nulla tapasztalatom van új-zélandi borokkal. Az hírlik fehérben elsősorban sauvignon-blanc-ban, vörösben pedig pinot-noir-ban erősek.

Az Ata Rangi az Északi sziget legdélibb régiójának, Martinborough-nak egyik meghatározó jelentőségű pincészete. Pinot noir témában már olvashattunk róla az alkoholistán egy posztot, octopus kollégát igen meggyőzte a kóstolt bor.

Lássuk milyen a sauvignon blanc-juk:

Szegeden nem túl régiben nyílt egy új borszaküzlet, mely elsősorban kézműves fronton igyekszik megismertetni a várossal azokat a tételeket, melyek az ország borrajongói között már jól ismertek, de nálunk mégse voltak eddig hozzáférhetőek.

Nekem is vannak mostanában elmaradásaim, így a napokban megpróbálkaztam két olyan termelő borával, akik munkásságáról érintőleges tapasztalataim vannak.

Borbarátaim egészséges irigykedéssel szemlélték múlt hónapi tokaji kiruccanásomat. Mivel az eseményről született cikkek igencsak meghozták a kedvüket, megkértek állítsak össze egy szép sort ottani szerezményeimből.

Így született meg a következő sor, azzal a koncenpcióval, hogy az egyes borok azonos elismertségű termelőktől, azonos árkategóriákból, azonos évjáratból származzanak, így terv szerint hasonló minőségi színvonal mellett az eltérő termőhelyi karaktereket és egyéni stílusokat vizsgálhassuk.

Íme a jegyzetek, négykezes változatban:

Nem vagyok egy Villány-fan, annak ellenére, hogy minőségi borfogyasztásom első éráját, mintegy nyolc évvel ezelőttől, kb. három évvel ezelőttig, szinte kizárólag ez a borvidék biztosította.

Többször is mondottam, hogy nem vagyok barátja a súlyos, nagyágyú vörösboroknak, akkor is ha egy-egy kóstolón elismerem őket. Amire viszont nagyon nyitott lennék Villányból, egy kicsattanóan gyümölcsös, fát hírből nem mutató, egyszerű, de nagyszerű 5 pont környéki portugieserre. 

Maradjunk a tárgynál, a fenti bort ajándékba kaptam, így hosszú idő óta ismét villányi vörös került a poharamba. Günzer Zoltán cabernet franc és sauvignon-ból készült, inkább belépő-szintű házasítása.

A bor:

A most következő poszt nem fog túl sok izgalmat tartogatni az olvasóknak, inkább csak az a célja, hogy előzetes infókkal ellássa az általam a hónap végére tervezett osztrák riesling és grüner veltliner-kóstoló résztvevőit.

Történt nemrégiben, hogy a művelt alkoholista komment-rengetégében elhangzott tőlem egy olyan hozzászólás, miszerint szívesen beneveznék egy prémium ausztrál riesling-kóstolóra. Amíg persze én ezt egyszerű vágyként könyveltem el, octopus kolléga a tettek mezejére lépett és néhány napon belül konkrét és minden további nélkül megvalósítható tervet vázolt elénk, széles kínálatú beszerzési hellyel, valamint a sor előzetes összetételével.

Homonna Attila más évjáratú Határi furmintjairól volt már szó itt és itt. Konkrétan ez a bor is volt már említve, mégpedig itt.

A héten esedékes lesz "klubunkban" némi tokaji dűlőfaggatás, így immár szokásosnak mondható "ráhangolódásként" ez a tétel került most terítékre.

A bor:

Milyen a jó buli-bor? Könnyen érthető, finom, nagyon itatja magát és nem kényszerít túlzott gondolkodásra. A múlt héten két ilyenhez is volt szerencsém:

Nem vagyok nagy tramini-rajongó. Nagyon nehéz műfaj. Nehéz ráakadni olyanra, amelyik buja is és elegáns is, lágy is, de nem lapos, illata és ízei összhangban vannak.

A közelmúltban volt szerencsém három versenyzőhöz, egy hazánkból, egy Dél-Afrikából, egy pedig Elzászból.

A külföldi tételek IFDT-nél megvásárolhatóak.

Következzenek a borok:

Van egy olyan szokásom, hogy bizonyos ígéretesnek tűnő kóstolók előtt szeretek azokra ráhangolódni. Elárulva ezzel némi titkot, péntek esti gyűlésünk alkalmából egy szép Weninger-sort fogunk kóstolni pardi mester gyűjteményéből.

Mint így, bemelegítés gyanánt az elmúlt napokban egy Weninger-tételt sikerült elfogyasztani.

A címben említett bor a Spern Steiner dűlő terméséből készült. 

A Tokaj Kikelet 2009-es boraira tavaly december óta vagyok rendkívül kíváncsi. Akkor találkoztam ugyanis először szortimentjük egy részével a szegedi Tokaj Grand Tour keretein belül. Mondtam is akkor Stephanie-nak, hogy tetszik a valamennyi borukra jellemző friss, harsogó, hűsítőbb jellegű gyümölcsösség. Erre ő azt felelte, hogy mindez semmi, várjam csak meg a 09-eseket.

Márciusi tokaji kirándulásom alkalmával hozzájuk is ellátogattam, és valóban nagyon tetszettek  az akkor kóstolt 09-es hordóminták.

A múlt hétvégén végre sikerült szerezni az azóta palackba került dűlős tételekből. Ezek terv szerint hamarosan egy hosszabb tokaji sor alkotói lesznek, de addig is felbontottam egyiküket, a tarcali Farkas-dűlő szűzterméséből készült furmintot:

Folytatva a tokajizást, a múlt hétvégén természetesen tiszteletemet tettem pár röpke pillanatra a Tokaj Nobilisnál is.

A második nap délelőtt kimentünk a Határi és Csontos dűlőkbe. Eredendően ugye szüretelnünk kellett volna, ez helyett részt vehettünk a szőlősgazda tépelődésében. Mikor szüreteljünk? Nagyok az eltérések nemcsak soron belül a bogyók érettsége között, hanem fürtön belül is. A száraz bornak való alapanyag még átlagosan 17-18 mustfokos, a vadkár viszont napról napra jelentősebb lesz.

Délután került sor végre a megdolgoztatásunkra. A lepalackozásra váró tétel nem kerül kereskedelmi forgalomba. Nagyrészt Hétszőlős alapanyag, kisebb részt a Bott pince saját tételeinek lepalackozása után megmaradt maradványborok. A beavatottak számára Buli-bor néven lesz ismert. Nem tudom, hogy korlátozott számban vehető lesz a pincétől, ha igen akkor nagyon kedvező áron, magnum palackos kiszerelésben. Egy kifejezetten finom, könnyű, nagyon jóivású borról van szó.

A palackozás részleteit nem taglalnám. Bodó Józsi türelmes, szájbarágós útmutatása mellett különösebb zökkenők nélkül sikerült vele megbírkóznunk. A jó hangulatról a jó társaságon kívül a pince saját tételeiből összerakott sor is gondoskodott, amit a munka előtt és közben magunkhoz vettünk.

Íme:

Történt már jónéhány hónapja, hogy Bodó Judit, a személyesnagykedvenc tokaji Bott-pincétől megkeresett, hogy szerveznének néhány "kiválasztott" borblogger részére egy speciális hétvégét, amikoris betekintést nyernénk a kulisszák mögé oly módon, hogy jól meg dolgoztatnának bennünket. Azaz ne csak írjuk, tudjuk is meg!

A meghívottak között szerepel szerény jómagamon kívül Albert Gazda, Palack (Művelt Alkoholista) és Peter Klingler (Borwerk). Erdendően az lett volna a cél, hogy elsősorban szüreteljünk, sajnos a jelenlegi mustfokok ezt még nem tették lehetővé, így az lett a főattrakció, hogy egy palackozásra váró tételt a mi segédletünkkel kellene letölteni.

Az első nap én jóval korábban érkeztem, mint a többiek. Ez két privilégiumot vont maga után. Egyrészt részt vehettem a másnap palackozandó tétel előkészítésében is (átfejtés, szűrés, kénezés), másrészt részt vehettem az esti édes-bor kóstoló tételeinek kiválasztásában.

A Judit által kreált pazar vacsorára Berecz Stephanie-ék is hivatalosak voltak, akárcsak az azt követő nemkevésbé pazarnak ígérkező kóstólóra, ahol végül 15 tétel került egymás mellé. A sor jelentős része Juditék "féltve őrzött kincsei" közül került ki, valamint Stephanie-ék nagylelkű hozzájárulásá révén. A kevésbé jelentős hányadot, pedig mi hoztuk.

Néhányan, így én is, nem bírtunk kivetkőzni magunkból és jegyzeteltünk. Íme a nem mindennapi sor: