Nem titok, hogy a Tokaji borvidéken nem csak a hat engedélyezett szőlőfajtából készülnek borok, hanem más - főleg francia eredetű nemzetközi - fajtával is foglalkozik néhány borászat, természetesen ezek nem tokaji, hanem zempléni borként kerülnek forgalomba. A chardonnay, a sauvignon blanc, a pinot noir talán az a három fajta, amelyeknek boraival leginkább találkozhatunk, de például kékfrankosból, syrah-ból, rajnai rizlingből és régi magyar fajtákból is palackozott már le tételeket egy-két kísérletező kedvű borászat.
A kérdést időnként felteszik a tokaji borászoknak - legutóbb a Mészáros Gabriella által szervezett pasaréti kóstolón is felmerült -, hogy van-e helye a hat engedélyezett fajtán kívül másnak a borvidéken. A megengedőbbek szerint van helye a kísérletezésnek, persze nem a legmagasabb Tokaj eredetmegjelölésű kategóriában. A szigorúbbak szerint bőven elég a hat fajta, egyrészt a hagyományok, másrészt a tisztább termékpaletta miatt.
Nem vagyok tokaji borász, de fogyasztóként biztosan az előbbi táborba tartozom, szerintem kifejezetten izgalmas bort tudnak produkálni a "tájidegen" fajták a Tokaji borvidéken.
A Sauska Tokaj élen jár a borvidéken a nemzetközi fajták felhasználásában, sauvignon blanc-ból, chardonnay-ból és pinot noir-ból is palackoznak fajtaborokat. A legutóbbi külföldi utam során a sauvignon blanc aktuális évjáratából is vittem magammal a barátoknak, és ki is nyitottuk a bort.

A klímaváltozásnak, az új, ellenálló hibrid szőlőfajták megjelenésének és a szőlészeti technikák fejlődésének köszönhetően az utóbbi évtizedekben olyan európai országok is feliratkoztak a bortermelők listájára, amelyekről korábban ezt senki nem gondolta volna. Az Egyesült Királyságban, Dániában és Svédországban is egyre több bor készül és egyes tételek már nemzetközi elismerésekben is részesülnek.
Dániában többször jártam már, de dán bort még sosem kóstoltam, egészen idáig. Európa egyik legészakibb fekvésű bortermelő országában négy fő régióban foglalkoznak szőlőtermesztéssel és borkészítéssel: Jutland, Funen, Zealand and Bornholm (Jutland félszigete és a Dániát alkotó sok közül három nagyobb sziget).
Az általam kóstolt első dán bor az 1975-ben, Németországban létrehozott solaris fajtából készült, a borászat székhelye pedig Lolland szigetén található. Az Østergaard Vinmageri pincészet szőlőből és más gyümölcsökből is készít borokat, a szőlőből készült borok elsősorban fehérek és rosék, néha szárított szőlőből készült vörös is gazdagítja a portfóliót. Az egyéb gyümölcsökből főleg édes desszertborokat zárnak palackba.

Folytatom a Radovin portfólió bemutatóról szóló megemlékezést, a Vietti, Dorli Muhr, Greywacke borok után most amolyan egyveleg következik. Sok-sok külföldi és magyar bor is kóstolható volt a rendezvényen, és több magyar borász személyesen mutatta be borait. Szemezgettem ebből is, abból is, a külföldi tételekből kaptam sok hasznos ajánlást, kisebb részben pedig a saját fejem után mentem. Magyar borokból Tokaj most kivételesen kimaradt, cserébe próbáltam több más borvidékről is összecsipegetni érdekesnek ígérkező tételeket.

Sauvignon blanc fronton nem csak Ausztria Südsteiermark régiója erős, hanem a határ túloldalán, Stajerska Slovenija borvidékén is kiváló borokat zárnak palackba a fajtából, ráadásul az árak is barátságosabbak. A mai két bor is Szlovén Stájerországból érkezett, a 7-10 eurós ársávban mozognak és ezzel együtt, de ettől függetlenül is mindkettő kiváló vételnek bizonyult.

Mallorcai borokról volt már több külön kis egyveleg az utóbbi években, idén is folytatom a sorozatot egy rövidebb bejegyezéssel.

Különösebb előzetes koncepció nélkül úgy alakult, hogy két fehér, két rosé és két vörös tétel szerepel a mai posztban, a hat tétel összesen négy borászattól jött össze és elsősorban helyi szőlőfajtákból készültek a borok.

Újabb bortrió következik hazai pályáról: balatonboglári rajnai rizlingek, a Dél-Balaton meghatározó, nagyobb borászataitól, közülük kettő ráadásul kifejezetten megfizethető árkategóriát képvisel. A magyar rajnai rizlingeknél szinte kivétel nélkül az első kritikai észrevétel, hogy nem hasonlít az etalonnak minősülő német, leginkább mosel-i riesling-ekhez. Valószínűleg kár is a magyarokat a német, vagy akár osztrák, elzászi, stb. testvérekhez hasonlítani, bár akad már egy-két tehetséges epigon hazánkban is.
A Balaton déli partja adottságait - klímáját, talajviszonyait, stb. - tekintve végképp más, mint Mosel, Rheingau, vagy akár Wachau, de úgy tűnik, hogy a rajnai rizling itt is jól érzi magát és a borászok is előszeretettel dolgoznak vele. Külföldi vagy más hazai kontextus most nem volt, de a három rajnai rizling stílusában így is akadtak bőven különbségek.

Josep Grau borászatának története annyira mesébe illő, hogy már-már hihetetlen. Josep Grau barcelonai bankárból lett borász, a sztori szerint eleinte csak saját fogyasztásra készített bort, és egyedül a helyi étterem kapott pár kartonnal, hogy kéznél legyen, amikor ott ebédel a családdal. A véletlen azonban úgy hozta, hogy egy svéd sommelier is megkóstolt egy pohárral az egyik borból, amikor az étteremben járt, innen pedig nem volt megállás, Josep Grau-t gyorsan felkapták és Montsant egyik meghatározó borásza lett.
Josep Grau 2003-ban vásárolta meg az első ültetvényeit Montsant-ban, itt folyamatosan bővült a birtok, majd 2016-ban további 6 hektár szőlőt vett Priorat-ban. Elsősorban a helyi fajtákra koncentrál: garnacha, cariñena, garnacha blanca, bár a két borvidéken jól működő jövevény, a syrah is helyet kap egyes házasításokban. A szőlők organikus művelés alatt állnak, a borok betonkádakban erjednek saját élesztővel, majd többnyire 2000-2500 literes Stockinger hordókban érlelődnek, kevés kénnel kerülnek palackba.
Magyarországon 2021-tól kaphatóak a borai, az első fecskét három másik követte, mindegyik Montsant-ból. A vörösborokat külön-külön már kóstoltam, de most a fehér tétellel kiegészítve szélesebb képet kaphattam a portfólióról.

Nem kellett csalódnom, a fehérborban van izgalom és egyediség, a már korábbról is ismert vörös tételek pedig tökéletesen egyesítik a mediterrán melegséget és intenzitást a burgundiára emlékeztető letisztultsággal és eleganciával. Nekem a Vespres lett a személyes kedvencem, ami a La Florens-nél kedvezőbb árazás miatt külön jó hír.