Újabb, könnyed, friss fehérbor páros következik, ezúttal Olaszország egyik kevésbé ismert régiójából. Umbria turisztikai szempontból Toszkána árnyékában rejtőzik, és borai is kevésbé ismertek. A szintén szomszédos Lazio és Marche régiókhoz hasonlóan Umbria is inkább fehérboros vidék, a legnagyobb appelláció Orvieto DOC, ahonnan a mai borpáros is származik. A két legfontosabb fajta a trebbiano (helyi nevén procanico) és a grechetto, amelyek mindkét borban helyet kaptak.
Észak-Olaszország tóvidéke nem csupán lélegzetelállító hegycsúcsokkal, festői szépségű tavakkal és elbűvölő tóparti kisvárosokkal várja a látogatókat, hanem bizony több borvidékkel is, még ha ezek nagy része nem kelhet versenyre Toszkánával vagy Piemonttal.
Valpolicella és Lugana már kapott kiemelt posztot a Borrajongó történetében, most a Garda-tó környékének egy másik eredetvédelmi körzetével ismerkedtünk, rszabi három palackot a tó környékén tavaszi kiruccanás során az Azienda Agricola Gordo-nál kóstolt borokat és a hazahozott készletből három palackot az egyik közös kóstolásra is felajánlott.
A nemzetközi borvilág újabb állócsillagát látta vendégül a Bortársaság, amikor az évszázadok óta borászattal foglalkozó Antinori képviselői mutattak be - többek között - egy mini Tignanello vertikálist a Borsuliban. Az Antinori család több évszázada foglalkozik szőlővel és borral, pincészetek valóságos birodalmát építették ki Olaszországban és az anyaországon kívül is. Toszkánán belül is több birtoktesten dolgoznak, a legtöbbjük Chianti Classico régión belül helyezkedik el, de van borászatuk többek között Montalcino-ban, Bolgheri-ben, és Toszkánán kívül is számos olasz régióban. Az azonban nem vitás, hogy a családhoz köthető leghíresebb borok a Tenuta Tignanello birtokon készülnek: a Tignanello és a Solaia. Az este is főként az itt palackba zárt, mára legendássá vált tételek jegyében telt, Stefano Carpaneto, a Tenuta Tignanello birtokigazgató és Leonardo Casini export manager vezetésével.
A mai olasz különkiadásban csak fehér borok kaptak helyet, főleg az ország északi és középső részéről válogatva. A borok fele fajtabor, a régióra jellemző szőlőfajtából, míg a másik fele szintén tipikus fajtákból álló házasítás.
Olaszország klasszikus "borország", de a fehérborokat ritkábban emlegetik Itáliával kapcsolatban, hiszen az olasz csizma leghíresebb borai kék szőlőfajtákból készülnek. Valószínűleg az én fogyasztásomat illetően is legalább 3/4 lehet a vörösborok aránya, kifejezetten olasz fehérekre koncentráló kóstolóra pedig nem is emlékszem eddigi "pályafutásom" során. A sors különös fintora, hogy egy ilyen sor Tokajban talált ránk. Történt ugyanis, hogy épp augusztus végi minitúránk idejére szervezett Szilágyi László egy olasz fehérbor kóstolót, amire így ungert és én is meghívást nyertünk. A Gizella Pince borásza az utóbbi hónapokban többször is összetrombitált néhány tokaji borászcimborát 1-1 nemzetközi fehérboros kitekintésre, most pedig egy ismerős olasz borkereskedő-sommelier, Michele Cenedese érkezett egy izgalmas sorral, amit mi is kiegészítettünk néhány palackkal. A foglalkozás elérte célját: ezután egészen biztosan más szemmel tekintünk az olasz fehérborokra.
