Múlt pénteken Piemont-témájú kóstolón volt szerencsém részt venni.
Lelkesen készültem rá, ugyanis ez a téma még rendkívül friss a számomra, alig néhány palack eddigi tapasztalattal, ugyanakkor volt bennem előzetesen egy kis egészséges tartás is. Olvasmányaim alapján ugyanis ezen borok között jó eséllyel lehet belefutni nem épp azonnali fogyasztásra tervezett, kőkemény tanninokkal felszerelt tételekbe, ez pedig nem éppen a zsánerem. :)
Nos, igyekeztem tannin-toleranciámat a végsőkig kitágítani, de sajnos elmondható, hogy inkább kevesebb, mint több sikerrel. Nem rémlik még egy kóstoló egész életemből, ahol ilyen szinten kikészült volna az esemény végére a szám és ne tudtam volna másra gondolni, mint jótékony hideg vizes borogatásra. Nem rémlik még egy kóstoló, ahol tulajdonképpen bármelyik bort ilyen szinten kín lett volna fogyasztani.
A leírásoknál és pontoknál a fenti tapasztalatot igyekeztem a lehető legkisebb súllyal beszámítani. Elvégre köztudomású, hogy a barolok (ill. egyéb fajsúlyos nebbiolok) lóadag tanninnal rendelkeznek, fiatalon vétek őket fogyasztani, szóval nem feltétlen tehetnek róla, ha nem éppen a magamfajta „papírkutyák” számára valóak :)
Ezek fényében, mint fent említettem, elsősorban a gazdagságot szándékoztam értékelni, és csak jóval kisebb mértékben a fogyasztásra ösztökélést. (fordított esetben nem igazán tudtam volna érdemleges pontokat adni)
Következzenek tehát a borok jegyzetei:
