Toszkána legfontosabb szőlőfajtáját, a sangiovese-t az 1970-es évek óta házasítják francia szőlőfajtákkal, Antinori-ék Tignanello-ja volt az úttörő. A trend gyorsan elterjedt, ma már a legtöbb borászat készít sangiovese-ből és francia fajtákból álló házasításokat. Arról persze megoszlanak a vélemények, hogy a módszer szelidíti, befogadhatóbbá teszi, vagy kiheréli a sangiovese-t. Mindenesetre a szupertoszkán műfaj számos ikonbort kitermelt magából, a sangiovese és a francia fajták vegyítése pedig nem csupán a csúcsborok, hanem a szortiment minden szintjén bevált receptté vált. Innentől kezdve túlzás is minden ilyen jellegű házasítást szupertoszkánnak nevezni, hiszen már a belépő borok között is találunk bőven ilyen összetételű borokat.
Most én is ebben a kategóriában kutakodtam. Megkóstoltam három Toscana IGT bort, kíváncsian várva, hogy melyikben mennyire tud érvényesülni a sangiovese, vagy mennyire nyomják le a kisebb-nagyobb mennyiségben beházasított francia fajták az őshonos olaszt.
Donna Laura Wines Ali 2019
90% sangiovese, 10% cabernet sauvignon. A sangiovese karaktere illatban leginkább ebben a borban jön át, de azért nem torzításmentesen. Meggy, cseresznye, leheletnyi balzsamecet és animalitás viszi a prímet, a cabernet sauvignon ehhez erdei gyümölcsöket tesz hozzá. A test nagyjából közepes, de eleinte laza szövésével talán még karcsúbbnak is tűnik, a korty lágyan indul, utána azért megvillantják oroszlánkörmeiket a savak, hogy aztán megint kisimuljanak. A tannin finomszemcsés, minimális érdességgel és a korty végén némi szárító hatással. A domináns meggyes, cseresznyés, piros bogyós gyümölcsösséghez némi balzsamecet, meggymagos fanyarság, kevés erdei gyümölcs, minimális fűszer és étcsokoládé társul. Marad az illat alapján leszűrt konkluzió: a sangoviese ebben a bornak érvényesül leginkább. 6p
Il Poggione Toscana Rosso 2019
Sangiovese, merlot és cabernet sauvignon. Csavarzáras, ami némi meglepetésként ért, de egyre több csavarzáras Chianti-val és Toscana IGT Rosso-val is találkozni, úgyhogy ehhez lassan hozzászokhatunk. Az illat aránylag könnyed bort ígér, eleinte még érvényesül a sangiovese, aztán egyre inkább érezni a francia fajták hatását. A meggyes, szilvás, édesfűszerekkel diszkréten kísért, enyhén bőrös nyitány után jön pici virág és meggymag, majd egyre inkább egy erdei gyümölcsös, meggyes, finoman édesfűszeres vonalon áll meg az illat. A három bor közül ez a legkarcsúbb, közepesnél vékonyabb testével élénk sav és kevés, finomszemcsés tannin találkozik, a lecsengés kissé szárít és összehúzza a nyálkahártyát. Ízében meggy, szilva, cseresznye és enyhe édeskés fűszeresség. A hordó aromái is mindenképpen maszkolnak a szőlők karakterén, de a francia fajták hatása is. Összességében véve korrekt, de kissé jellegtelen a végeredmény. 5p
Santa Cristina La Maestrelle 2019
Sangiovese, merlot és syrah. Modern, nemzetközi stílusú, populárisra hangolt bor, a sangiovese ebben a tételben érvényesül a legkevésbé, a francia fajták annál inkább. Érett piros bogyós gyümölcsökkel, leheletnyi animalitással nyit, de idővel egyre inkább sötét bogyós gyümölcsök, meggy, málna, pici édesfűszer veszi át az uralmat, idővel némi gyógynövény, levendula is felvillan. Kóstolva jó egyensúlyt mutat, a közepes testhez képest megfelelően kitöltött a korty és itt találkozunk a legbársonyosabb textúrával, amire minimális édességérzet (14% az alkohol) is rásegít. Az érett erdei gyümölcsök mellé enyhe édesfűszeres, gyógynövényes (levendula, menta) aláfestés, némi fanyarság társul, gyógynövényes, ánizsos, szedres lecsengéssel. Profi módon összerakott, de izgalommentes cucc. 6p-
