Ismét egy kékfrankos, ezúttal egy etyeki székhelyű pincészettől, Sopronból. Az Etyeki Kúria soproni terjeszkedéséről még annak idején itt írtam, azóta több bort is kóstoltam az új soproni, egy ideje Kúria Sopron név alatt futó borcsaládból, és eddig nem okoztak csalódást. Ahogy az etyeki, úgy a soproni vörösborok piacra dobásával sem feltétlenül kapkodnak a Kúriánál, így némi palackérlelésen is átesik már a bor, mire a fogyasztóhoz jut. Ez a palack a hétfői főszereplő Homolával együtt nyílt ki (és fogyott el ugyanúgy 3 nap alatt), de úgy éreztem, hogy megér mindkét bor egy-egy külön írást.

Kúria Sopron Kékfrankos 2017
A híres Frettner melletti, meleg mikroklímájú parcellából érkezett a kézzel szüretelt szőlő. Erjesztés és spontán almasavbontás után a bor fele 1 évig 2-3 éves, másik fele pedig új 300 literes magyar tölgyfahordóban érlelődött.
Sötétebb árnyalatokban játszó rubin színű bor fogad a pohárban, az illat egyszerre kelt hűvös és meleg érzetet. Érett szilva, meggy, erdei gyümölcsök, enyhe dzsemes-likőrös villanások, hűvös gyógynövények, pici bors a főbb díszítőjegyek. Másnap visszafogottabb a gyümölcsösség, földes-vasas árnyalatok is megjelennek, mintha leheletnyi illó is bujkálna a háttérben. A korty jól kitöltött, a test közepes, ezt kellően lendületes sav és határozott, enyhén szárító tannin keretezi. A bor íze is az illatot követi: szilva, meggy, erdei gyümölcsök, enyhe fűszeres-gyógynövényes kíséret, a háttérben sós-vasas villanások. A hűvösebb termőhely és a meleg évjárat házasságából egy markáns, karakteres bor született. A hétfőn megénekelt Homola stílusa ugyan hozzám közelebb áll, de a Kúria Sopron is egy remek kékfrankos. 6p+ (3450 Ft - Bortársaság)