Az Etyeki Kúria borai szépen elmentek mellettem az utóbbi időszakban. Ez bizonyára az én hibám, hiszen az alapok minőségét folyamatosan magasan tartó pince szépen tette a dolgát, miközben én másfelé jártam saját útjaimat. Mindeközben névszeparáció is történt: ez a borhűtő mélyéről előbányászott merlot ugyanis már csak kinézetében illeszkedik etyeki társaihoz, a címkén már Kúria Sopron szerepel. Elsőre fel sem tűnt, ami nem baj, hiszen a lényeg úgysem ez. Sokkal inkább az, hogy ezt a véletlenül elpakolt merlot-t még éppen szép állapotában sikerült elcsípnem. Ez pedig öröm, boldogság.

Akit érdekel, hogy milyen volt viszonylagosan frissen, az ide kattintson furmintfan beszámolójáért, éppen úgy, mint az egyéb háttérinformációkért, az önismétlést lehetőség szerint elkerülném. Nekem határozott elképzelésem van a magyar merlot-ról, és leginkább olyan fajtaborokat szeretek inni, melyek ebbe a keretrendszerbe megfelelően illeszkednek. A letisztultság, a behízelgő, lágy, összecsiszolt karakter szinte alapelvárás, itt még az alacsonyabb savakkal szemben is elnézőbb vagyok. A Kúria merlot-ja pedig szépen mondja fel a leckét. Színe mélysötét, illatában egyszerre hordozza a jó arányérzékkel használt hordót és a szuperérett alapanyagot is.

Igazi gyümölcsbomba, nem túl messze a lekvárosságtól. Szeder, eper, ribizli, csokoládé és vanília – ilyenek jutnak eszembe. A korty kerek, a közepesnél nagyobb testet jól kitöltik az illatazonos gyümölcsök és a fűszerek. A magasabb alkohol a testbe integrált, és bár savai alacsonyabbak, nem érződik laposnak, lustának. Gyorsan, de tisztán búcsúzik, hamar kívánja magára a következő kortyot.

Most egyben van, tovább nem érlelném. Egy tisztességes, délies stílusú merlot ez, egyenesen Sopronból. Szép munka, erős 6 pont, az eredeti, háromezer forint körüli árán kiváló vétel volt. (3090 Ft, Bortársaság, kifutott)