Sajnos idén még nem sikerült eljutnom a Balatonfüred-csopaki borvidékre, pedig legalább egy balatonfüredi/csopaki/paloznaki látogatás mindig belefér a nyári programba. A tervek szerint augusztusban még pótolni fogom a lemaradást, addig is itthon bontogattam fel időnként egy-egy bort a régióból. Most egy régi kedvenc került sorra, nem először és talán még nem is utoljára.

A Homola Pincészet kékfrankosa - szerintem - ár/érték arányban és abszolút értékben is a magyar kékfrankos-élmezőnyben helyezkedik el, a 2013-as évjárattól kezdve rendszeresen visszatérő vásárló vagyok, ez pedig nagyon kevés magyar vörösbor esetében mondható el. Ahogy az is, hogy betáraztam belőle eleget és/vagy kóstoltam annyiszor, hogy részben vagy egészben végigkövessem az életútját. Az aktuálisan futó 2017-es kiadás már lassan 5 éves lesz, ha a szüret időpontjától nézzük, és legalább ennyiszer kóstoltam is. Szemfülesek számára jelenleg is elérhető és úgy tűnik, hogy még mindig remek formának örvend. A múlt héten kibontottam az utolsó(?) palackomat és egyúttal megkerestem a blogon szereplő korábbi jegyzeteket is, így összeállt egyfajta fejlődéstörténet az elmúlt bő 3 év távlatából.

Homola Kékfrankos 2017
Az illat kimondottan vonzó és bár változik a kóstolás három napja alatt, a magját érett piros bogyós gyümölcsök és finom fűszeresség adják. Első nap cseresznye, szamóca, málna, másnap inkább vörös szilva és meggy. Kóstolva most is karcsú, finom szövésű és elegáns, a struktúra stabilan áll, elemei tökéletesen összecsiszolódtak. Savai most is elevenek, ugyanakkor finom tapintásúak, a filigrán szerkezetet kevés, gyengén masszírozó tannin és alacsony alkohol egészíti ki. Ízvilága hűen tükrözi az illat gyümölcsös díszítőjegyeit, valamivel visszafogottabb fűszerességgel és enyhe sóssággal, közepesnél hosszabb, tisztán végződő lecsengéssel. 7p- (3950 Ft - Bortársaság)

Korábbi jegyzetek:

2021. nyár
Bontás után még mindig friss, kellemesen gyümölcs-hangsúlyos az illat, a háttérben kis fűszerrel, meggymaggal, azután idővel megjelenik egy kevés karamell és avar, de a gyümölcsök is maradnak. Kóstolva karcsú, elegáns, a savak és a tannin szépen besimulnak, a textúra finom, a piros gyümölcsöket - cseresznye, meggy, málna, szamóca - diszkrét fűszeresség és enyhe meggymagos fanyarság kíséri. 6p+

2020. nyár
Meggy, málna, szeder, a háttérben pici szárított virág és keleti fűszer, szájban még egy kevés gyógynövény és leheletnyi vanília a lecsengésben. A karcsú, kisportolt testet ruganyos savak viszik, a kevés tannin tökéletesen simul a borba, a korty lédús, zamatos, jó hosszal. Még mindig remek. 6p+

2020. tavasz
A tihanyi Lapi-dűlő termése. Az illat kissé tartózkodó, de tiszta, transzparens, vezető motívuma a meggy, mellette savanykásabb piros bogyós gyümölcsök, diszkrét édesfűszerek. Kóstolva karcsú, ruganyos, remek savakra épít, dzsúzos és zamatos. A két bor közül ez egy fokkal strukturáltabb, masszívabb, tanninosabb, de még mindig közepesnél könnyedebb testet és kevesebb tannint kell ezalatt érteni. Meggy, málna, minimális meggyszár és zöldfűszer, halvány fűszeres aláfestés színezi a lédús kortyot. 6p

2019. tavasz
A megszokott hűvösebb, de vonzó illatot és ízt hozza: sok piros bogyós gyümölcs és szép fűszeresség, málna, piros ribizli, meggy, szamóca. Nagyon karcsú, légies korty, kevés tannin, finom savak, selymes textúra. 6p