Folyamatosan kopó memóriám okán egészen tegnapig meg voltam győződve arról, hogy Vaskapu-bort eddig én még nem ittam. Az állítás helyességét igyekeztem gyorsan alátámasztani blogunk archívumának feltúrásával, amikor szembejött velem ez a 2003-as kadarka. Az akkori információk, valamint a mostani borásztörténet alapján az látszik, hogy bár ugyanarról a mohácsi birtokról beszélünk, de az évekkel ezelőtt kóstolt palack még nem Galán Géza kezei közül került ki.

A bejegyzésem tárgyát képező két vörös (birtok)házasítás viszont igen, és a sztorikat szükségesen szétválasztva, a korábbi élményeimhez még csak véletlenül sem viszonyítva ugrottam fejest a kóstolásba. Aki ismer, tudja, hogy nyitott vagyok a natúrboros kalandokra, és a helyzet az, hogy egy betegség miatti sokhetes kihagyás után most is pozitív benyomásokra tettem szert.

Vaskapu Kert 2019

Harminc-harminc százaléka kékfrankos és kadarka, a maradék kétötödön cabernet sauvignon és cabernet franc osztozik. Az alapanyag felét bogyózták, a másik részét pedig hálón törték össze. A must két hetet erjedt kádban, és finomseprőn, másodtöltésű hordóban érlelődött egy évig. Hozzáadott ként nem kapott. Halvány, de opálos vörös szín fogad a pohárban.

Az illat direkt, friss gyümölcsökkel teli: az érett, de nem túlérett eper, a csipkebogyó és sok-sok fűszer vezeti. A gyümölcs- és fűszercentrikus alapokat némi, visszafogott, számomra tolerálható brettesség egészíti ki, ami jelenleg inkább hozzáad az összképhez, mintsem elvesz. Kóstolva lendületes, szinte frissítőnek ható korty fogad, amely kitölti a szájat, és élénk, de nem nyers savasságával hosszan elnyúlva kényeztet.

Kerek, élénk, hedonista bor. Egyértelműen a kékfrankos és a kadarka megszokott, elvárt karakterét hozza, és mindezt professzionálisan teszi. Szép, bár nem kifejezetten komplex bor. Nagyon szerettem, erős 6 pontnál kevesebbet nem is kaphat. (4 700 Ft, Liberpack)

Vaskapu Kert 2020

Két kereskedő (1, 2) eltérő információit a fajtaösszetételről a pince Facebook-oldala teszi helyre: eszerint cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot, grenache és marselan alkotja. Bogyón belüli, egészfürtös erjesztés történt, aztán seprőn, használt hordóban érett, és kén nélkül került lepalackozásra. Az elődjéhez hasonlóan világos, de opálos színnel fogad a pohárban. Illatra sokkal zárkózottabb, de nem kevésbé tiszta: csipkebogyós, epres-málnás jegyeket hoz, brettességnek nyoma sincs.

Szájban direkt, élénk és friss. Mintha egy friss gyümölcsbe harapnánk. Frissítő, de nem karcsú, feszes, de nem vékony. Hosszú, tiszta, gyümölcs utóízzel búcsúzik, tanninja dicséretesen visszafogott, ismét a profi, de sok savról szól a történet.

Zárkózottságát talán az idővel leküzdi, de jelen formájában is jól fogyasztható, élvezetes és finom bor. A kettő közül jelenleg ez tetszett kevésbé, de ez inkább az erős kontextus, mintsem a bor hibáinak a számlájára írható. Hat pont. (5600 Ft, Liberpack)

A palackokat Ivády Dávid, a webshop üzemeltetője ajánlotta fel a számomra.