A Borrajongón többször tartottunk már tematikus heteket, ennek mintájára januárban a "tegnap ittam" posztok nagy részében sárgamuskotályok kerülnek majd terítékre. Az egyik legősibb szőlőfajta (muscat blanc á petit grains) szerte a világon elterjedt és számos különböző stílusú bor készül belőle, gyöngyöző bortól a természetes, vagy erősített édes borig. Hazánk több borvidékén is termesztik, bár sehol sem lett helyi vezető fajta, leginkább talán Tokajban és Mátrában lehet vele találkozni önálló fajtaborként, a korábbi évtizedekben jellemzően félédes és édes borok készítették. A sárgamuskotály határozott fajtajellegét ugyan aligha lehet elrejteni, de a termőhelynek és a borász kezének köszönhetően így is változatos interpretációkkal lehet találkozni. Ezekből próbáltam januárra csokorba gyűjteni néhányat, a teljesség igénye nélkül.
Az első főszereplő némileg meglepő módon a Balatonfüred-Csopaki borvidék szülötte - nem feltétlenül a sárgamuskotályról közismert termőhely -, ahol a Söptei Pincészet már két évtizede készít száraz sárgamuskotályt (késői szüretelésű édes sárgamuskotály szintén elő szokott fordulni a szortimentben). A Hangulat fantázianévre keresztelt bor jelenleg aktuális, 2019-es kiadását kóstoltam a hétvégén.

Ezzel a borral ez a harmadik találkozásom, és mindegyik máshogy alakult. A tavalyi Balatonfüredi Bornapokon szinte elvarázsolt, akkor a nap egyik kedvence volt. Másodjára az idei VinCE Gálán nyári formájánál gyengébben muzsikált, de már a rendezvény vége felé kóstoltam futólag, addigra az érzékszerveim is elfáradtak. A harmadik alkalomra most januárban, nyugodt, otthoni körülmények között került sor, a pincénél szeptember elején beszerzett palack társaságában, a friss élmény alapján pedig nagyjából a tavalyi benyomások között félúton helyezném el a bort.

Söptei Pincészet Hangulat Sárgamuskotály 2019
Az illat klasszikus sárgamuskotály: közepesnél intenzívebb, parfümös, szőlő, szőlővirág, egzotikus aromák, pici citrus és trópusi gyümölcs elegyedik benne. Érezhető egy kis szappanosság is, főleg hidegen, ez a jegy enyhül, ahogy melegszik a bor és koriandermag, keleti fűszer felé hajlik, bár ez már valószínűleg ízlés és érzékenység dolga is. A korty gömbölyű, jó egyensúlyt mutat, érzetre szinte csontszáraz, a sav nem éles, nem is lágy, illeszkedik a borhoz. Íze jóformán tökéletesen visszaidézi az illatot: szőlős, keleti fűszeres, enyhén ananászos, licsis, citrusos jegyek érkeznek sorban, finom fanyarsággal és cseppnyi mézzel. Összességében nekem bejött most is, de megosztó lehet, biztos van, aki túl tolakodónak találná. Az illatos fajták kedvelőinek viszont érdemes lehet tenni vele egy próbát. 6p (3000 Ft - pincétől)