Bár szükségszerűen törekszem arra, hogy a lehető legszélesebb spektrumot fedjem le a hegyaljai borászatok ismeretének tekintetében, megkockáztatom, hogy ez az első Hímesudvar-bor, amellyel az elmúlt tíz évben bármilyen kontextusban is dolgom akadt. Miközben furmintfan, blogunk termékeny társszerzője júniusban helyi látogatást is eszközölt, nekem csupán egy palack ajándékédesre futotta, amellyel módfelett elégedett is voltam a közelmúltban, amikor hosszas várakozás után végre eltávolítottam a palack nyakából a dugót. Csalódás- és bonyolításmentes édes élményt vártam, és ezúttal szerencsére kaptam is.

A bor hátteréről, az analitikáról és egyéb tudnivalókról sajnos nem sok információt találtam az úgynevezett Interneten, ezért kénytelen voltam kizárólag a palack hátuljára felhelyezett címkére hagyatkozni. Ez alapján nyilvánvaló, hogy az alapanyagot későn szüretelt sárgamuskotály adja, azt ugyanakkor már a fogyasztása során szerzett benyomások alapján sem tudnám egyértelműen kijelenteni, hogy járt-e hordóban egyáltalán, de inkább arra hajlok, hogy nem.

Orrban hozza a fajtára jellemző élénk, gyümölcsös-virágos alapkaraktert, de nem hajlik parfümös pacsuliba egyáltalán. Úgy tud tiszta, fajtaazonos és felismerhető lenni, hogy közben elkerüli a sárgamuskotály adta műfajkeretek összes alapbuktatóját. Szájban lendületes, és bár meglepő, de visszafogottabb savkészlete mellett sem cukortúlsúlyos egyáltalán. Nem komplex, nem is kifejezetten érdekes vagy újszerű bor, ellenben ékes példája annak, hogy minőségi keretek között is lehet korrekt, szerethető édes tokaji bort készíteni, amelynek helye van a hétköznapi asztalon is, ráadásul mindezt a fajta és a stílus szabta szigorú peremfeltételek teljesítése mellett.

Egy árnyalatnyival több savval talán szebb és kiegyensúlyozottabb lenne, de így sincsen ok a panaszra. Szerettem, és bár a kiugró élményfaktor miatt a fogyasztása közben többször is hatpontos villanásokat mutatott, azért azt gondolom, hogy az erős 5 pont objektívebb értékelésnek minősül, úgyhogy ebben maradunk. Amennyiben igaz, hogy négyezer forint környékén hozzá lehet(ett) jutni háromnegyed literjéhez, úgy korrekt vételnek is gondolom.

A kóstolt palackot Mészáros Péter cimborám ajándékozta a számomra, helyszíni beszerzésből. Ezúton is köszönöm!