Önmagában még nem lenne nagy mutatvány, hogy egy tokaji pincészet kövérszőlőt palackoz fajtaborként, az viszont már kuriózum, hogy mindezt egy száraz iskolázású borral tegye. Tokajban hagyományosan inkább édes borokban szerepel a fajta. Vagy késői szüretelésű édes bort készítenek belőle, vagy beházasítják édes borba, mindenesetre valahogy száraz tételként kevesen láttak benne eddig fantáziát (vagy talán csak kevesen voltak elégedettek a végeredménnyel). Itt a kivétel, ami erősíti a szabályt: egy 2019-es száraz kövérszőlőt kóstoltam a Péter Pincétől, ami a jövőben akár érdekes színfolt lehet a tokaji borpalettán, ha több évjáratban is sikerül reprodukálni ezt a minőséget.

Péter Pince Kövérszőlő 2019
Illatban első szippantásra a hordó édesfűszeres jegyei tűnnek fel, majd ezek háttérbe vonulásával a déligyümölcsök - banán, ananász, sárgadinnye - veszik át az uralmat egy kis zselécukorka kíséretében. Nem túl intenzív, nem harsány, nem áradóan gyümölcsös, de nagyon tiszta. A korty öblös, enyhén olajos, lassúbb ritmusban mozog, de nem lusta. A savak kicsit lágyak, nem bírnak egy furmint szilaj zabolátlanságával, cserébe puhább tapintásúak, szépen besimulnak, éppen megtartják a bort. A diszkrét déligyümölcsös, édesfűszeres aromák által meghatározott ízvilágba határozott sósság hoz érdekes csavart, a hordó finom fűszeres aláfestést produkál. A lezárásnál jön egy kis barackmagos kesernye és az alkohol melegítő hatása. Érdekes is, szép is. Ha párhuzamot kellene vonni a borvilágból, azt mondanám, hogy engem leginkább egy viognier-re emlékeztetett a Rhone-vidékről. Aki jó száraz tokajira vágyik, de egy kicsit letérne a kitaposott ösvényekről, tegyen vele egy próbát. 6p (4400 Ft - Borfalu)