A tolcsvai Pannon Tokaj ismeretlen terep a számomra. A pincekínálat alsó szegmensében található borok alapból érdektelenek, de a Dominium névű márka a márkában talán ismerős lehet azok számára, akik alaposabban szondázzák a borvidéket. Tekintettel arra, hogy az elmúlt években inkább a bevált nevekre és borokra koncentráltam, és így egyre kevésbé igyekeztem kóstolási tapasztalataimmal a teljes hazai palettát lefedni, nem túl meglepő, hogy ezek a száraz tokajiak is úgy mentek el mellettem, mint lézerblokkolós Audi a traffipax mellett.

Ezt a száraz, dűlős hárslevelűt is ajándékba kaptam, de nem csak ezért lepett meg az egyébként kiugróan jó teljesítményével, hanem azért is, mert ittunk már ennél sokkal érdektelenebb szárazat a borvidékről jelentősen magasabb árfekvésben is.

Ezúttal az oldschool-hárslevelűkért rajongók vannak előnyben. Sűrű, mézes, nektáros és arcleszakítóan intenzív aromákkal nyit. Az édes, trópusi gyümölcsös karakter mögött feltűnik némi citrusosság, amúgy pedig gazdagon fűszeres és sokszínű az egész. A korty ezek után meglepetést is okozhat, hiszen nem fullasztóan tömény, ellenben kifejezetten légies, könnyű: a gazdag aromakészletet mindössze tizenkét térfogatszázaléknyi alkohol támogatja meg, cserébe viszont érett, de lendületes savak viszik előre. Hosszú, tiszta utóízzel búcsúzik. Egyszerre buja és komoly, túlzó és arányos végeredmény született.

Élénk, sokszínű és szerethető bor, számomra pedig nem csak ajándékként volt kellemes meglepetés. Nincs mese, ez bizony akkora 6 pont, mint ide Tolcsva. (Az évjárat kifutott, jelenleg a 2018-as érhető el a pince weboldala szerint.)