Próbálok az év hátralévő részében a blog hasábjain kevesebbet szereplő pincék borairól írni a "tegnap ittam" sorozat kereteiben, részben amolyan látókör-szélesítési céllal. A múlt hét már ennek a jegyében telt, akkor az ország déli részéről került a górcső alá két bor (1, 2), a mai palackkal viszont az északi határt céloztam meg.
Ászár-Neszmély legismertebb borászata kétségkívül a Hilltop, talán még a Kősziklás és a Szivek Pince ugrik be műveltebb alkoholistáknak. Maller Zsolt borászata, a Currus Pince nevét a tulajdonos-borász szülőfalujáról, Kocsról nyerte nyerte. Hogy hogyan? A magyar forrásokban "currus kochy" néven említik először a Kocs községből származó könnyű utazószekeret.
A Currus Pince szőlői a Tatai medencében találhatóak, 2011-től bio-organikus művelés alatt állnak. Maller Zsolt hisz a Kárpát-medencei fajták jövőjében, így a sokszínű fajtaválasztékban - pl. zenit, zeus, kéknyelű, juhfark, hárslevelű, furmint, bálint, csomorika, sárfehér, olaszrizling, kabar, csókaszőlő - ezek vannak túlsúlyban. A borokhoz a szőlő jellemzően viszonylag késői szüretből érkezik és akár több évig is érlelődik fahordóban. A palackba kerülő tételek nagy része házasítás, a fantázianevek - Árnyékvilág, Égigérő, Hetedhét, Lélekvándor, stb. - és a címkék pedig mind a mesevilághoz kapcsolódnak.
A pincével való ismerkedés első lépéseként én egy zenitből készült bort kóstoltam és több, mint elégedett voltam.

Currus Pince Zenit 2018
Nyitás után kicsit zárkózott, a gyümölcsöket félig takarja egy enyhén pörkölt magos felhő, kell egy kis idő, hogy kinyíljon. Ahogy kitárulkozik, egyre intenzívebb és szélesebb palettán játszik az illat: első nap fehér húsú gyümölcsök és egy kevés citrus és fehér virág, másnap már körte, trópusi gyümölcsök, ananász, sárgadinnye, pici banán és mangó is csatlakozik, idővel még érintésnyi mandula is bejelentkezik. Kóstolva kerek, széles savak támogatják a közepes testet, kereteit jól kitölti a bor. Ízvilágára is érvényes, hogy emelkedett az intenzitás és tágult a spektrum a bontás második napjára: érett citrusok, körte, ananász, trópusi gyümölcsök, leheletnyi sósság, finom fanyarság jellemzi.
A fajta megszokott könnyed, friss boraihoz képest és ez egy fokkal komolyabb, testesebb megoldás, egy nap darabban tartás pedig kifejezetten a javára vált. A címke szerint ez a bor nem a mélységekről és magasságokról, hanem az egyszerűségről szól. Szerintem ennél azért többet tud. A véletlen úgy hozta, hogy a nyitás másnapján néhány új-zélandi sauvignon blanc előtt-után is megkóstoltam, és egy pillanatig nem éreztem úgy, hogy szégyent vallana. Első napos formája alapján az 5 ponthoz volt közelebb, másnap úgy éreztem, hogy talán a 6 pontot sem kellene sajnálni. 6p- (1990 Ft - Borfalu)