Bott Frigyesék borkínálata jelentős dizájnbeli átalakuláson esett át azóta, hogy három évvel ezelőtt csoportan betekintést kaptunk az akkori aktualitásokba. Az idő múlása, valamint a garammentiség koncepciójának előtérbe helyezése feltételezésem szerint sokat csiszolt a pincekínálat üzenetének egységességén, ezért az elmúlt hónapokban vásároltam néhány Bott-fehéret, hogy felmérjem, tetszik-e ez nekem egyáltalán. Először a sauvignon blanc-ból csúszott ki a dugó, a kétnapnyi fogyasztási tapasztalataim alapján pedig a helyzet az, hogy nagyon is tetszik.

Bár Frigyesék tizennyolcas sauvignon-ja a fajta közhelyskáláján nem, vagy csak nagyon korlátozottan értelmezhető, mégis ott van benne minden, amiért a borvidék, és szűkebb értelemben a pince szerethető. A citrusos, friss ananászos jegyek mellett intenzív és friss fűszeresség dominál, az összhatás mégsem nyers és direkt, sokkal inkább mély, gazdag és összetett. A korty masszív, érzetre csontszáraz, mintha kissé még sós is lenne. Élénk savak, gazdag beltartalom, viszonylagos rétegzettség és közepesen hosszú utóíz jellemzi.

Komplexitásban bizonyára van még feljebb is, ugyanakkor atipikussága és gazdagsága példaértékű. A 6 pont egyáltalán nem tűnik soknak a fentiek alapján. Ajánlott. (3950 Ft, Bortársaság)