Soha nem merném azt állítani, hogy Rioja a Föld egyik legizgalmasabb borvidéke, de azt, hogy - legalábbis az én eddigi "pályafutásom" alatt - az egyik legmegbízhatóbb, azt igen. A szaktekintélyek évjárat-értékelései szerint 2008-2016 között minden évben elégedettek lehettek a termelők (2017 megint nem volt egyszerű) és a fogyasztók is.
Ami személyesen engem illet, fehér- és rosé-fronton nem számítok csodaborokra, az megszokott stabil minőséget megkapom és néha van részem azt túlteljesítő kellemes meglepetésekben is. Fehérben is vannak persze nagyágyúk, de azokba én nem szoktam belefutni. Vörösborban már más a helyzet, Rioja-t inkább ezért szoktuk szeretni, ezen a téren már komolyabb elvárásokkal indulok, de ezeket a borok általában meg is ugorják, legalábbis nem sok csalódást keltő rioja-i vörösborra emlékszem az utóbbi évekből.
A spanyolok gyakorlatilag 10 euró alatt már dúskálhatnak a szinte bolondbiztos vörösborok tengerében még a leghíresebb borvidékükről is. Mire kis hazánkba elérnek a nedűk, az árak akár 50%-kal is megnőhetnek, de még így is remek Roble/Joven/Crianza (az új szabályozás szerint az előbbi két kategória helyett már egy általános Rioja megjelölés szerepel a címkéken) borokat lehet találni 4000 Ft alatt, míg egy Rioja Reserva-ért már akár ennek dupláját is ki kell csengetni.
Szóval kevés jobb ár-érték arányú és élvezetesebb vörösbort ismerek a Rioja Crianza-knál. Optimális esetben gyümölcsösek, nem nehézkesek, jól ihatóak, fiatalon is könnyen megközelíthetőek, ugyanakkor néhány éves fektetés sem csorbítja az élvezeti értéküket. Simán szebbé tesznek egy hétköznap estét, de akár ünnepi alkalomhoz bontva sem okoznak csalódást, ételek mellett is remekül működnek. Igazi közönség-kedvenc borok, amelyeket azért a műértő sem feltétlenül söpör lekezelően félre. Mára hoztam is egy szép példát.
Bodegas Lan Crianza 2015
96% tempranillo, 4% mazuelo-val kiegészítve, 10-20 éves tőkékről, acéltartályban erjesztve, hordóban 14 hónapig, palackban további 9 hónapig érlelve. A hordó igazi LAN-specialitás: hibrid hordókat használtak az érleléshez, amelyeket részben - az oldaldongák esetében - amerikai, részben - a fenékdongák esetében - francia tölgyfából állítottak össze.
Érett meggy, fekete cseresznye, némi szilva képviselik a gyümölcsös oldalt az illatban, a fűszerességért szegfűszeg, szegfűbors, vanília, pici szerecsendió felel. Kezdetben még egy kevés kókusz és capuccino is érezhető, harmadnapra a buja illat összeáll egy nehezen szálazható eleggyé. A selymes tapintású kortyot a kifejezetten élénk savak vezetik (erre azért nem árt felkészülni), a tannin bársonyos, jól integrált. Íze tökéletesen rímel az illatra, talán a fűszerességet tekintve visszafogottabb: meggy, fekete cseresznye, szilva, édesfűszerek, a korty végén pici étcsoki.
Populárisabb, élénkebb, kicsit közönségesebb, mint a múlt héten megénekelt Telmo Rodríguez Corriente, míg amaz egy év hátránnyal indulva is egy intelligensebb, letisztultabb, "bölcsebb" bor, de ez semmit nem von le a "kis" Lan élvezeti értékéből. Remek vétel, ideális érettségi állapotban. 6p (3490 Ft - Vino Castillo)
