A bodrogkisfaludi Breitenbach Pince boraihoz emlékeim szerint eddig még nem volt szerencsém, pedig a 2007-ben indult vállalkozás a világhálón elérhető információk alapján kifejezetten aktívnak és láthatónak számít az olyasfajta körökben, melyekben borfogyasztóként mozogni szokás. Elmaradásaimat négykezes keretek között, a pince aktuális boraival igyekeztük pótolni, mai bejegyzésünkben pedig erről számolunk be a megszokott módon, alább.

Breitenbach Pince Zéta 2018

Már közvetlenül nyitás után is veszedelmes, amit a kétségbeejtő gyümölcstelenségére rakódó zavaró, fülledt-füstös alapkarakter határoz meg elsősorban. Struktúra nincs, a korty gyakorlatilag büntet. Gyümölcsnek szájban sincsen nyoma, a szellőzéssel folyamatosan egyre erősebbé váló tejkaramellás aromáknak viszont annál inkább. Ezerfelé áll, de az alkotói egyenként sem jók, pláne nem szerethetők. Fogyasztásánál már csak egy feladat nehezebb: a pontozás. Ha azt mondom, hogy értékelhetetlen, még mindig jobb, mint az objektív 2 pont, úgyhogy maradjunk inkább az előbbinél.

Közvetlenül nyitás után az illat zavart (és zavaró) kesernyés, füstös, majd mindez némi szellőzéssel határozott tejkaramellás, dianás cukorkás, sült gesztenyés irányt vesz. Szájban sem egy gyümölcsbomba, némi neutrális sárga húsú gyümölcsösséget lehet felfedezni, de itt is a tejkaramellás vonal az uralkodó. A savak erősen kezdenek, de gyorsan kiürülnek, a korty vége inkább lágy és krémes, miközben enyhe sósság visz bele egy kis csavart. Sajnos sehogy sem tudtam vele megbarátkozni. 3p (furmintfan)

Breitenbach Pince Kótsag Furmint 2018

Ez is bizonytalanul nyit, már ha az acetonos-illós jegyeket lehet bizonytalanságnak nevezni. Összbenyomásilag mindenesetre nem túl vonzó indítást produkál, az biztos. Némi szellőzés után enyhén barackossá válik, és mintha egy érintésnyi botritisz is feltűnne az összképben. Szájban úgy-ahogy érdekesen és kellemesen savas, kár, hogy a savak mellé igen visszafogottan került adagolásra a gyümölcs. Gyorsan kiürül, túl sok emléket nem hagy maga után, a másnapos teljesítményéről pedig nincsen lehetőségem beszámolni. Gyenge 4 pont.

Az illat nyitás után az első két órában elég sokat változik: leginkább sárga húsú gyümölcsös, sárgabarackos, majd egy idő után savanyú cukros, egy időre pedig tornacipős irányt vesz. Másnap stabilizálódik, marad a sárga gyümölcsös, barackos, narancsos vonal. A savak itt is jól bekezdenek, de a korty második fele már lassúbb ritmusú, lágyabb. Ízben sárga húsú gyümölcsök, sárgabarack és narancs dominálnak. Első nap erős 4 pont, második nap simán 5 pont. (furmintfan)

Breitenbach Pince Királygát Furmint 2017

Összbenyomásilag rendkívül csupasz, mégis van egy komoly előnye az előzményekhez képest: orrban és szájban egyaránt mentes a hibáktól, ami teret enged annak a minimális gyümölcsnek, ami feltűnik benne. Hibája nincs, igaz, hogy erénye sem sok. Visszafogott és lineáris, hiányzik belőle a kraft, a lendület és az értelmezhető tartalom. Négy pont, alulról.

Az illat meglehetősen zárt, kevés neutrális fehér húsú gyümölcs és egy kis karamell, majd pici gyógynövény csalogatható elő. Másnap sokkal nyíltabb, sárga alma, narancs, őszibarackbefőtt uralja. A korty laza, hígabb, mint a sor többi bora, intenzitását tekintve is bátortalan, egy kevés narancs és sárga húsú gyümölcs érezhető. Másnap több élénkséget mutatott: sárga alma, sárga szilva, a végén méz és selyemcukor. 4p (furmintfan)

Breitenbach Pince Félédes Furmint 2017

Tény, hogy félédes borok esetén nem kifejezetten szokás tizenötös szesszel találkozni, ebben az esetben viszont éppen erről van szó. Érdekes, hogy a szélsőségesebb paraméterek ellenére  a dolog működik, persze igényel némi nyitottságot is. A gyümölcsöket nem kell nagyítóval keresni, mellettük pedig némi zölfdűszeres karakter tűnik fel gyógynövényekkel. A korty kifejezetten érdekes, a magasabb cukor- és szeszfokhoz társul annyi sav, hogy az előbbi nem, csak az utóbbi lóg ki, és az is csak a végén. Határozott, erőteljes karakterű bor, van benne egyediség bőven, és ez jó. Szélsőségei ellenére is szerettem, 5 pont.

Igazi szörnyszülött, a 29 g/l maradékcukor mellett 15% alkohollal erjedt ki magától. Illatban édes fehér húsú gyümölcsök, körte, méz, kis trópusi gyümölcs, gyógynövény tűnik fel és a magas alkoholt is sejteni lehet már. Szájban a sok szesz természetesen megbillenti az egyensúlyt, bár nagyobb baj, hogy valamelyest a gyümölcsöket is elfedi, a korty végének pedig fűtő hatást és egy kis kesernyésséget kölcsönöz. Érett sárga húsú gyümölcsök, narancs, gyógynövények, ánizs és fűszerek, krémes textúra és - a savak mellett - nem túlzó édességérzet mellett. Kár a magas alkoholért. 5p- (furmintfan)

Breitenbach Pince Édes Szamorodni 2017

Régisulis szamorodni: az édes kategória mellé itt is tizenöt térfogatszázaléknyi szesz érkezik, ami szintén nem tartozik a megszokott dolgok közé ebben a borkategóriában. Az illatot és a kortyot is értett, kifejező és intenzív sárga- és trópusi gyümölcsös karakter jellemzi. Nem finomkodik, inkább lehengerel visszakézből: szájban illatazonosan intenzív, savai tulajdonképpen elegen vannak, a szesz pedig inkább fűt, mintsem éget. Furcsa, de értelmezhető jelenség, aki szereti ezt a stílust, annak simán be fog jönni. Én is szerettem, aznap és másnap sem sajnáltam tőle a 6 pontot.

A 70 g/l maradékcukor mellett itt is 15% az alkohol. Illatban klasszikus sárgabarackos, sárga húsú gyümölcsös, fűszeres jegyek érkeznek, és kóstolva is ezek dominálnak. Nem különösebben koncentrált, vagy feszes, de a savak jól megtartják a cukrot. Az alkohol itt is kilóg egy kicsit és végig egy kis melegséget kölcsönöz a bornak. 5p+ (furmintfan)

A kóstolt palackokat Kiss János borásztól kaptuk. Köszönet értük.