A hazai viszonylatok tekintetében az édesbor legalább annyira számít szezonális szeszterméknek, mint a pezsgő. Amennyiben ezt az alaptételt elfogadjuk, akkor célszerű legalább azért tennünk valamit, hogy az év végi szezonalitás szerepköréből kihozzuk a lehető legtöbbet. Ha nem szeretnénk, vagy költségvetésileg egyszerűen csak nem tudunk az aszúszintig merészkedni, akkor Tokaj tekintetében a szamorodnik mellett a kései szüretek maradnak potenciális jelöltként. 

A piac ezen szegmense persze rendkívül széles, eképpen nem mentes a buktatóktól sem, de ha ügyesen és körültekintően választunk, megfizethető élményekkel gazdagodhatunk. Ezekből szeretnék most mutatni kettőt: egyet a kategória ár szerint rendezett halmazának elejéről, egyet pedig a végéről. Két külön koncepció mentén kialakított stílust, melyekkel ízlés szerint édesen zárhatjuk le az évet anélkül, hogy azt havi költségvetésünk a szükségesnél jobban megérezné.

Mad Wine Sweet by Tokaj 2014

Előfordulhat, hogy én vagyok kevésbé járatos a hegyaljai termelők között, de az ifj. Szepsy István által felügyelt Mad Wine eddig teljesen kiesett a látókörömből. Pontosabban úgy rémlik, mintha valamelyik szárazzal lett volna már dolgom évekkel ezelőtt, de ezzel kapcsolatban pontosabb élményeket már biztosan nem tudnék felidézni. Itt van viszont a nemes egyszerűséggel csak "sweet by tokaj" fedőnév alatt futó kispalackos édesük, amely lengyel források szerint egy későn szedett házasítás furmintból, sárgamuskotályból és hárslevelűből, ráadásul éppen annyira jó, amennyire ettől a stílustól azt elvárjuk.

Orrban tiszta, karakterét a direkt trópusi gyümölcsös, érett barackos vonal határozza meg, de mögötte feltűnnek a citrusfélék is. A korty egyensúlyos és illatazonosan gyümölcsös, bár savai inkább puhábbak, mintsem feszítően lendületesek, mégsem érződik cukornehéznek egyáltalán. Közepesen hosszan, zavarmentes lecsengéssel múlik el, lendületből csúszik rá a második és a harmadik korty is.

Tisztességes, élményszerű édes bor a hegyaljai belépőszintről. Nem vált világot, de mutat valamit abból, amiért ezt a stílust szeretni szokás. Kétezer forintért is korrekt vétel, az én féláras vásárlásom pedig már-már lopásnak is számít. Stabil 5 pont. (1990 Ft 990 Ft, Auchan)

Royal Tokaji Szent Tamás Late Harvest Furmint 2016

Elég király dolog, hogy a Royal Tokaji az alapokon túl olyan dűlőszelektált édessel is nekirugaszkodik a piacnak, ami bár nem aszú, mégis érzékszervekkel tapasztalható módon emelkedik a belépő édesek fölé. Mindezt ráadásul – részben a kispalackos kiszerelésnek köszönhetően – simán elérhető áron teszi meg, amely komoly előrelépés a műfaj demokratizálásának tekintetében.

Az október végén szedett alapanyagot egyébként hat hónapig tartályban erjesztették, ezt követte a tölgykezelés majd a palackozás. Literenkénti cukortartalma 132 gramm, amit analitikailag 7,4 grammnyi sav törekszik kiegyensúlyozni. Kifejezetten ügyesen. Orrban nem tolakodó, cserébe legalább kifinomult, tekintettel arra, hogy fajtabor lévén mentes a muskotály-alapoktól. Gyümölcseit az ananász, az érett banán és a barackfélék alkotják, mögöttük nem kevés fűszer és némi fahatás is feltűnik.

A korty nem kifejezetten sűrű, cserébe élénk, elegánsan fanyar, intenzív savasság húzza hosszúra és egyensúlyosra. Tiszta, jól definiált és élményszerűen gyümölcsös, jó inni, de egyértelmű hedonizmusa mellé kellő mennyiségű komolyságot is kínál. Érdekes és szálazható, mégis élvezetes kései szüret, szerettem. Masszív 6 pont. (Auchan-beszerzés, de ott már nem találtam árat. Itt 5600 Ft.)