A neszmélyi székhellyel rendelkező Kősziklás Borászat átlagon felül vált érdekessé az elmúlt években, és ez elsősorban a boraik stabil, megbízható és szerethető minőségének, mintsem valamiféle megalapozatlan prekoncepciónak köszönhető. Azt is elmondom, hogy szerintem miért.

Egyrészt égető szükség volt már olyasfajta megbízható minőségű, de ugyanakkor a tapasztaltabb ízlésűek figyelmét is felkeltő, szerethető borokra, amelyek szöszölés és túlelemzés nélkül is beválnak bárhol és bármikor, másrészt és mellékszálon pedig még egy kevesebb figyelmet kapó borvidék zászlaját is képesek egyre magasabbra emelni. Ez pedig nemcsak Neszmélynek és Komárom-Esztergom megyének, hanem az egész országnak is előnyére válhat, válik.

Aki még nem tette, vesse bele magát az alapszintbe nyugodtan, a rizlingszilvánitól az irsain keresztül a sauvignon blanc-ig élvezetes és szerethető majdnem minden, ami a pinceajtón túlra kerül. Én most léptem egyet felfelé és az alapszinteket elhagyva rápróbáltam egy nemzetközi fajtákból összeszűrt Kősziklás-házasításra. A stílus ugyan más, de a minőség-megbízhatóság még a Szirt esetén is változatlan maradt.

Eleve rendhagyó az a magyar bor, amelyet pinot blanc és chardonnay házasításából hoznak tető alá. Ha a két nemzetközi fajta hazai átlagmegítélését nézem, akkor az előbbi többnyire sarkítva ugyan, de azért többnyire közutálat tárgya, míg az utóbbi elvből-elvtelenül is elfogadott, populáris. És hogy mi jött ki a kettő fúziójából? Valamifajta üzemképes harmadik, amely ügyesen ötvözi a fajtaelőnyöket, ezzel bizonyítva, hogy Kősziklásék ezen a fronton is tehetségesek.

Az illat mély, egyrészt intenzíven, fanyaran citrusos, amely mellett megjelenik az ananász és némi édesfűszer is. Van benne mélység és direktség is, ráadásul arányosan, egyensúlyosan. A poén az, hogy mindez kortyban is visszaköszön. Egyszerre sűrű és koncentrált, lendületes és direkt. A korty tömör, de éppen annyi sav viszi előre, amennyi még a végét sem hagyja laposodásba dőlni. A tizennégyes szesz ízben és illatban nem, legfeljebb csak utóhatásban kelt a szükségesnél nagyobb feltűnést.

Gazdag, a szűk komfortzónán kívüli, de mégis közérthető bor született, amely bár a Kősziklás-alapok stílusában fogant, azokhoz képest struktúrában, vastagságban és izgalom-faktorban már feljebb helyezkedik el. Kifejezetten szerettem, meg is vásárolnám újra. Az 5 pont észszerűbb neki, kontextus nélkül viszont villantott hatpontos élményeket is. (2390 Ft, Borfalu Bortéka)