Továbbra is kitartóan keresem azt a száraz furmintot, amely kompromisszumszerűen találja meg az utat a befogadhatóan masszív fajtajelleg, az okos árazás és a célszerű elérhetőség között. Ha nem tenném, talán a bodrogkisfaludi Patricius tizenhatos száraz alapbora sem emelkedik le az egyik hiperpolcról a kezembe úgy másfél hónappal ezelőtt. És bár idő és lehetőség nincs mindenre egyszerre, attól még az indokoltnál keserűbb tény, hogy ilyen-olyan véletlenszerű okok miatt komolyabb lemaradást kellene behoznom az említett pincével kapcsolatban. Ez a tizenhatos furmint mindenesetre igazolja a próbálkozás szükségességét. Nem hibátlan, de van annyira ügyes, hogy ne okozzon csalódást. Ráadásul kíváncsivá is tesz, ami fontos.
Két napig fogyasztottam mindenféle hőmérsékleti körülmények mellett, a tapasztalatom pedig az, hogy frissen bontva és már-már túlhűtve mutatja a legszebb formáját. Amúgy sem rossz egyáltalán, sőt. Legszebb pillanataiban frissen és gazdagon körtés-almás, hűvös karakterű, egyszerre kifejező és közérthető. Savai nem túlzóak, de kellemesen ropogósak, teste éppen közepes, utóíze tiszta és bonyodalommentes. Másnap, melegebben kibukik belőle némi reszelt almás oxidáció, amely eltarthatóság tekintetében vet fel kérdéseket. Apróbb bizonytalanságai ellenére viszont ekkor is élvezhető, lendületes és még jól fogyasztható tud lenni, amely másnaposan már nem feltétlenül elvárás ebben a ligában. Nem vált világot, cserébe kiváló kapudrog kvázi olcsópénzért. Nagyobb készlet felhalmozását nem javaslom, viszont ha mostanság valaki belefut és hazaviszi a vacsora mellé, kifejezetten jól fog járni. Stabil 5 pont. (cca. 1500 Ft volt, Tesco)
