Még tavaly év vége felé, amikor nyilvánosságra került az Év Bortermelője 2016 címre jelölt és legtöbb szavazatot kapó öt bortermelő névsora, Szabi kóstolt egy Szőke Mátyás bort és ennek kapcsán januárban röviden megosztotta gondolatait az öt név között szerepelő veterán mátrai borász munkásságáról (a cikk megszületése és megjelenése között kiderült, hogy a szekszárdi Mészáros Pál nyerte el a díjat, amelyet februárban adnak át). Nem tudom, hogy teljes lesz-e sorozat és sorra kerül-e a blog hasábjain mind az öt utolsó körös bortermelő, mindenesetre én most két palack Jásdi bor kapcsán folytatom a sort.
Csopak és az olaszrizling reneszánszát már többször is méltattuk, többnyire az utóbbi években egyre magasabbra törő újabb szereplők kapcsán, elég csak a Szent Donátra, a Homola Pincészetre vagy a Petrányi Pincére gondolni. A "fiatalok" friss lendületének megsüvegelése mellett persze nem szabad elfeledkezni azokról sem, akik már közel 20 éve tolják a borvidék és az olaszrizling szekerét (persze tudom, hogy pl. a fent említett három pince sem tegnap kezdte működését, én azonban úgy érzem, hogy igazán nagyot az utóbbi néhány évben léptek előre).
Jásdi István 1998-ban vásárolta meg Ranolder veszprémi püspök egykori intézőjének csopaki házát egy kevés szőlővel, ebből alakult ki a mostanra 17 hektár területtel rendelkező szőlőbirtok. Az eredetileg közgazdász végzettségű borosgazda a kezdetektől sokat tett a Csopakért, a balatoni borért és az olaszrizlingért. Erőfeszítéseit a szakma széles körben elismeri, ezt jól jelzi, hogy Jásdi - egyedüliként - feltűnt a 2016-os Év Bortermelője cím öt legtöbb szavazatot kapó jelöltje és a 2017-es Borászok Borásza ötvenes jelöltlistáján is, pedig a két névsorban jellemzően kevés az átfedés.
Jásdi István nevéhez fűződik a Csopakon már hetedik éve megrendezett "Olaszrizling szerintünk", a Balaton talán legfontosabb téli boreseménye is. Csak, hogy egy kicsit aktuális legyek: az idei rendezvény (sajnos megint nem tudtam elmenni) szakmai sajtótájékoztatóján elsősorban egy igen kellemetlen témáról, a balatoni szőlők pusztulásáról volt szó. Az északi part tóra néző szőlőparcelláit folyamatosan építési övezetté minősítik, így egyre több szőlő esik áldozatul az ingatlanfejlesztőknek. Számos ültetvény elöregedett, azonban csak töredéküket telepítik újra. Ráadásul a mai szőlő felvásárlási árakból nem lehet gazdaságosan ültetvényeket fenntartani, a BalatonBor éppen ezért épített be szabályzatába minimum felvásárlási is. A felszólaló borászok szerint a borászok, a borász-szervezetek, az önkormányzatok és a kormány mindannyian felelősek a balatoni táj megőrzéséért. Sajnos, amíg egyes önkormányzatok elkötelezettek a probléma megoldása mellett, továbbra is tartanunk kell az északi oldal lankáit díszítő szőlők megfogyatkozásától.
A rövid kitérő után kanyarodjunk vissza Jásdiékhoz. A pince az olaszrizling mellett több fajtával foglalkozik, vörösbort is készítenek, a hangsúly azonban mégis az olaszrizlingen van. Ennek fényében én is két olaszrizlinget kóstoltam tőlük, egy "alap" csopakit és egy dűlős bort.
Jásdi Csopaki Rizling 2015
A pince alap olaszrizlingje tartályban, fajélesztővel erjedt.
Eleinte meglehetősen visszafogott, majd idővel egyre intenzívebbé válik az illaz, benne zöldalma, pici mandula és fehér virág. Üde, jó savú olaszrizling, közepesnél könnyedebb, de ehhez mérten egészen tartalmas is. Zöldalma a vezető ízjegy, mellette citrusok, épp csak egy csipet só, pici mandula színezi, a lezárás frissítően fanyar. 5p (1690 Ft - Bortársaság)
Jásdi Lőczedombi Olaszrizling 2015
Talán a pince legismertebb dűlős borát szüretelik a vörös permi homokköves Lőczedombról. Két éves, 225 literes francia hordókban spontán erjedt és érlelődött finomseprőn fél évig.
A két nap alatt szinte folyton változott az illata, eleinte visszafogott fás, fűszeres jegyeket és némi fehér húsú gyümölcsöt mutatott, másnapra zöldalmás, zöld teás, zöldfűszeres jegyekkel gazdagodott, a hordó pedig a háttérbe vonult. Közepes teste mellett arányos szerkezetű, az alap olasznál érezhetően komolyabb anyag. A savak szépen tolják előre, mostanra a hordót is elég jól beépítette. Zöldalma, citrusok, enyhe sósság, pici fűszer, érintésnyi mandula, vanília, főleg a korty második felében és a végén fanyar zárás. 6p (4550 Ft - Bortársaság)
