Már rég akartam erről írni, már régen kellett volna. A GM pedzegette a témát korábban, de amúgy óriási kuss van a dolog körül. Ez azért is furcsa, mert elég nagy gáz van ugyanis Egerben. Valami nem stimmel az egri borokkal. A szakmában is susmorognak, de a vita valahogy csak nem jutott el a nyilvánosságig. Talán az szakújságírók mégsem annyira gonoszak (én gonosz vagyok) és diszkréciójuk megóvja a bortermelőket? Nem tudom. A probléma azonban akkorára nőtt, hogy tovább már nem lehet nagyon susmorogni. A borfogyasztók (egy része) ugyanis nem hülye és észreveszi, amikor kilóg a lóláb. És most már kilóg.

Miről is van szó? Konkrétan a krumpliról. Hogy mi van? Igen, a krumpliról, a dohról, ami igen sok egri borban benne van. Nem, nem a krumplicukros jegyre gondolok, ami egyes boroknál esetleg éréssel megjelenhet, hanem a krumplira, arra a krumplira, ami már viseltes és puha, magyarán belül rothadni kezdett. Mindenki ismeri ezt, nem kell magyarázni. Korábban is előfordult ez alkalmanként egri borokban, akkor úgy gondoltuk, hogy fejszével és gázolajjal kellene a problémát (a hordót) kezelni. De az utóbbi években a „csúcstermelők” is érintettek lettek. Éppen az váltotta ki belőlem ezt a cikket, hogy pár hete az asztalunkon két egri csúcstermelő nyolc-, illetve tizenkét (!) ezresbe fájó bora dobta azt, aminek amúgy csak a raschel zsákban a helye. Aztán pár napja étteremben kértem egy eddig kiváló termelő bikavérjéből. Doh fordított el a pohártól. És ezzel nagyjából elég is volt Egerből.

Idén februárban tartották az Eger-Szekszárd Bikavér Párbajt. Sajnos (vagy szerencsére) én nem voltam ott, de több megbízható kóstolóval beszéltem, akik azért rendesen ki voltak akadva az esemény után. 2015-ben ilyet, hát drága kollégák? És a termelő vagy annak kiállított képviselője nem érzi azt a rohadt dohot? Hogyan akar így Eger prémium bort külföldre exportálni? Sehogy, ezt egyelőre el kéne felejteni.

Na és mi lehet ennek a krumplis-dohos izének az oka? Nyilván nem lehet pontosan tudni, de nagyon remélem, hogy a borászati kutató vagy a kertészeti már évek óta ezen dolgoznak. Ugyanakkor az általam megkérdezett termelők, illetve Eger nálamnál jobb ismerői azt mondják, hogy az egri pincék porózus tufája alkalmatlan a borkészítésre, a penész mélyen belehatol, berothad és ez kerül valahogy át a borokba. És akkor – kérdezhetné a túlművelt olvasó – hogyan termeltek Egerben százévekig’ bort? Nem tudjuk, talán mindig is ilyen volt, talán így szerették. Az is lehet, hogy nem minden pince hozza ezt. De ez nem is nagyon érdekes, mert sajnos a tény az tény marad: rothadt krumplit tízezerért nem lehet eladni.

A megoldás állítólag az volna, ha minden tíz évben tíz centit lemarnának a tufából, hogy az alapvető higiénia fenntartható legyen. Ez pedig nem csak drága, de logisztikailag tulajdonképpen lehetetlen is. És tényleg, ha visszagondolunk azokra a vezető pincékre, akik anno új pincét építettek és lettek valakik… Na, ez pont 10-15 éve lehetett.

Mi a véleményed, oh, nyájas olvasó?

(A képet innen vettem el, thanks Wikipedia.)