Történt, hogy az egyik vegyes Dél-Rhone/Languedoc egyveleg jellegű posztom alatt érkezett egy komment, miszerint úgy tűnik Languedoc nyert. A cikket ugye nem „párbajnak” szántam, de elgondolkodtam rajta, hogy egyes árkategóriákban melyik borvidéket is szoktam preferálni. Kezdett is körvonalazódni egy sor, melyben Dél-Rhone és Languedoc egymásnak feszül, úgy hogy több árszegmensben is párosokat állítunk. Tetszett a gondolat. Később felmerült a gondolat, hogy esetleg más vidékeket is be lehetne vonni. Eszembe jutott, hogy Piemontból is kóstoltunk már remek sort, beltartalomban is összemérhető borokról van szó. Valamint persze örökösen felmerül, hogy mi lenne a helyzet egy ilyen sorban a hazai krémmel. Végül úgy alakult, hogy nem sikerült olyan sort összeválogatnom az itthoniak közül, amelyet elég veretesnek éreztem volna az összes érintett kategóriában, meg hát stílusban is nagyon messze kerültünk volna a fősodortól, így lemondtam az utóbbiakról. A téma rehát úgy véglegesült, hogy egy-egy dél-rhone-i, languedoc-i és piemonti tétel kerül egymás mellé három árszegmenst érintve, nevezetesen 15-20 Euro, 25-30 euró illetve 40 euró környékén. Sokat vártam a sortól.

Első trió: 15-20 euró közötti borok. 

Ascheri: Nebbiolo d'Alba Bricco San Giacomo 2013

Nem túl sok információt lelni a honlapon se. Nagy múltú, gazdag család az Ascheri. Három különálló birtok és pincészet tartozik ezen névhez, ezek közül kettő Barolo körzetén belüli központú és kizárólag lokál fajtákkal dolgozik. Ezek egyikének szortimentjébe tartozik jelen borunk is nebbiolo fajtából, 8-10 éves potenciállal. Az Ascheri borokra egyébként jellemző, hogy soha nem akarja hordó elnyomni a borok egyéniségét, a borok fiatalon is élvezhetőek és a körzet, valamint a név renoméjának ellenére mindig nagyon ésszerűen árazottak. Kapható itthon is a finewines.hu -nál 4700 Ft.

Vonzó illat sok epres-kékszőlős gyümölcsösséggel, mentás fűszerességgel, egy csipetnyi virágos parfümösséggel. Közepesnél teltebb korty, hordómentes, lédús gyümölcsélmény némi jóleső héjas-csumás fanyarsággal is kiegészítve. Közepesen tömör anyag, élettel teli savakkal, kellemesen maszírozó, kissé szemcsés tanninokkal. Nekem nagyon bejön az ilyesmi. 6 pont.

Ch. Mansenoble: Corbieres Reserve du Chateau 2013

Többször volt már szó erről a corbiéres-i birtokról. 1992.ben vette meg Guido Jansegers belga biztosítási bróker feleségével Marie-Annick-kal együtt. Nagy bor-megszállottként, 50 évesen korábbi életét feladva látott neki megvalósítani nagy álmát, egy saját bort, saját koncepció alapján, az általa legizgalmasabbnak tartott és legtöbb lehetőséggel kecsegtető francia borvidéken. A kezdeti 36 hektáros birtok közel felét továbbadta, csak a legjobb területeket tartotta meg. Organikus szemlélet bevezetése a szőlőben, a pincetechnológiát korszerűsítették. A stílusról beszélve a tulajdonos nem tagadja Bordeaux inspiráló mivoltát. Jelen borunk 35% grenache, 25% syrah, 25% carignan, 15% mourvédre. 30hl/ha-os hozam, tartályos erjesztés, majd a tétel 60%-a barrique hordókban érik egy évig. Átlagosabb években ez szokott lenni a pince csúcsbora (nagy évjáratokban készül egy magasabb szintű válogatás is, a korábban kóstolt cuvée Marie-Annick). 15 Euro. Pinard de Picard.

Itt már egy lépéssel nagyborosabb a helyzet. Kifejező, koncentrált erdei gyümölcsösség, diszkrét, minőségi, rendkívül finom kézzel adagolt hordó. Arányos méretek szájban, ugyanakkor ízében kifejezetten telt, intenzív. A gyümölcs kapja a főszerepet, a fahatás nem jelentkezik ízben, csak épp a gyümölcs jellegét meg a konzisztenciát teszi finoman krémessé. Közepesnél komolyabb anyag, pont elegendő tartással, fiatalon is egységes, rendezett részletekkel. Elég hosszú. 6.5- 7 , nagyon könnyen el tudok képzelni olyan sort, amelyben csont nélkül meglenne az utóbbi. Best buy.

Dom. Clos de Caillou: Cotes du Rhone Les Quartz 2012

Nagyon jó nevű pince 9 hektárnyi területtel Chateauneuf du Pape-ból és további 44 hektár Cotes du Rhone körzetből. Organikus gazdálkodás. Jelen borunk érdekessége a termőhelye. Van ugyanis egy kis földnyelv-szerűen a CdP körzetébe beékelődő kis terület, mely Cotes du Rhone besorolással bír. Állítólag amikor a 30-as években meghatározták CdP határait, akkor ezt a területet is hozzá szándékozták venni ugyanis abszolút homogén vele az adottságokat tekintve, de az akkori tulajdonos puskával zavarta el az illetékeseket, amikor azok megjelentek a körzethatárok adminisztratív teendői végett. Jópofa. Mindenesetre tény, hogy ennek a bornak a termőhelye lényegében szomszédos a közel háromszor ennyibe kerülő CdP Les Quartz származási helyével. 50 évestől egészen öreg tőkés grenache adja 85 százalékát, plusz jön 15%syrah. Előbbi hatalmas fatartályokban, utóbbi 600 literes hordókban érett. 19 Euro. Les Passionnés du Vin.

Hát igen. Ismét itt a bor, ami miatt nem került magyar bor a sorba, de végül is pont a közös szereplés végett nagyjából összevethető lesz ennek a sornak az erőssége a dél-pannon nagyágyúkkal. A bor pont olyan, mint 10 napja. A sor jelen állásánál ezeddig a legmélyebb, legvastagabb gyümölcsösséget kínáló illat, csupa édes, szaftos málna és szeder, levendulás-mentás köntösben. Szájban nagy testű, buja, fantasztikusan gazdag, az illat ígéretéhez híven jönnek a zamathegyek tiszta, hordómentes közegben. Érett savak, bársonyos tanninok, sok-sok szárazanyag. Tömény élvezet, szép hosszú. 7 pont.

Második trió:  25-30 euró közötti borok

Clos de Caillou: Chateauneuf du Pape „Clos de Caillou” 2012

Ez a második évjárata ennek a bornak. Tulajdonképpen a Les Safres és a Les Quartz nevű már bejáratott Cdp-k termőhelyeiről egy relatíve fiatalabb tőkés (40 év környéke) grenache-válogatás, korai fogyasztásra, örömszerzésre.26 Euro. Lobenberg.

Nagyon hasonló karakter, de ha lehet még kedvesebb és még odaadóbb kiadásban. Málna, szeder, szilva koncentrátum, bódítóan fűszeres-levendulás díszítésekkel. Szájban jön a letaglózó gyümölcsorgia. bársonyosan sűrű, glicerindús konzisztencia, de az előző borhoz képest élénkségben is többet ad, a hömpölygő gazdagsághoz egy kis jóleső vibráció is társul. A 15-ös alkoholt elnyeli a bor gazdagsága. Annyira finom, hogy az már valami iszonyat. 7+

Vajra: Langhe Freisa Kyé 2011

A 70-es évek elején Aldo Vajra által alapított családi borászat mára 40 hektár összterülettel. A birtok már a múlt század elejétől fogva a felmenők tulajdonában volt, csak eleinte eladták a termést. Régebbi vágású, tradícionalista szemlélet a vinifikációt tekintve. Jelen borunk lokál fajta, Barolo körzétén belüli öreg tőkés ültetvényről, még Aldo nagyapja telepítette. Teljesen bogyózott alapanyag, évjárattól függően 12-18 hónapig érlelődik különböző méretű szlavón tölgyfahordókban. Kb. 25 Euronak megfelelő összeg külföldön, de itthon a finewines.hu -nál is.

Első gondolat az volt, hogy kicsit nehéz helyre került. Epres-mentás-kakukkfüves jegyek, nagyon vonzó, de azért az előző borok után kissé visszafogottabbnak, halkabbnak hat. Szájban is mértéktartóbb, arányosabb egyébként nagyon remek gyümölcsösséggel, jó kis tömör struktúrával, több savval, virgonc tanninokkal, szép hosszú lecsengéssel. A visszakóstolásoknál a maga stílusában játszó Ascheri után néztük és hát azután meg nagyon érződött az osztálykülönbség komplexitás, intenzitás, szerkezet tekintetében. Első körben 6/7, második körben simán 7 pont.

Mas Jullien: Coteaux du Languedoc Carlan 2011

Olivier Jullien 1985-ben alapította saját birtokát 20 éves korában. A szőlőben nőtt fel, apja és nagyapja is ezzel foglalkozott, saját bőrén tapasztalhatta a régió mellőzöttségéből adódó gazdasági nehézségeket, illetve láthatta, hogy a fiatalok mind el akartak vándorolni. Ő hitt abban, hogy a környék komolyabb minőségre is képes és úttörőként még akkor kezdett területeket venni Terrasses du Larzac-ban, amikor senki nem akart még Languedoc-ban szőlőt. Azt ugye tudjuk, hogy az utóbbi 20 évben félelmetesen feljött Languedoc, a Terrasses du Larzac különösen, elsősorban az ilyen megalkuvást nem ismerő minőségre törekvő pionírok végett. A Revue du Vins de France 2013-ban végzett egy klasszifikációt, a régió 40 legismertebb birtokát amúgy bordói módra osztályokba sorolta. A Mas Jullien a három top premier cru egyike volt. Érdekesség, hogy Olivier édesapja látva fia sikereit szintén kilépett a szövetkezetből és 1993-ban megalapította saját borászatát, amely utána szintén tényező lett a minőségi languedoc-iak piacán, Olivier nagyon büszke volt apjára, hogy idős korára végre sikerült megvalósítania önmagát. Vissza a Mas Jullienhez, organikus és biodinamikus szemlélet a szőlőben, bár certifikátumok szerzésére nem törekszik. Jelenleg 18 hektáros a birtok, de ez folyamtosan változik, területek jönnek, mennek a tapasztalatok alapján. A Carlan magasan fekvő, palás talajú parcelláról származó öregtőkés grenache, carignan, cinsault, nagy fatartályokban erjedt és érlelődött. 28 Euro. Pinard de Picard.

Édesre érett sötét bogyós gyümölcsök, leheletnyi keleties fűszer, csokoládé, érintésnyi karamellizáltság. Olyan érzésem volt, hogy 20 hekto ide, vagy oda érződik némi diszkrét fahatás. Szájban arányos méretű, de kifejezetten intenzív ízű. Nem annyira letaglózó módon, mint a Clos de Caillou-k, viszont szerkezetben némiképp még komolyabb azoktól. A visszafogottabb súly ellenére tömörebb magja van, a korty második fele fókuszáltabb, precízebben összeszedett. Jó a lendülete, a tannin kifogástalanul sima, barátságos, ugyanakkor vázat és struktúrát ad. Minden részlet a helyén, beleköthetetlen egyensúly, cizellált, kiművelt bor. A kritikus énem lehet erre tenné a voksát a körből, viszont zsigerből sokkal nagyobb örömem volt a CdP-ben. Magabiztos 7 pont.

Harmadik trió: 40 euró környéke

Vajra: Barolo Bricco delle Viole 2009

A már említett Vajra borászat top, dűlőszelektált Barolo-ja, a körzet legmagasabban fekvő ültetvényéről, kb 400 és 500 m közötti tengerszint feletti magasságból. Csak a legöregebb tőkék alapanyaga kerülhet bele ebbe a válogatásba. Kalciumban, magnéziumban, mangánban gazdag agyagos talaj. Több lépcsős szüret, hogy a teljes alapanyag a legideálisabb érettségben kerüljön a pincébe. 30-40 napig szokott erjedni, 44-48 hónapig érlelődik 25-50 hektós szlavón tölgyben. Külföldön 43 Euro körül van, kb ennyi itthon is a finewines.hu -nál.

Na nézzük mit tud a nehéztüzérség. Már a szippantás jelzi, hogy kategóriát lépünk feljebb. Írhatom, hogy itt is van eperre, meg sötétebb bogyósokra emlékeztető gyümölcsösség, talán némi gyógynövényes-mentás -kátránypapíros fűszeresség is nagyon finom fahatással, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy nem jutnak eszünkbe szavak, azok nélkül is egyszerűen beránt a mélysége. Szájban is valami brutális erő van ebben a borban. Letaglózó intenzitás, kristályosan tömör, sziklaszerű struktúra. Kőkemény szemcsés tanninok, lendületes savak csatlakoznak a rendkívül hosszú kortyfejlődéshez, de az egész végig kikezdhetetlen egységben. Lenyűgöző. Erős 8 pont.

Ermitage du Pic. St. Loup: Guilhem Gaucelm 2010

Languedoc egyik jeletősebb alkörzete Pic St. Loup. A borászatot a Ravaille fivérek alapították 1992-ben a már 13. század óta létező remeteségi szőlőbirtokon. Organikus, majd biodinamikus szemlélet. Jelen borunk a szortiment csúcsa 80-90 éves tőkékről, fehér agyagos- kerek köves terroiról. 50% syrah, 50% grenache.10-20 hl/ha közöttti hozamok. 24-30 hónapos hordós érlelés. 15-20 év környéki érlelhetőség.39 Euro. Les Passionnés du Vin.

Kóstoltam már korábban ezt a bort, és volt olyan jó, hogy újra vegyek belőle, de meglepődtem, hogy immár egy nem akármilyen sorba helyezve mekkorát szól. Dél-francia kvintesszencia- írtam egykor és ma se tudok találóbbat. Az illat olyan félelmetesen mély és intenzív, hogy már annak önmagában kalória tartalma van. Szájban az elképesztőnél is elképesztőbb, ősrobbanásszerű az intenzitás, félelmetes mennyiségű beltartalom, nagyon masszív tanninokkal. Végeláthatatlan tömörség, úgy tűnik hogy a korty nem fog véget érni, kiürülni, hanem maradandó emléket hagy a nyálkahártyán. A drámai hatás ellenére az alkotók jó egyensúlyban vannak, a mindennek megvan  helye, nem lóg ki semmi, max az őserő csordul túl.. El tudok képzelni ettől varázslatosabb, elegánsabb bort, de mélyebbet, koncentráltabbat, tartalmasabbat már nehezen. Érdekes dolog a kontextus. Korábban otthon, önmagában, viszonyítás nélkül úgy éreztem, hogy bár nagyon komoly, de nincs meg tisztán a 8.  Itt és most viszont több, mint megfelelő felvezetéssel két 8 pontra tett bort simán elhomályosít, így ma 9 pont lesz a jutalma. Ennyi.

Ch. de St. Cosme: Gigondas Hominis Fides 2009

Akov itt mindent leír erről a pincéről, amit tudni kell. Nagyon öreg tőkés grenache. Pontos korát nem tudjuk, 1902-től dokumentálják a parcelláikat, így csak annyi van meg, hogy akkor ez már jó ideje létező ültetvény volt. Miocén idő-beli mészköves homok. Egész fürtös feldolgozás. A tétel 30%-a új, 40%-a másod, 30%-a harmadtöltésű tölgyfában érett.42 Euroért vettem a Lobenberg webshopban, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy az utóbbi évjáratok már egy nagyságrenddel drágábbak, viszont elérhetőek itthon is a finewines.hu-nál.

Na kíváncsi voltam, hogy lehet-e még följebb? Elvileg mi szorongathatna meg egy 9 pontra belőtt bort, mint egy korábban szintén 9 pontra tett bor, igaz másik évjáratból. Illatozva hatalmas gyümölcs, finom fahatás. Kóstolva is grandiózus, de egész egyszerűen az előző bor után mégis hiányérzetet kelt. Olyan jó-jó, de mégse akkora, egy picit visszalépünk. Visszakóstolásnál viszont a nagyon szépen teljesítő csont nélkül 7 pont tetejére tett Caillou Cdp után néztük és hát igen, így már érződik az osztálykülönbség. Nagyboros, atomtömény erdei gyümölcsösség, ebben a kontextusban már egészen letaglózó mélységűnek ható ízek a dél-rhone-i borok minden odaadásával,de mégis szokatlanul tömör szerkezettel, masszív, kemény tanninos vázzal. Nagyon hosszú. Nincs mese egy szűkebb 8 pont neki is jár.