Mallorca egyenlő nyár. Végtelen tengerpartok, forró éjszakák, Mediterrán lazítás. Azt hiszem ennél nem is nagyon szoktunk tovább jutni. Pedig érdemes, mert Mallorca nem csupán a tömegturizmus „olcsó” sztereotípiáit kínálja. Igaz, legtöbb honfitársunk megreked a dögletesen unalmas és túlzsúfolt „El Arenal” homokjában. Ha valaki transzvesztitákra és asztaltáncolós bárokra kíváncsi, mindenképpen itt a helye. Viszont ha már Mallorcára eljutottunk, próbáljunk nyitott szemmel járni és messzire elkerülni a vékonyka útikönyvek mainstream kínálatát. A jutalom nem marad el, mert elképesztő tengerpartok, sziklás hegyormok, világítótornyok, barlangok, Michelin-csillagos éttermek és persze hűvös pincék várnak. Témánál is vagyunk.
Első hallásra meglepő, de Mallorca korábban fajsúlyos bortermelőnek számított. A filoxéra pusztítását megelőzően, 1890-ben összesen 30.000 hektáron termeltek itt szőlőt. És mondanom sem kell, nem csak mazsolát készítettek belőle. Gondoljuk végig, egy apró sziget és annyi szőlőjük volt, mint most a miénk fele! Az ültetett terület – főként a filoxérának köszönhetően – fokozatosan a tizedéig csökkent, majd a húszas évekre egy 8.000 hektáros lokális csúcsig kúszott fel. Fél évszázaddal később, a tömegessé váló turizmus a filoxérához hasonlatos pusztítást végzett. A dűlőkből szép lassan „ingatlan” lett, a gazdák felhagytak a termesztéssel, a turizmus jobban jövedelmezőnek tetszett. Mára alig 1.600 hektár terület maradt, amely a korábbiakhoz képest kevés, de azért még mindig sokra elegendő. Arra mindenképpen, hogy Mallorca visszatérjen szőlőkultúrája gyökereihez. Olyan fajtákkal találkozunk itt, amelyek sehol máshol nem léteznek. Ilyen a kiváló vörösborokat adó callet, a fogoneu és a manto negro, vagy az éppen csak túlélt, jelenleg pár hektáron termesztett gorgollasa vagy escursac. Fehérben sem kell szégyenkezniük, hiszen ott a prensal blanc (moll), a giró blanc, a malvasia de banyalbufar és quigat. Hallotta már bárki ezeket a neveket? Az egyre inkább népszerű ősök mellett természetesen távoli szárazföldek „szalonképes” szőlőfajtái is feltűnnek: merlot, cabernet sauvignon, chardonnay, syrah, tempranillo, chardonnay, alexandriai muskotály és mások.
A sziget termőterülete alig hetven borászatot tart el, amelyek két D.O. (Denominación de Origen) körül szerveződnek. Az aprócska Binissalem D.O. a fővároshoz közel, a hasonszőrű névvel megáldott falucska körül helyezkedik el. Az itteni vörösök zömmel a manto negro fajtára épülnek, de majdnem minden borban megtaláljuk a kozmopolita szőlőket is. A Plà i Llevant D.O. a középső és keleti sík területeket fogja össze, errefelé viszont a fogoneu a menő. A többi termőhelyről, illetve a D.O. dogmáinak nem megfelelve készített borokat a Vino de la Tierra (VdlT) Mallorca tájbor foglalja keretbe.
Mallorca egyik vezető, az exportpiacok legismertebb bortermelője az ÀN Negra. A Pere Obrador és Miguel Ángel Cerdà által vezetett borászat évente mindössze 20.000 palackot termel. Igazi garázsborászat tehát. Régi fajták, öntözetlen-trágyázatlan öreg tőkés ültetvények, gondos, tiszta és modern feldolgozás, beavatkozásoktól mentes borkészítés. A Felanitx mellett található borászatot 1994-ben alapította a két barát. Helyi termelőktől vásároltak egy kis callet-et, majd a családi tejfarm tartályait használva bort erjesztettek belőle. És meg is volt a csoda.
Àn 2010 (Vino de la Tierra Mallorca)
Elegáns megjelenésű, meglepő címke. 40-60 éves tőkék, vasoxidban gazdag talaj. 95% callet, amelyet 5% manto negro és fogoneu bolondít. Erjedés után 18 hónapot töltött új, alacsony-közepes égetésű francia hordókban. Robert Parker 93 pont. Világos rubin szín. Varázslatosan vonzó illat, tagadhatatlanul tele fával, de had jöjjön csak, mert nem akármilyen minőségű. Sem a füst, sem az elegáns vanília nem képes megzavarni a fajták virágos-rózsás, fekete borsos és piros bogyós karakterét. A közepesnél teltebb, mélyen fűszeres, mellé piros bogyósok és friss lekvárjaik, kávé és vanília szegődnek. Intenzív a bor, lédús gyümölcsei betöltik a szájat. A sav éppen elegendő, a tannin csak közepes, de minek is kéne ide több? Hosszú perces lecsengés. Kiváló, egyedi arcú bor. Picit olyan, mintha egy meleg klímás pinot noirt egy hűvös klímás syrah-val dobtak volna egy ágyba. Felvillanyozó! 13,5%. 30,0 EUR. 7p+
Felhasznált irodalom: Mallorcan retrospective, Julia Harding MW (2012. október)
A pincészet honlapja: http://www.annegra.com/
Korábbi látogatásaim és kóstolásaim alapján meleg szívvel ajánlom a következő pincészeteket:
Bodegas José L. Ferrer (D.O. Binissalem)
Bodega Vinicola Biniagual (D.O. Binissalem)
Bodegues Macià Batle (D.O. Binissalem)