Néhány hónappal ezelőtt már írtam hasonló témában egy posztot, ezúttal az volt a minikóstoló érdekessége, hogy két érett bor is bekerült a sorba, amelyeket megbízható forrásból, jóval a polci áraik alatt sikerült beszerezni. Ez amúgy nem mellékes dolog a sokszor méregdrágán mért bordeaux-iak esetében. Az alábbi három bort kóstoltam, a két idősebb 6 órát szellőzött mielőtt pohárba került:  

Chateau les Hauts-Conseillants: Laland de Pomerol 2009.: A bemelegítő bor. Jóval fiatalabb is, mint az ezt követő két delikvens, illetve a Pomeroltól kevésbé híres Lalande de Pomerol vidékéről származik, ami egyébként előbbi közvetlen szomszédságában található. 85% merlot és 15% cabernet franc cuvée-je. Sötét bíborszín, fiatal. Kezdetben kicsit fülledt illat, pár perc pohárban eltöltött idő után viszont szépen kiszellőznek a kellemetlen jegyek és a klasszikus pirosbogyós gyümölcsök bukkannak elő, némi pirospaprikás aláfestéssel. Közepesen telt korty, gyümölcsös-fűszeres, nem nyújt extraklasszis teljesítményt, de belekötni sem könnyű. A közepes mennyiségű tannin szépen érett és bársonyos tapintatú, a savak is rendben vannak, a 14%-os alkohol nem zavaró. Jó tartású, finom bor, valószínű a megfelelő étellel még kellemesebb élményt nyújt, mint szólóban. Eléri a 6 pontot, $25. 

Chateau Meylet: St. Emilion 2000.: Közepes rubinszín. Kicsit szokatlan illat, de végülis nem rossz: friss piroshúsúak és eperlekvár, kicsi zöldpaprika. Nagyon sima, alig közepesen telt korty, szegényes aromakészlet (piroshúsúak és kis paprikás fűszeresség). Pusztán a szerkezetre koncentrálva először nem tűnik rossznak, de az idő (órák) múlásával felerősödik a savérzet, ami mellé még némi savanyúkáposztás jegyek is csatlakoznak. Érdekes módon mindössze 12% alkoholt tartalmaz. Sem nem gazdag, sem nem mély, egy idő után még egyensúlyosnak sem mondanám. Nagy csalódás természetesen, alig 5 pont, $65.    

Chateau Le Bon Pasteur: Pomerol 1996.: Közepes, téglavörösbe hajló rubinszín. Gazdag illat: friss piros- és feketebogyósok, eperdzsem, érintésnyi animalitás. Közepes test, tökéletesen sima érzetek, minden a kellő mennyiségben, túlzások nélkül. Kiválóan integrálódott alkotók, vajas érzetű tanninok, érett savak, besimult alkohol (13%). Gazdagon gyümölcsös-fűszeres, ízben nem éreztem állatosnak egyáltalán. A hordót egyetlen bornál sem említettem, mert mindenhol biztos kézzel használták és csak gazdagított (de semmiképp nem elvett) a borokból. Ennél a bornál sem éreztem az elképesztő mélységeket, de a kvázi tökéletes egyensúlyt, gazdagságot, érettséget és remekül fogyaszthatóságot igen. Pompás darab, 7 pont, $90.