A minap az egyik helyi borbolt kínálatát nézegetve úgy döntöttem, hogy megkóstolok pár közepes árfekvésű bort Bordeaux-ból. Mivel az eddig innen kóstolt vörösök zöme balparti volt, ezúttal kicsippentettem hármat a jobbpartról, titokban bízva abban is, hogy a (majdnem) kizárólag merlot-ból készült, viszonylag fiatal borok életük egy későbbi fázisában vannak már az ugyanazon évjáratból származó, többnyire cabernet-domináns balparti társaikhoz képest, ezáltal nagyobb élvezhetőséget biztosítva. Az alábbi borokra esett választásom:
Chateau Trapaud: Saint-Emilion 2008. 15 hektáros, családi pincészet, javarészt természetesen merlot ültetvényekkel, de a teljes terület 30%-án cabernet terem. Ebben a borban 4:1 a merlot-cabernet arány. Fiatalságra utaló, közepesen mély bíbor szín. Közepesen intenzív, tiszta illat, kék virágokkal, piros és fekete bogyós gyümölcsökkel, finom hordófűszerekkel. Érdemes szellőztetni pár órát, és 18-19 fokon kóstolni. Közepesen telt korty, viszonylag egyszerű aromakészlet friss vörösáfonyával, szilvával, kevéske fahéjas fűszerezéssel, minimális, de érezhető hordóhatással. Csontszáraz bor, közepes mennyiségű, csak részben integrálódott, de jó minőségű tanninnal, közepesnél több, játékosnak semmiképp nem mondható, de szépen csiszolt savval. Közepesen hosszú, száraz érzetű, gyümölcsös finis. Tulajdonképpen rendben van, merlot is, bordeaux-i is, és jelen állapotában is élvezetes már, akár magában fogyasztva is. Nem kifejezetten gazdag, vagy fókuszált, de jó egyensúlyú bor. 6 pont, $32.
Chateau le Puy: Emilien 2006. A birtok egy részén organikus, illetve biodinamikus művelésmódot alkalmaznak, évente 5-6 különböző bort is készítenek. A kóstolt tételben a 85% merlot mellé cabernet sauvignon csatlakozik. Közepesen mély, bíbor szín. Intenzív, a legtöbb ember számára nem igazán hízelgő illat: jó minőségű istállószag a háttérben pirosbogyósokkal, szilvával, füsttel. Hosszasabb (5-6 órás) szellőzés után tompul a lovas fülledtség, de el semmiképp nem tűnik teljesen, ugyanakkor a gyümölcsösség felerősödése miatt nem feltétlen zavaró a továbbiakban. Közepesnél teltebb korty, friss piros gyümölcsök, minimális animalitás, szép hordós aromák (füst, hangyányi vanília). Sokkal jobb az íze, mint amit az illatból vártam. Jelentős mennyiségű, érett, kissé durvaszemcsés, nem teljesen beépült tannin, közepes mennyiségű, jó tartást biztosító sav. Katonás, feszes bor, étel mellé ajánlott. 6 pont, $38.
Chateau Haut-Segottes: Saint-Emilion 2006. 9 hektáros kisbirtok, évi 30-40 ezer palackos termeléssel, sok információt nem találtam róluk. Az előzőekhez hasonlóan ez a bor is közepesen mély lila színű. Közepesen intenzív, tisztán gyümölcsös illat (málna, vörös áfonya, szilva) minimális füstös díszítéssel. Szép. Közepesnél kissé nagyobb test, döntően friss gyümölcsös aromák, talán pici szilvalekvár és füstösség érezhető még. Tökéletesen integrálódott bársonyos tanninok, remekül csiszolt, de ugyanakkor kellő feszességet biztosító savak. Megfelelő mélység és gazdagság, jól fókuszált szépen bontakozó kortyközép, szép balansz, hosszú, száraz lecsengés. Magában is élvezetes bor, de simán párosítható ételhez is, tetszett. 7 pont alja, $50.
