Angela Muir háborgó mesterkurzusa után Julia Harding MW ritka szőlőfajtákat boncolgató előadásával erősítettem. Julia Harding – aki nem ismerné – Jancis Robinsonnal dolgozik. Rövid bevezetőjében bemutatta a nemzetközileg ismert „szőlő-nyomozóval”, José Vouillamoz-szal és Jancis Robinsonnal közösen megalkotott, a világ szőlőfajtáiról referáló Wine Grapes c. munkát. A nem rég napvilágot látott, 1.200 oldalas monstre szőlő-enciklopédia összesen 1.368 szőlőfajta eredetét és tulajdonságait dolgozza fel. A hiánypótló Wine Grapes megírása összesen négyévnyi megfeszített munka eredménye. Hála a modern DNS vizsgálatoknak, a könyv számtalan szőlőfajta eddig homályba vesző gyökerét tárja fel a kíváncsi olvasó számára. A mesterkurzuson szereplő borok többsége igazi ritkaság, egyik-másik fajta világszinten is csak pár hektár területen szűkölködik, ennél fogva a palackba kerülő mennyiség is hátborzongatóan minimális.
Julia első körben négy vörös, majd négy fehér bort mutatott be. Ennek megfelelően én is követem a tannintól elcsigázott nyálkahártya előtt tisztelgő, fordított sorrendet.
Quinta da Muradella Albarello 2009
Borvidék: Monterrei, Galícia, Spanyolország
Fajta: Albarello (vörös)
Apró borászat a portugál határ mellett található Monterrei DO borvidéken. A Quinta de Muradella tulajdonképpen egy garázs projekt, évente kb. 40.000 palack bort készítenek. A filoxérakor kihalt albarello fajtát öreg ültetvényekről mentették meg. Vadélesztővel erjedt és 14 hónapot töltött használt francia hordóban.
Fura illat, éretten és lekvárosan gyümölcsös, de egyben vegetális is. Ezen felül virágos, kellemesen édeskés és fűszeres, gyümölcsei inkább a piros bogyós irányba mutatnak. Kóstolva egy pinot noir testét és szerkezetét idézi fel. Egészen addig ringathatjuk ebbe magunkat, amíg a nagyon masszív, citromot és alig érett ribizlit felidéző savtartalom meg nem érkezik. A nyers érzetet kölcsönző sav szikárrá teszi a bort. Fahatás van, tannin nem sok. Közepes lecsengés. Szokatlan dobás Spanyolországtól! 5 pont.
Szentesi Csókaszőlő 2012 (hordóminta)
Borvidék: Etyek-Buda, Velencei-körzet
Fajta: Csókaszőlő (vörös)
A mesterkurzus egyik bora nem érkezett meg, így Julia Harding kért egy Szentesi csókaszőlőt. Jól ismerjük a bort és készítőjét, de azért leírom a lényeget. Gránit terroir, magas mésztartalmú termőréteg, régi magyar szőlőfajta. 1000 tőke, amely drasztikusan kevés, összesen 350kg gyümölcsöt adott. Alacsony termőképesség, a fajta hajlamos a kocsánybénulásra. Vadélesztővel, mindenféle beavatkozástól mentesen készült. Egyetlen 150 literes hordót sikerült megtölteni belőle.
Földes illat, meleg tónusú, sok fiatalos jeggyel. Meggyre emlékeztet, valamint adja a fajtára jellemző fűszerességet. A fa hatása csak nagyon visszafogottan érzékelhető. Kóstolva intenzív, elég friss, fejlődésének első szakaszában van, még a törkölyt éppen elhagyó újbor fakérges-szőlőhéjas aromáiból is tartalmaz egy adaggal. Ennek ellenére nagyon szép meggyes és savanyú gyümölcsös aromákat mutat, a közepesnél magasabb, jól integrált savtartalma fókuszált kortyot ad. Érett tannin, hosszú lecsengés, benne meggymagos kesernye. Kiváló bor lehet belőle. Mintákat nem szoktam pontozni, de egy zárójeles (7) pontot megelőlegeznék neki. Julia Harding kiemelte a bor tiszta meggyes karakterét és az érett tannintartalmát.
Phesant's Tears Shavkapito 2011
Borvidék: Kakheti, Grúzia
Fajta: Shavkapito
Földbe süllyesztett, méhviasszal letapasztott amfórákban erjedt. Vadélesztő dolgozta meg, csak némi ként adtak hozzá. 14 napot érintkezett a héjjal, majd további 8 hónapot töltött el amfórában.
Picit tojásos-tojássárgájás-kénhidrogénes illat, mellette meggy és redukcióra utaló gumi. Fedett. Kóstolva szikár, brutálisan sok tannin, közepesen szemcsés textúrájú. Ha ez nem volna elég, az irdatlan sav is betársul hozzá, amely végül savanyúba fordítja a bort. Fahatás nincs, gyümölcs is alig. Szikár és kőkemény. Halálos ellenfeleimnek nyílt szívvel ajánlanám. 4 pont. 12,5%.
Aphros Viñhao 2009
Borvidék: Vinho Verde, Portugália
Fajta: Viñhao (vörös)
Biodinamikus művelés. Gránit és acél alkalmatosságokban erjedt. Vadélesztőt használtak, majd az érlelés folyamán seprőkeverést végeztek. Fát nem látott. 8.600 üveg készült belőle.
Vöröshöz mérten furcsa illat. Pemetefű, méz, vegetálisság, nagyon sötétre érett fekete bogyósokkal, virággal. Kóstolva súlyosan testes és sűrű, édes fekete bogyósokkal, cigánymeggyre, aszalt gyümölcsökre és fekete földre emlékeztető aromatikával. Eddig jó volna, de itt is lesújt a tannin és a pengeéles sav. Ennek ellenére nagyon tartalmas, érdekes, de egyben rusztikus is. Hosszú lecsengés. 5/6 pont.
Paşaeli Yapincak 2011
Borvidék: Kaynaklar (Izmir), Törökország
Fajta: Yapincak (fehér)
A yapincak (ejtsd: „japincsák”) jelentése „szeplős kislány”, a szőlőfajta pontozott bogyóira utal. Nagy bogyóméret, vékony héj jellemezi. A birtok olasz konzultánssal dolgozik. Acélban erjed, majd 30%-ban harmadtöltésű amerikai fában érik. Összesen 1.800 palackot készítettek.
Nagyfokú tisztaság, vonzó virágosság, citrus és fehér húsúak. Remekül eltalált, tanítani való hordóhasználat, amely csak éppen fűszerez és csavart visz a borba. Testes, tiszta, citrusos-őszibarackos, remek savval és jó szerkezettel. A fahatás hasonló az illatban érzékelthez. A lecsengés hosszú, a fogyaszthatóság remek. 6+ pont.
Producteurs Plaimont Vignes Retrouvées 2011
Borvidék: Côtes-de-Saint-Mont, Franciaország
Fajták: Gros manseng 60%, petit courbu 20%, arrufiac 20%
2011-ben alakult appelláció Madiran szomszédságában. Szövetkezet, hatalmas területtel rendelkező nagytermelő sok-sok azonosítatlan szőlőfajtával, amelyek meghatározása folyamatban van. A Vignes Retrouvées megnevezés is erre utal: „talált szőlő”. A gros manseng fajtából akad azért Franciaországban, a petit courbu-ból is összesen 3.000 hektárt tartanak nyilván. Az arrufiac viszont szinte kiveszett, jelenleg 90 hektár területen termesztik.
Először tiszta sauvignon blanc-ra hajazó zöldes, füves illat, de szellőzik és átalakul. A sauvignon helyét a szőlő, a körte, az alma és más fehér húsú gyümölcsök veszik át, amelyek mellé még trópusi gyümölcsök is szegődnek. Az egész illat nagyon vonzó és tiszta, pici füstösség teszi egészen komplexszé. Kóstolva a közepesnél teltebb, nagyon tiszta és tisztán definiált, aromáit fehér húsú gyümölcsök, citrus, alma és fehér fűszerek adják. A sav valahol a közepes-magas között van, vibrál. Minden tökéletes arányban van a borban, az alkohol nem sok, a lecsengés nagyon hosszú, benne grapefruitos fanyarsággal. Egy kavalkád, a teljes gyümölcs- és érettségi skála megtalálható benne, mégis elegáns és jól iható. Fantasztikus. Sima 7 pont. 13%
Vignetti Massa Derthona Timorasso 2011
Borvidék: Colli Tortonesi DOC, Piemont, Olaszország
Fajta: Timorasso (fehér)
Összesen 6 hektár van a majdnem teljes kiveszett timorassóból. A telepítések Piemont dél-keleti részén, a lombard határ mentén találhatók. Jelenleg a Colli Tortonesi DOC appelláció neve alatt lehet timorassót palackozni. A Vignetti Massa fenntartható gazdálkodást folytat. A 70 éves tőkékről szüretelt gyümölcs vadon erjedt és kb. egy évig finomseprőn pihent.
Illata tiszta, virágos-citrusos. Testes, kései szüretes érzetű, krémes, magas extraktja csak úgy tapad. Közepesnél kicsit több savat és almás jellegű gyümölcsösséget érzek benne. Elég hosszú, de van benne valami fura viaszos íz, talán a szőlő héjából származó aromák adják, amelyek lerontják az élményt. Nem különösebben nagy formátumú vagy potenciált sugalló tétel. 5 pont. 14,0%
Lyrarakis Ippodromos Vidiano 2012
Borvidék: Kréta, Görögország
Fajta: Vidiano (fehér)
Az egyik legpotensebbnek tartott görög szőlőfajta, amelyet csak Krétán találunk meg. Lyrarakis a legjobb termelők közé tartozik a szigeten. Öreg tőkékről szüretel, nem öntöz, alacsony hozammal dolgozik. Az Ippodromos dűlő a tengerszint felett 610 méterrel található, átlengik a jótékony hatású hegyi szelek. Az öreg ültetvény kevert telepítés, mondhatni „massal selection”, azaz a vidiano többféle klónja is megtalálható itt. Borunk hordóban erjedt és érett, tájbor besorolású.
Nagyon tiszta illat, sonkásan kellemes füstösség hatja át, de van itt bőven gyümölcs és más is: citrus, alma, vonzó virágosság. Az összességében édeskés hangulatú illatot remekül kiegészítik a magas minőségű fás jegyek. Kóstolva szép tiszta a bor, krémes, nagyon zamatos, citrussal, őszibarackkal és trópusi gyümölcsökkel. A gyümölcsös fiatalságon túl van bőven érlelési aroma is. A remek savak kiváló szerkezetet és hosszú lecsengést adnak. Elég friss a bor, egyelőre azért jól érezhető fás-fűszerességgel, de mellette egészen elképesztően izgalmas és intrikus. Nálam a nap bora, zseniális! 7+ pont. 13,5%.
A fehérek egyértelműen magasabb színvonalat képviseltek. A vörösöknél – a Szentesi csóka kivételével – vagy a sav, vagy a tannin, vagy mindkettő merészen kikandikáltak a borok szerkezetéből. A régi fajtákat ennek ellenére nem szabad leírni, hiszen jó néhány viszontagságos évjáratra is szükség lehet, amíg ezek igazi potenciáljukat megvillantják. Tanulságos mesterkurzus volt ez is, köszönet Julia Hardingnak.