Amikor először került Clos Mogador a poharamba, csak egy kiváló spanyol vörösbort vártam. A Mogador viszont jóval többnek bizonyult ennél. Őrjítően izgalmas, komplex és intrikus volt, sem spanyol, sem francia, de mégis valahogy mindkettő. A „végtelen mélységek mellett Bordeaux Dél-Rhone-nal randevúzik” – írtam első találkozásunkkor és ma is emlékszem arra a váratlan robbanásra, amellyel René Barbier korszakalkotó és „borvidékcsináló” bora térdre kényszerített.

A dél-francia származású Barbier valamikor a hetvenes években érkezett először Prioratba. Különös ez, hiszen ma a Spanyolország első számú borvidékei közt számon tartott Priorat akkoriban inkább taszította, mint vonzotta a befektetőket. A meredek dűlők oldalán füzérként futó, száraz és rideg palateraszok nem passzoltak a hetvenes évek termelési filozófiájához. René azonban meglátott valamit ebben a kemény tájban és francia, illetve francia-spanyol szőlőfajtákkal kezdett kísérletezni. Az öntözés nélkül, nevetségesen alacsony hozamok mellett trenírozott alapanyagot francia hordókban érlelte. Kezdetektől hirdette, hogy a bor nem a pincében, hanem a szőlőben készül el. Szuperkoncentrált, komplex és erőteljes, mégis elegáns bora hamar hírnevet szerzett Renének, sőt úttörő munkájának köszönhetően Priorat kihalt falvaiba újra élet költözött.

A Clos Mogador első évjárata – hivatalosan – 1989-ben látott napvilágot. A Gratallops falucska mellett, 13 hektáros területen termelt alapanyag öreg tőkés garnacha (grenache) és cariñena (carignan), valamint fiatalabb ültetésű cabernet sauvignon és syrah tőkék gyümölcséből áll össze. A termőréteg nélküli palás talajba (licorella) a szőlő gyökérzete akár 25 méter mélységbe is lehatol az életet jelentő nedvességért. A 450 méteres tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő dűlők mikroklímáját a meleg nappalok és a hűvös éjszakák jellemzik, de a viszonylag közeli Földközi-tenger moderáló hatása is érvényesül. Hektáronként átlagosan 1000 bokorművelésű tőkét találunk, amelyek a hihetetlenül alacsony, 9-10hl-es (!) hozam mellet adják a koncentrációjáról és intenzitásáról híres Clos Mogadort. Külön érdekesség, hogy a lé kinyeréséhez Barbier a mai napig egy olíva prést használ, amellyel nagyon kíméletesen, kb. 50%-os lékinyeréssel dolgozik. Az érlelés új francia hordókban történik 18-20 hónapig.

Érdemes megemlíteni, hogy a Mogador mellett Barbier még három másik bort is jegyez. A Clos Manyetes gerincét öreg tőkés cariñena adja, amelybe némi garnacha és egy egészen kevés syrah visz nőiességet. Az acéltartályban, hordóban és betonban nevelt fehér Nelin garnacha blanca, macabeo, marsanne, rousanne, pinot noir és pedro ximinez fajták változó arányú házasításából áll össze. Ez a két bor szintén Prioratban készül és további 10 hektárral járul a birtok méretéhez. A közeli Montsant appellációban készülő Espectacle pedig 120 éves garnacha tőkék bora, amelynek 2004-es évjáratát Robert Parker 99 pontra értékelte!

Clos Mogador Priorat 2007

Korábban futólag a 2008 és a 2009-es évjáratot is kóstoltam és megállapítottam, hogy mindkét bor elképesztően izgalmas. Pontosan ezt vártam – némi palackérési plusszal – ettől a 2007-es példánytól is. 40% garnacha, 20% cariñena, 20% syrah és 20% cabernet sauvignon. 20 hónapos hordós érlelés. Robert Parker 96 pont.

Meglehetősen sötét szín, fiatalos beütéssel. Intenzív, tiszta illattal nyit, medvecukorral, kék virágokkal, friss és érett fekete bogyósokkal, parfümmel, mentollal. Nem kevés, de varázslatosan finom és klasszis hordós aroma, a vaníliával kiegészülve szinte édeskés hangulatot teremt. Érdekes, hogy a szedres és fekete cseresznyés gyümölcsösségével mennyire emlékeztet 4-5 éves palackos érésen átesett tempranillókra. Kóstolásra telt és sűrű, intenzív, az illatban megismert fekete bogyósokkal kosárszám, de akad medvecukor, fekete föld és még ki tudja mi. Eszméletlen jó állagú, emelkedett savtartalom, sok, de kiválóan textúrált érett tannintartalom adják az alapot. Érett is és fiatalos is, szinte robban a szájban és messzire elsodor. A hordós jegyek fantasztikusak, együtt dolgoznak a borral, rémesen szép fűszerekkel gazdagítják az amúgy sem egyszerű anyagot.  A több perces, egyenletesen halkuló lecsengés szinte vibrál, és sokáig emlékeztet rá, hogy valóban valami rendkívülit ittunk. Félelmetes csiszoltság és egység, nem lehet hol belekötni. Talán 4-5 év érleléssel még több lehetne. A híréhez és ritkaságához képest egészen elfogadható ár. Félelmetes belegondolni, hogy hány magyar csúcs vörös kerül ennél többe! Erős 8 pont (94+). 14,5%. 53,0 EUR (Decántalo)