A Bortársaság frissen kijött pinot-i közül ismét kiválasztottam kettőt. Közeli árkategóriák, egy alap burgundi, illetve egy rendszeresen jónak mondott hazai tétel.
Etyeki-Kúria: Pinot Noir 2011
Határozott fajelenlét, toast, tejeskávé. Mellette szerephez jutnak ugyan az édeskés málnás-ribizlis gyümölcsök is, de újra meg újra beleszagolva mindig a hordó pörkölési aromái az elsők, amiket észre lehet benne venni, és én ezt nem feltétlen szeretem. Közepes test. Ízében jobban dominálnak a gyümölcsök, mint illatban, bár a finisre ismét hangsúlyosabbá válik a hordó. Pinós felépítés, korrekt gyümölcskoncentrációval, kellő élénkségű, jóízű, de integrált savakkal, alig közepes, de mindenképp jelenlévő szintén jól integrált finomszemcsés tanninokkal. Lekerekedett, sima felszínű, mégis elegendő dinamikájú felépítés, különösebb kanyarok nélküli, egyszerűbb kortylefolyás, közepes lecsengés. Erős 5 pont.
Thibault-Liger Belair: Bourgogne Rouge Les Grands Chaillots 2010
Kicsit murcis cigánymeggy, szokatlan vegetális jegyek, zellerszár, kovászos uborka, fülledtség. Bizarr. Idővel szellőzik, és tisztul a jellege, de végig megmarad benne valamiféle parasztboros hangulat. Közepes test. Sok piros bogyós gyümölcs, van koncentrációja, illetve tetszik, hogy hordófűszer nélküli körítésben érkezik, de nem lehet szabadulni a zöldes hangulattól. Feltehetőleg részben a gyümölcs túlontúl fanyar jellege miatt, részben pedig az itt is megjelenő uborkás-száras vegetális aromák végett, illetve a savak is túl vannak a feszességen, a másik bor mellett kóstolva kifejezett élük van, szinte agresszívek, az egyébként finomszemcsés tannin is mutat némi poros szárítást. Nem bonyolult felépítés, közepes lecsengés. Mint kiderülhetett eddig, nem nehéz a borban belekötnivalót találni, de önmagában, nem hasonlítva más borral kiütköztetve ziláltságát, azért egészen élvezhető itóka tud lenni. Félő, hogy az áráért ezt sokan kevesellni fogják, ahogy én is. 4 pont