Nem tudom, mi különbözteti meg az átlagos szilveszteri bulit az emlékezetestől. A kiváló ételek, a jó társaság és persze a remek borok biztosan mindenhol segítenek. Nézzük mivel próbáltunk mi tűzijátékot varázsolni kétezer tizenkettő utolsó egére.
Tvrdoš Monastery Vranac 2009
Váratlanul jutottam ehhez a vranac fajtából készült bosnyák csodaborhoz. Őszintén azt vártam, hogy az esetlegesen a magyarnál is embrionálisabb állapotban lévő balkáni borkultúra egy szörnyet pottyant a poharamban. Igazi mazsolaborra számítottam, mértéktelen nagybarikkal. Ennél jobban régen lepődtem már meg! A Petropavlovsko Poljéből származó, szerzetesi csuhák kimunkálta bor – gyanúm szerint – Bosznia-Hercegovina Kopárja lehet. Szemre szinte fekete, átláthatatlanul sűrű. Illata földes, közepesen intenzív, tele szuperérett és aszalt gyümölcsökkel, szilvával és áfonyával. Minden tekintetben „sötét”, nagyon meleg hatású. A hordó visszafogott, francia lehet, minimális vaníliával és fűszerességgel gazdagít. Kóstolva vastag és testes, erőteljesen meghatározzák a szuperérett fekete bogyósok. Kevés aszalt gyümölcsös jegy is van, főként az utóízben dominálnak ezek, de a jó savtartalomnak köszönhetően a bor friss tud maradni. A kiváló minőségű alapanyagot – haladó módon – eszükbe sem jutott barikkba fojtani. A hordós jegyek megint csak visszafogottak, támogatnak, de nem kerekednek felül. A tannin masszív, de érett és fiatalon is feldolgozható mennyiségű. Hosszú lecsengés. A beltartalom alapján potenciállal rendelkezhet. Nagy meglepetés. Sima 7 pont (90). 14,5% (ajándék)
Mastroberardino Taurasi DOCG Riserva 1999
Az utolsó palackom ebből a remek évjáratból származó klasszikusból. Mi máshoz bontanám fel, mint a szilveszteri burgundi marhához? Klasszikust klasszikushoz. Campania egyik csillagáról, a Mastroberardinoról írtam már korábban, de azt hiszem az aglianico fajtáról és Taurasiról is elég kiterjedt irodalmunk van. Mély rubin szín, gránátot csak keresve találni a széleken. Illata tiszta, palackbuké vagy bármi zavaró érési jegy nem uralja. Finoman vaníliás, bőrös, dohányos, kávés, de ibolya, ánizs, mentol és gyümölcsök is vannak. Érdekes, hogy inkább a piros bogyósok jutnának eszembe, de a fekete bogyósok aszaltjaiért sem kell messzire nyújtózkodni. Varázslatos ez a meleg, ünnepi illat. Kóstolva egyértelműen jó választás a burgundi marhához. Testes, de már nem túlzóan. Az aszaltas-érett fekete bogyós gyümölcsösség mellé dohány, kávé, balzsamecet, fahéj és sok-sok fűszer kel táncra. Kiválóan ellensúlyoz a jó adag nagyszemcsés tannin és az életteli sav. Remek bor, nem okoz csalódást. Fejlődni talán már nem fog, de kibírhat még néhány évet. Erős 7 pont (91). 21,0 EUR. 13,5% (pincétől vásárolva)
Alfred Gratien Rosé Brut NV
Szilveszter éjszaka vagy 5-6 különböző magyar és nem magyar pezsgőt pukkantottunk, mondhatni előválogatást tartottunk az éjféli koccintásra. Sajnos csak ez a kiváló rosé pezsgő mutatott annyit, hogy a legjobbak között emlékezzünk rá. Már szemre is zavarba ejtő, tükrösen lazacos színe hívogató. Illata nem bombasztikusan komplex, csak szimplán varázslatos. És nem tudnám megmondani, hogy pontosan miért. Kis autolízis itt, finom briós ott, köztük meg cseresznye. Ennyi, és mégis órákig lehetne szagolgatni. Kóstolva könnyednek hat, a buborékok simák, aprók, krémes textúrát teremtenek. A sav magas, fantasztikusan vibrál, minden életre kell tőle és hátán viszi az egész bort. Finom epresség, virág és legfőképpen cseresznye érezhető. Hihetetlenül fókuszált, a végletekig kimért és arányos. Egyenletesen és hosszan halkul el. Igazi Champagne-varázslat. 7 pont legteteje (92). 12,0% (2.500Ft, Auchan leárazás, köszönet érte Octopusnak)
Akkor most már a 2013-as éven innen kívánunk mindenkinek Boldog Új Esztendőt! Mivel világvége egyelőre nem fenyeget, legyünk sokkal nyugodtabbak és igyunk még jobb borokat! Irány 2013!
